Gerevich László
régész, művészettörténész
Született: 1911. április 7. Budapest
Meghalt: 1997. június 20. Budapest
Család
Sz: Gerevich Zoltán miniszteri tanácsos, Ladányi Erzsébet. Nagybátyja: Gerevich Tibor (1882–1954) művészettörténész. F: 1944-től Vattai Erzsébet (1921–1988) művészettörténész. Özvegy. Leánya: Gerevich Éva (1945–); fia: Gerevich László (1947–) és Gerevich József (1948–) orvos, pszichiáter.
Iskola
A bp.-i Toldy Ferenc Reálgimnáziumban éretts. (1929), a Pázmány Péter Tudományegyetemen régészetből és művészettörténetből bölcsészdoktori okl. szerzett (1935), Olaszországban járt hosszabb tanulmányúton (1936–1937), a középkori régészet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1947). A történelem (régészet) tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1964). Az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4.; r.: 1973. máj. 11.).
Életút
A Fővárosi Múzeum gyakornoka (1935–1938), őre és a Fővárosi Középkori Múzeum, ill. a Halászbástya Kőtár igazgatója (1938– 1947), osztályvezetője (1947–1950), főigazgatója (1950–1961). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1947–1950), c. egy. tanára (1951-től). Az MTA Régészeti Kutatócsoport, ill. Intézet igazgatója (1958–1981).
Középkori magyar régészettel, művészettörténettel és ikonográfiával foglalkozott. A középkori Csut falu és az albertfalvai kis vár feltárása után a budai Vár városépítészetét és háztípusait vizsgálta. A budai királyi palota ásatásainak vezetője, majd feltárta Dömösön az Árpád-ház legkorábbi birtokközpontját és a ciszterci rend egyik centrumát, a pilisi kolostort. Alapvetően új eredményeket ért el Magyarország középkori művészetének vizsgálata terén is: a pilisi prépostság feltárásával pontosította a magyarországi gótika történetét. Jelentős szerepet vállalt Budapest története monografikus feldolgozásának szervezésében: sorozatszerkesztőként megírta a főváros középkori művészettörténetét, szerkesztette és a várostörténeti kutatás rangos folyóiratává tette a Budapest Régiségei és a Tanulmányok Budapest múltjából c. sorozatokat. Intézetigazgatóként meghatározó szerepet játszott a magyarországi régészeti kutatások szervezésében és irányításában.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréten nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
Az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának tanácskozási jogú tagja (1959-től). Az MTA Régészeti és Művészettörténeti Bizottsága tagja (1952–1956), Régészeti Bizottsága elnöke (1956–1980), Középkori Albizottsága elnöke (1980-tól) és Művészettörténeti Bizottsága tagja. Az Union Internationale d’Archéologie Slave alelnöke (1965-től), a Német Régészeti Intézet l., a Finn Régészeti Társulat és a londoni The Society of Antiquaries t. tagja.
Elismerés
Munka Érdemrend (arany, 1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981). Kossuth-díj (1954), Pro Urbe Aranyérem (1968), Palacky-aranyérem (Csehszlovák Tudományos Akadémia, 1975), Rómer Flóris- emlékérem (1975), Association Villard de Honnecourt Emlékérem (1989).
Szerkesztés
A Studia Archaeologica szerkesztője (1963-tól). A Budapest Régiségei (XVI–XX. köt. 1955–1963) és a Magyarország Régészeti Topográfiája főszerkesztője (I–VII. köt., 1966–1986).
Főbb művei
F. m.: A kassai Szent Erzsébet templom szobrászata a XIV–XVI. században. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1935)
A garamszentbenedeki úrkoporsó. (Gerevich-emlékkönyv. Bp., 1942)
A csúti középkori sírmező. (Budapest Régiségei, 1943)
A felvidéki szobrászat stílusfejlődése. (Építészet, 1943)
Középkori budai kelyhek. (Budapest Régiségei, 1945)
Gótikus házak Budán. Magántanári értek. is. (Budapest, Régiségei, 1950)
Castrum Budense. (Archaeologiai Értesítő, 1952; oroszul: Acta Historiae Artium, 1954)
Prager Einflüsse auf die Bildhauer Kunst der Ofner Burg. (Acta Historiae Artium, 1954)
A budai vár feltárt maradványainak leírása. – A budai várpalota története 1541-ig. (Budapest műemlékei. I. köt. Bp., 1955)
A budai várpalota története. Gerő Lászlóval. (Budapest műemlékei. Bp., 1956)
A budai vár. (Bp., 1956)
A magyar gótikus művészet. (Magyarországi művészet története. I. köt. Bp., 1956; 2. jav. kiad. 1962)
Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban. (Budapest Régiségei, 1956)
Közép-európai királyi műhelyek a XIV. században és a későgótika. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1958)
Mitteleuropäische Bauhütten und die Spätgotik. (Acta Historiae Artium, 1958)
Johannes Fiorentinus und die pannonische Renaissance. (Acta Historiae Artium, 1960)
Az óbudai királynői vár. (Budapest Régiségei, 1962)
A budai vár feltárása. Doktori értek. is. (Bp., 1966)
The Art of Buda and pest in the Middle Ages. (Bp., 1971)
A gótikus klasszicizmus és Magyarország. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1971. febr. 25.; megjelent: MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya Közleményei, 1971)
Budapest története az őskortól az Árpád-kor végéig. (Budapest története. Bp., 1973; 2. kiad. 1975)
A koragótika kezdetei Magyarországon. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1974. ápr. 26.)
A pesti és budai Vár. (Budapest Régiségei, 1976)
A pilisi ciszterci apátság. (Studia Comitatensia. Szentendre, 1984; 2. kiad. 1987)
Dömös. (Műemlékvédelem, 1992)
The Rise of Hungarian Towns along the Danube. (Towns in Medieval Hungary. Bp., 1995)
szerk.: Tanulmányok Budapest múltjából. Tarjányi Sándorral. (Bp., 1963)
A magyar régészet kézikönyve. (Bp., 1965)
La formation et le dévelopment des mètiers au moyen âge. V–XIV. siècle. (Bp., 1977)
Towns in Medieval Hungary. (Bp., 1990).
Irodalom
Irod.: Entz Géza: László Gerevich à 60 ans. (Acta Archaeologica, 1971)
Marosi Ernő: G. L. (Magyar Tudomány, 1997)
Kubinyi András: In memoriam G. L. (Magyar Múzeumok, 1997)
Marosi Ernő: G. L. tudományos munkássága. (Acta Archaeologica, 1998)
Végh András: G. L. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
