Fülöp József

Született: 1927. január 20. Bük, Sopron vármegye
Meghalt: 1994. április 13. Budapest
Temetés: 1994. április 29. Budapest
Temetési hely: Fiumei út

Család

Sz: Fülöp József cukorgyári munkás, Frühwirth Terézia. Gyermekkorát Nagycenken és Petőházán töltötte (apja a büki cukorgyár leégése után itt vállalt állásokat). Egy testvére volt. F: Tóth Lenke a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (Kermi) textiltechnikusa. Leánya: Fülöp Zsuzsa és Fülöp Ágnes.

Iskola

Középiskoláit a kapuvári polgári iskolában és Sopronban végezte; a soproni kereskedelmi középiskolában éretts. (1946), majd gimnáziumi különbözeti érettségi vizsgát tett (1946). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen földrajz–közgazdaságtan– geológia szakon tanult (1946–1952), az ELTE TTK-n geológus okl. szerzett (1952), a föld- és ásványtudományok kandidátusa (1957), doktora (1962). Az MTA tagja (l.: 1967. máj. 5.; r.: 1976. máj. 7.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK Ásvány-kőzettani Tanszék gyakornoka (1948–1952), tanársegéde (1952– 1954). A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) Anyagvizsgáló Osztályának vezetője (1954), a Minisztertanács Titkársága Ipari Osztályának geológus szaktanácsadója (1954–1956), a MÁFI igazgatóhelyettese (1956. szept. 1.–1958), igazgatója (1958–1968). A Magyar Földtani Hivatal elnöke (1968–1984). Az ELTE TTK Geológia Tanszék egy. tanára (másodállásban, 1970. júl. 1.–1984. jún. 30.), a Tanszék vezetője és uo. az MTA Geológiai Tanszéki Kutatócsoport vezetője (1984–1994) és az ELTE rektora (1984–1990). A Rektori Konferencia első elnöke (1990–1991). Az MTA–TMB-n Vadász Elemér aspiránsa (1953–1957).

Rétegtannal, regionális földtannal, üledékföldtannal foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén a Gerecse-hegység krétakori képződményeit tanulmányozta, később vizsgálatait kiterjesztette Magyarország valamennyi krétaidőszaki képződményeire. Monográfiát írt a Villányi-hegységről, alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi triász-, jura- és krétaidőszak határproblémáiról. A fiatal mezozoós képződmények tanulmányozása során elsők között ismerte fel az ásványi nyersanyagok képződését meghatározó őskörnyezeti vizsgálatok, a paleorekonstrukciók, továbbá a különleges ősföldrajzi térképek szükségességét és jelentőségét. A Dunántúli-középhegység kialakulásának vizsgálata során eljutott a bauxitképződés paleogeográfiai-genetikai összefüggéseinek térképi ábrázolásáig és a területi bauxitprognózis tudományos megalapozásáig. Magyarország nyersanyagainak értékelő-összefoglaló kötetei a magyar földtani irodalom értékálló alapmunkái. A magyarországi geológiatudomány történetével, továbbá a földtani térképezés és térképszerkesztés elméleti kérdéseivel is foglalkozott. Nevéhez fűződik – a magyar földtani kutatás történetében először – Országos Távlati Kutatási Terv kidolgozása. Az MTA alelnökeként kezdeményezte az Országos Természeti Erőforrások Kutatása és Feltárása c. tárcaszintű, majd országos rangra emelt kutatási főirány elindítását. Az ELTE rektoraként elindította az egyetem lágymányosi építkezéseinek megkezdését és a Rektori Konferencia életre hívását.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Születésének 70. évfordulóján tanítványai, munkatársai emlékkönyvet állítottak össze (1997-ben).

Elismertség

Az MTA X. Osztálya elnökhelyettese (1965. jún. 25.–1970. febr. 4.), alelnöke (1977. máj. 26.–1980. máj. 9.), elnökségi tagja (1980. máj.–1990. máj.). Az MTA Földtani Bizottsága elnöke (1965–1973), a Magyar Rétegtani Bizottság elnöke (1973–1990). A Magyar Földrajzi Társaság t. tagja (1971-től). A Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagja (1954-től), t. tagja (1981-től). A Magyar Geofizikusok Egyesülete országos elnökségének tagja (1967-től). A Magyar UNESCO Bizottság Természettudományi Albizottságának elnöke. Az Országos Ásványvagyon Bizottság elnöke. Az Osztrák Tudományos Akadémia külső l. tagja (1980-tól), a Geologische Bundesanstalt l. tagja (1975-től). A Nemzetközi Földtani Kongresszus Mediterrán Mezozoikum Bizottság tagja (1960–1968). Az Osztrák (1980-tól) és a Bolgár Földtani Társaság t. tagja (1981-től).

Elismerés

Szocialista Munkáért Érdemérem (1960), Munka Érdemrend (ezüst, 1965; arany, 1969 és 1978), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Csehszlovák együttműködési aranyérem (1970), a Mongol Népi Forradalom 50. Évfordulója Emlékérem (1972). Szabó József-emlékérem (1969), a Magyarhoni Földtani Társulat emlékgyűrűje (1973), Pro Natura Emlékérem (1976), Hantken Miksa-emlékérem (1981), Állami Díj (többekkel, 1983), az ELTE Aranyérme (1990).

Szerkesztés

Az Acta Geologica főszerkesztője, majd a szerkesztőbizottság elnöke.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013