Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Daróczy Judit
    Daróczy Zoltán
    Halász Ottó
    Kállay Ferenc
    Redlich Béla

    Fogarasi Béla

    filozófus

    1902-ig Fried Béla 


    Született: 1891. július 25. Budapest
    Meghalt: 1959. április 28. Budapest
    Temetés: 1959. május 4. Budapest
    Temetési hely: Kerepesi út

    Család

    Nagyszülei: Fried Manó, Reusz Rozália. Szülei: Fried Sámuel (1848–1924. jún. 22. Bp.) orvos, Schütz Eugénia. Édesapja első felesége: Weisz Karolina (†1886. dec. 17. Bp. Temetés: 1886. dec. 19. Kerepesi út, Izraelita Temető.) Édesanyja testvére: Schütz Miksa (1851. Gewitsch, Csehország–1888. szept. 12. Graz, Ausztria): zeneszerző, jogász, egyetemi magántanár.

     

    Fogarasi Béla féltestvérei: Fried Margit és Fogarasi Imre (1885–); testvére: Fogarasi Ernő (1888–). A négy gyermek közül Fogarasi Béla volt a legfiatalabb. A család férfitagjai 1902-ben vették fel a Fogarasi családnevet. Rózsavölgyiné Fried Margit (1881. okt. 24. Bp.–1940. ápr. 7. Bp.) Ego álnéven az 1920-as–1930-as évek ismert írónője volt. Fogarasi Béla felesége: Groa, Ilse (1885–1972. júl. 3. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1972. júl. 11. Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon) színésznő.

    Iskola

    A budapesti VII. kerületi állami gimnáziumban éretts. (1909), a budapesti és a heidelbergi tudományegyetemen tanult, Budapesten bölcsészdoktori okl. szerzett (1913).

    Az MTA tagja (t.: 1948. júl. 2.; r.: 1949. okt. 31.).

    Életút

    A budapesti VI. kerületi községi felsőkereskedelmi iskola óraadó tanára (1914–1919); közben az I. világháború alatt részt vett a Galilei Kör háborúellenes akcióiban. A KMP tagja (1918-tól), a Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosságon a felsőoktatási csoport vezetője (1919. márc.–1919. júl.). A bukás után külföldre menekült, Bécsben (1919–1921), Berlinben (1921–1930), majd Moszkvában élt (1930–1945). Moszkvában a Varga Jenő által vezetett Világgazdasági és Világpolitikai Intézet tud. munkatársa (1933-tól; 1934-től egyetemi tanári rangban). A II. világháború alatt részt vett a magyar hadifoglyok „átnevelésére” létrehozott antifasiszta iskolák tevékenységében.

     

    Visszatért Magyarországra (1945), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) miniszteri osztályfőnöke (1946–1948). A Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az ELTE BTK-n a gyakorlati filozófia ny. r. tanára (1948–1951), egy. tanára (1951–1953) és a Tanszék vezetője 1949–1953), az MKKE rektora (1953. febr. 1.–1957. márc. 19.). Az MTA Filozófiai Intézete első igazgatója (1957. febr. 1.–1959. ápr. 28.).

     

    Az MTA igazgatósági tagja (1948. nov. 17.–1949. okt. 31.). Az MTA II. Osztályának elnöke (1949. nov. 29.–1955. máj. 28.), az MTA alelnöke (1955. máj. 28.–1959. ápr. 28.). A Tudományos és Felsőoktatási Tanács elnökségi tagja (1957. jún. 5.–1959. ápr. 28.). Az MSZMP KB tagja (1957. jún. 29.–1959. ápr. 28.). A Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) tagja (1954–1959).



    Tudományos pályafutásának kezdetén szubjektív idealista filozófiai irányzatokkal, mindenekelőtt pragmatizmussal foglalkozott, lefordította Henri Bergson (1859–1941) Bevezetés a metafizikába c. munkáját (1910). Lukács Györggyel és Balázs Bélával kezdeményezte a Vasárnapi Társaság (= Vasárnapi Kör) megalapítását, s elindította a Szellemi Tudományok Iskoláját, ahol több filozófiai előadást tartott (1915–1917), valamint gyakran szerepelt a Társadalomtudományi Társaság rendezvényein. Lukáccsal és Varjas Bélával belépett a KMP-be (1918. dec.). A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság munkatársaként tevékenykedett, ill. a közoktatásügyi népbiztosságon megbízták a felsőoktatás átszervezésével (1919). Létrehozta és vezette a Marx–Engels Munkásegyetemet.

     

    Az összeomlás után Bécsbe menekült, ahol Landler Jenővel került szorosabb munkakapcsolatba. Érdeklődése ekkor már a marxista-leninista alapon álló filozófiatörténet, az ismeretelmélet, a tudományelmélet és elsősorban a logika felé fordult. Bevezetés a marxi filozófiába (1922) c., Bécsben megjelent műve sokáig az egyik legismertebb ideológiai munkának számított. Berlinben és Moszkvában sorra jelentette meg ideológiai műveit, amelyeknek hatására a kommunista ideológia egyik legismertebb teoretikusává vált. Az emigrációban szakított Lukács György (1885–1971) nézeteivel, sőt később egyik legfőbb törekvése a lukácsi ideológiai befolyás visszaszorítása volt (erre irányuló törekvései alapjában véve kudarcot vallottak).

     

    Legnagyobb hatású műve Logika c. (1951) alapvetése, amely a korabeli értékelések szerint a marxista logika (= dialektikus logika) megteremtésének számított. Írásai általában fokozottan ideologikusak, filozófiáját igyekezett a személyi kultusz elvárásainak megfeleltetni. Tudománypolitikusként jelentős szerepet játszott az MTA szovjet típusú akadémiává történő átszervezésében (1948–1949).

    Emlékezet

    Fogarasi Béla Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben díszsírhelyre temették (= Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon, ma: Fiumei úti Temető Nemzeti Sírkert, később itt helyezték el felesége hamvait is). Temetése megrendezésére az MSZMP PB, az MSZMP KB és az MTA tagjaiból bizottságot szerveztek, amelynek tagjai (többek között) Benke Valéria, Biszku Béla, Hevesi Gyula, Kállai Gyula, Marosán György, Nemes Dezső, Ortutay Gyula, Rusznyák István voltak. Holttestét a magyar munkásmozgalom nagy halottainak emlékművénél ravatalozták fel (1959. máj. 4-én). A gyászünnepség megkezdése előtt, ravatalánál díszőrséget állt – többek között – Friss István, Kiss Árpád, Nezvál Ferenc, Novobátzky Ároly, Révész Ferenc az MSZMP KB tagjai. A szertartáson az MSZMP KB nevében Kállai Gyula, az MSZMP PB tagja, az MSZMP KB titkára, a Magyar Tudományos Akadémia nevében Rusznyák István, az MTA elnöke, az ELTE nevében Kardos László egyetemi tanár, a tanítványok nevében Szabó Imre egyetemi hallgató búcsúztatta.

    Elismerés

    Magyar Népköztársasági Érdemrend (1951), Munka Érdemrend (1954).

     

    Kossuth-díj (Logika c. művéért, 1952).

    Szerkesztés

    A Társadalmi Szemle alapító főszerkesztője (1946–1953) és a szerkesztőbizottság tagja (1954–1959).

    A Magyar Filozófiai Szemle alapító főszerkesztője (1957–1959).

    Főbb művei

    F. m.: Giovanni Vailati. (Huszadik Század, 1911. 1.)
    Az ítélet voluntaristikus elmélete. 1–3. (Athenaeum, 1913. 1–3.)
    Schelling történetfilozófiája. (Athenaeum, 1913. 3.)
    Bolzano igazságelmélete. (Huszadik Század, 1913. 2.)
    A kiválasztás és a kiegészítés a történeti megismerésben. (A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, 1914. 3-4.)
    Az irodalomtörténet filozófiai problémái. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1915)
    Újabb történetfilozófiai kutatások. (Athenaeum, 1915. 1-2.)
    In memoriam Zalai Béla. (Athenaeum, 1915. 4. és külön: Bp., 1916)
    A történelmi materializmus kritikája. (Athenaeum, 1916. 1.)
    Konzervatív és progresszív idealizmus. (Huszadik Század, 1918. 1. és külön: A Huszadik Század Könyvtára. 66. Bp., 1918)
    A munka értelme a kommunista társadalomban. (Internationale, 1919. 7.)
    A szellemi tudományok jövője. (Fáklya, 1919. máj. 1.)
    A Tanácsköztársaság. F. B. előadása. (A Közoktatási Népbiztosság kiadványa. Bp., 1919)
    Az interpretáció problémája a szellemtörténetben. (Athenaeum, 1919. 1.)
    Előadások a történeti materializmusról. F. B. megnyitó beszéde. (A Marx–Engels Munkásegyetem kiadványai. Bp., 1919)
    Kommunista politika – kommunista kultúra. F. B. előadásai a tanítók előadóképző tanfolyamán. (A Közoktatási Népbiztosság kiadványa. Bp., 1919)
    Bevezetés a marxi filozófiába. (Európa Ismeretterjesztő Könyvtár. 5. Wien, 1922)
    Tömegkultúra és tömegfilozófia. (Tűz, 1922. júl. 6.)
    Der Bankrott der Theorien des Sozialfaschismus am Ende der kapitalistischen Stabilisierung. (Moskau–Leningrad, 1934)
    Magyar–orosz történelmi kapcsolatok. Cikkek, írások. Illés Bélával. (Jószomszédság Könyvtára. 6. Bp., 1945)
    A dunai népek együttműködése. F. B. előadása a Magyar Kommunista Párt Politikai Akadémiáján. (Az MKP Politikai Akadémiája. 10. Bp., Szikra, 1946)
    Az imperializmus újabb jelenségei. F. B. előadása a Magyar Kommunista Párt Politikai Akadémiáján. (Az MKP Politikai Akadémiája. 20. Bp., Szikra, 1946)
    Die Zerstörung der Kultur in Deutschland unter der Herrschaft des Faschismus. (Berlin, 1946)
    Marxizmus és logika. 1. rész. (Bp., Szikra, 1946)
    Lenin és a dialektika. (A Szakszervezeti Tanács Iskoláját Végzettek Szövetsége kiadványa. Bp., 1948)
    Tudomány és demokrácia. (Bp., Szikra, 1948)
    A materializmus és az idealizmus harca a modern filozófiában. F. B. előadása az MDP Kultúrpolitikai Akadémiáján. (Az MDP Kultúrpolitikai Akadémiája. Bp., 1949)
    Az ellentétek egysége. Tanulmány az arisztotelészi és a dialektikus logika viszonyáról. (A Budapesti Tudományegyetem Filozófiai Intézete kiadványa. Bp., 1949)
    Társadalmi lét és társadalmi tudat az átmeneti korszakban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1950. febr. 1.; megjelent: MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztálya Közleményei, 1950)
    Kant. Egy. jegyz. (Bp., 1950 és utánnyomások 1951–1956)
    Logika. Egy. jegyz. (Bp., 1950 és utánnyomások 1951–1956)
    A történelmi materializmus alkotó továbbfejlesztése Sztálin nyelvtudományi munkáiban. (Akadémiai Értesítő, 1951)
    Az alap és a felépítmény kérdése Sztálin újabb munkáinak megvilágításában. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1951)
    Fichte és Hegel. Egy. jegyz. (Bp., 1951 és utánnyomások 1952–1956)

     

     

    Logika. (A Magyar Tudományos Akadémia kiadványai. Bp., 1951; 2. bőv. kiad. 1953; 3. kiad. 1955; 4. átd. és bőv. kiad. 1958; németül: Berlin, 1955; japánul: Tokyo, 1957; oroszul: Moszkva, 1959; kínaiul: Peking, 1979 és 1983)

     

     

    Filozófiai előadások és tanulmányok. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1952)
    A társadalmi-történeti tudományok helyzete és feladatai Sztálin elvtárs új munkáinak megvilágításában. F. B. előadása. (Századok, 1952. 2.)
    Materializmus és „fizikai” idealizmus. A „fizikai” idealizmus bírálata. (Filozófiai Évkönyv. Bp., 1952; németül: Kritik des physikalischen Idealismus. Ford. Szemere Samu. Berlin, 1953)
    A tudomány törvényei Sztálin A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban c. művének megvilágításában. – Marx – a tudományos kommunizmus megalapítója. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1953)
    Magyar tudósok Sztálinról. (Természet és Technika, 1953. 4.)
    A filozófiai tudomány tárgya, a filozófia fogalma, az ókori és a középkori filozófia története. (Az MDP Pártfőiskola Filozófia Tanszéke kiadványa. Bp., 1954)
    A német filozófia Kanttól Hegelig. Egy. jegyz. (Bp., 1954 és utánnyomások)
    A tudományok osztályozásának elméleti és gyakorlati kérdései. – A tudományos kutatás tervszerűségéért. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1954)
    A materializmus és az idealizmus harca a jelenkori filozófiában. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1955)
    A Politikai Tudományok Nemzetközi Szövetségének stockholmi kongresszusáról. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1956)
    A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa és az ideológiai tudományok néhány kérdése. (Magyar Tudomány, 1956. 1-3.)
    Az atomfizika és az atomenergia felszabadításának filozófiai kérdései. F. B. előadásai az MDP Politikai Akadémiáján. (Az MDP Politikai Akadémiája. 4. Bp., 1956)
    Hegel dialektikus logikája. (Magyar Tudomány, 1956. 7-12.)
    Lenin és a tudomány. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1956)
    Tudomány és szocializmus. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1956)
    Az élő leninizmus. F. B. előadása Lenin születésének 87. születésnapja alkalmából az MTA Társadalmi és Történeti Tudományok Osztálya 1957. ápr. 19-i ülésén. (Magyar Tudomány, 1957. 1-4.)
    Az ellentmondás felfogása Hegel „Logikájában”. (Magyar Filozófiai Szemle, 1957. 1. és Hegel-emlékkönyv. Szerk. Szigeti József. Bp., 1957)
    Tudomány – világnézet – ideológia. (Magyar Filozófiai Szemle, 1957. 2-4.)
    A marxizmus és a revizionizmus harca a tudományban. (Magyar Tudomány, 1958. 3. és Magyar Filozófiai Szemle, 1958. 3-4.)
    Marxizmus vagy revizionizmus? (Magyar Filozófiai Szemle, 1958. 1-2.)
    Tudomány – világnézet – ideológia. F. B. előadása az MTA Elnöksége előadássorozata első előadásaként 1958. márc. 17-én. (Magyar Tudomány, 1958. 7.)
    A Tanácsköztársaság tudományos és kulturális politikájáról. – Az 50 éves materializmus és empíriokriticizmus. (Magyar Tudomány, 1959. 4.)
    Visszaemlékezések a Párt megalakulásának harcaira. (Magyar Tudomány, 1959. 1.)
    Dialektik und Sozialdemokratie. (Austromarxismus. Texte zu „Ideologie und Klassenkampf”. Frankfurt, 1970)
    Der revizionistische Charakter einiger philosophischer Konzeptionen von Georg Lukács. (Georg Lukács und der Revisionismus. Eine Sammlung und Aufsätzen. Berlin, 1977)
    Bevezetés a marxi filozófiába. (A magyar marxista filozófia a két világháború között. Vál., szerk. Nyíri Kristóf. Bp., 1979)
    Die Entwicklung der wissenschaftlichen Literatur. – Über die Zukunft der geistigen Wissenschaften. (Räterepublik und Kultur Ungarn. 1919. Bp., Corvina, 1979)
    Parallele und Divergenz. Ausgewählte Schriften. Vál., bev. Karádi Éva, szerk. Tallár Ferenc. (Archívumi füzetek. Bp., 1988).


     

    F. m.: ford. és szerk: Bergson, Henri: Bevezetés a metafizikába. Ford. (Modern Könyvtár. 9. Bp., 1910; 2. kiad. 1912; 3. kiad. 1916; 4. kiad. Európa Ismeretterjesztő Könyvtár. 1. Wien, 1922)
    Ostwald, Wilhelm: Nagy emberek. Ford. (Modern Könyvtár. 46. Bp., 1911)
    Boutroux, Émile: A természettörvény fogalma a jelenkor tudományában és filozófiájában. Előadások a Sorbonne-on. Ford. (Bp., Athenaeum, 1913)
    Boutroux, Émile: Tudomány és vallás a jelenkori philosophiában. Ford. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. Új folyam. Bp., 1914)
    Russel, Bertrand: A filozófia alapproblémái. Ford., az előszót írta. (Természet és társadalom. 4. Bp., Új Magyarország, 1919)
    Poincaré, Henri: Természettudomány és materializmus. A természettörvények fejlődése. Ford. Garai Károly. A bevezető tanulmányt írta F. B. (Európa Ismeretterjesztő Könyvtár. 10. Wien, 1922)
    Csernyisevszkij, Nyikolaj Gavrilovics: Válogatott filozófiai művek. I–II. köt. Ford. Lukács Györgyné. Vál., szerk., a kísérő tanulmányt írta. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1952–1954)
    Csernyisevszkij, Nyikolaj Gavrilovics: A magyarokról. Csernisevszkij magyar tárgyú cikkei. Ford. Niederhauser Emil. Szerk., az előszót írta F. B. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1953)
    Heisenberg, Werner: A mai fizika világképe. Ford. Morlin Zoltán. Az előszót írta F. B. (Stúdium Könyvek. 4. Bp., Gondolat Kiadó, 1958)
    Hegel, Georg Wilhelm Friedrich: Előadások a filozófia történetéről. I–III. köt. Ford. Szemere Samu. A bevezető tanulmányt írta F. B. (Filozófiai írók tára. Új folyam. 16–18. Bp., 1958–1960; 2. kiad. 1977)
    Russel, Bertrand: A filozófia alapproblémái. Ford., az előszót írta. (Új kiad. Bp., Kossuth Kiadó, 1991; 3. átd. és bőv. kiad. 1996).

     

     

    F. m.: írásai a Társadalmi Szemlében: A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának története. – Lukács János: Magyar–orosz kapcsolatok 1914 óta. – Marx és Engels tanítása a nemzeti kérdésről. (1946. 1.)
    Lenin, a haladó emberiség vezére. – Molnár Erik: Dialektika. (1946. 2.)
    Világháború, békeelőkészítés és nemzeti kérdés. (1946. 3.)
    Wesselényi Miklós: A harmadik birodalom bukása. (1946. 4.)
    A dunai népek együttműködése. (1946. 5.)
    Az Osztrák Kommunista Párt kongresszusa. (1946. 6.)
    Értelmiség és demokrácia. (1946. 8-9.)
    A párizsi békeértekezlet után. (1946. 10.)
    Kassai Géza: A Szovjetunió nemzetiségi politikája. (1946. 11.)
    Az imperializmus újabb jelenségei. (1946. 12.)
    A hároméves terv és a kultúra. (1947. 2.)
    Könyv a magyar nép számára. Hároméves terv. A Magyar Kommunista Párt javaslata. (1947. 3.)
    Mi a „fajelmélet”? (1947. 4.)
    A májusi eszmék győzelme. (1947. 5.)
    Huxley, Aldous: Tudomány, szabadság, béke. (1947. 6.)
    Mátrai László: Haladás és fejlődés. – Történelmi materializmus és polgári szociológia. (1947. 9-10.)
    1917–1947. Harminc év eredményei. (1947. 11.)
    A százéves Kommunista Kiáltvány. (1948. 2.)
    A marxizmus-leninizmus enciklopédiája. Tíz éve jelent meg Sztálin elvtárs klasszikus műve A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története. Rövid tanfolyam. (1948. 10-11.)
    A marxizmus-leninizmus a proletariátus diktatúrájáról. (1949. 2.)
    A párizsi békekongresszus elé. – A Tanácsköztársaság kultúrpolitikája. (1949. 3-4.)
    A „Materializmus és empiriokriticizmus” negyven éve. – Lenin Válogatott műveinek II. kötete. (1949. 6-7.)
    Sztálin műveinek magyar kiadása. (1949. 10.)
    Sztálin, a filozófus. (1949. 11-12.)
    Sztálin műveinek II. kötete magyar nyelven. (1950. 1.)
    Belinszkij: Válogatott esztétikai tanulmányok. (1950. 5.)
    Sztálin művei magyarul. III. kötet. (1950. 6.)
    Tudományos életünk időszerű kérdései. (1950. 11.)
    Sztálin és a szovjet tudomány. (1951. 1.)
    Az alap és a felépítmény kérdése Sztálin újabb munkáinak megvilágításában. (1951. 3-4.)
    A történelmi materializmus alkotó továbbfejlesztése Sztálin nyelvtudományi munkáiban. (1951. 7-8.)
    A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójára. (1951. 10-11.)
    A társadalmi-történeti tudományok helyzete és feladatai Sztálin elvtárs új munkáinak megvilágításában. (1952. 1.)
    Lenin műveinek 31. kötete. (1952. 2-3.)
    Alexits György: Bolyai János. (1952. 12.)
    A tudomány törvényei Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” c. művének megvilágításában. (1953. 2.)
    Sztálin – Marx, Engels, Lenin tanításának folytatója. (1953. 4-5.)
    A szükségletek kielégítéséről. – De Broglie fellépése az indeterminizmus ellen. (1953. 9.)
    Lenin és az átmeneti korszak kérdései. (1954. 1.)
    A Nemzetközi Tudományfilozófiai Szövetség zürichi kongresszusa (1954. 10.)
    Az atomfizika és az atomenergia felszabadításának filozófiai kérdései. (1956. 3.)
    Lenin harca a revizionizmus és a dogmatizmus ellen. (1958. 4.).

    Irodalom

    Irod.: dokumentumok és írásairól: Fried Imre, Fried Ernő és Fried Béla kiskorú lakosok névmagyarosítása. (Budapesti Közlöny, 1902. aug. 27.)
    Molnár Erik: F. B.: Marxizmus és logika. (Társadalmi Szemle, 1947. 1.)
    M. M.: F. B.: Logika. (Magyar Nemzet, 1952. ápr. 11.)
    Ladányi Péter: F. B.: Filozófiai előadások és tanulmányok. (Pedagógiai Szemle, 1953. 1-2.)
    Madarászné Zsigmond Anna: F. B.: Tudomány és szocializmus. (Magyar Tudomány, 1957. 1-4.)
    Megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete. F. B. nyilatkozata. (Népszabadság, 1957. ápr. 13.)
    Madarászné Zsigmond Anna: F. B.: Logika. (Felsőoktatási Szemle, 1959. 2.)
    Popov bevezető tanulmánya F. B. Logika c. könyvének 1959. évi orosz nyelvű kiadásához. (Magyar Filozófiai Szemle, 1961. 1.).


    Irod.: Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1959. ápr. 30.)
    Eltemették F. B. elvtársat. Kállai Gyula búcsúbeszéde. (Népszabadság, 1959. máj. 5.)
    F. B. (Élet és Irodalom, 1959. 19.)
    F. B. (Magyar Filozófiai Szemle, 1959. 1-2.)
    F. B. (Magyar Tudomány, 1959. 5.)
    F. B. (Párttörténeti Közlemények, 1959. 3-4.)
    F. B. (Társadalmi Szemle, 1959. 5.)
    Kőműves Imre: F. B. (Felsőoktatási Szemle, 1959. 6.)
    Rusznyák István: F. B. (Magyar Tudomány, 1959)
    F. B. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztálya Közleményei, 1959)
    Emlékezés F. B.-ra. (Magyar Filozófiai Szemle, 1966)
    Simonovits Anna: Forradalmár és tudós nevelő. Megemlékezés F. B.-ról. (Népszabadság, 1966. júl. 24.)
    Krokovay Zsolt: Érték és progresszió. F. B. pályakezdése. (A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn. Bp., 1977)
    Karádi Éva: F. B. Egy értelmiségi elitpálya a XX. században. (Medvetánc, 1984. 1.)
    Karácsony András: A mannheimi tudásszociológia filozófiai előzményeiről. Lukács György és F. B. hatása. (Fiatal oktatók műhelytanulmányai. Bp., 1985).


    Irod.: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
    Hanák Tibor: A magyar filozófiai irodalom 1945 után. (Új Látóhatár, 1960. 1.)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
    A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
    Scheiber Tamás: A magyar irodalomtudomány szovjetizálása. A szocialista realista kritika és intézményei. 1945–1953. (Bp., 2014).

     

     

    neten:

     

     

    https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6MHS-M74?i=173&wc=92QB-GP8%3A40678301%2C57613001%2C1077301702&cc=1452460 (Fried Sámuel halotti anyakönyve)

     

     

    https://neb.hu/asset/phpVJ6DuP.pdf

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2020

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (25), agrokémikus (11), állatorvos (74), állattenyésztő (17), antropológus (13), atléta (22), bakteriológus (16), bányamérnök (39), belgyógyász (84), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (41), biológus (197), birkózó (10), bíró (17), bőrgyógyász (20), botanikus (62), ciszterci szerzetes (17), csillagász (17), diplomata (41), edző (91), egészségpolitikus (10), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (11), endokrinológus (10), énekes (14), entomológus (27), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (34), erdőmérnök (48), esztéta (34), etnográfus (79), evangélikus lelkész (13), farmakológus (21), feltaláló (31), festő (124), festőművész (121), filmrendező (16), filológus (59), filozófus (80), fizikus (117), fiziológus (15), fogorvos (21), földbirtokos (12), földmérő mérnök (20), folklorista (36), forgatókönyvíró (10), fül-orr-gégész (26), gazdasági mérnök (110), gazdasági vezető (13), gazdaságpolitikus (39), genetikus (14), geofizikus (14), geográfus (55), geológus (71), gépészmérnök (166), grafikus (73), gyermekgyógyász (38), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (43), hadtörténész (15), helytörténész (15), hematológus (10), hidrológus (13), honvéd ezredes (11), honvéd tábornok (72), honvédtiszt (25), ifjúsági író (12), immunológus (14), informatikus (12), iparművész (20), író (1007), irodalomtörténész (285), jezsuita szerzetes (11), jogász (334), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (185), kertész (34), kertészmérnök (22), klasszika-filológus (43), kohómérnök (24), költő (189), könyvtáros (72), közgazdász (190), kritikus (61), kultúrpolitikus (22), labdarúgó (40), levéltáros (91), matematikus (100), mérnök (720), meteorológus (14), mezőgazda (131), mezőgazdasági mérnök (109), mikológus (12), mikrobiológus (26), miniszterelnök (24),


    © Névpont, 2024. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu