Geszti P. Ottó
gépészmérnök
Geszti Pál Ottó
Született: 1922. november 19. Budapest
Meghalt: 1985. április 6. Budapest
Család
Sz: Geszti József (1878–1944) gépészmérnök, geofizikus, Breuer Margit. Fia: Geszti Péter (1947–).
Iskola
Budapesten műszerész tanuló (1940–1941), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) gépészmérnöki okl. szerzett (1946), a műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1957).
Az MTA tagja (l.: 1967. máj. 5.; r.: 1976. máj. 7.).
Életút
A Magyar Állami Szénbányák Villamosenergia Főosztálya (1946–1949), az Állami Villamos Művek Rt. (ÁVIRT) Fejlesztési és Tervezési Osztálya beosztott mérnöke (1949), a Nehézipari Minisztérium (NIM) Villamosenergia Igazgatósága főmérnöke, főosztályvezető- helyettese (1949–1953), a Mátravidéki Erőmű főmérnöke (1953–1955). Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya szaktitkára (1955–1959), a BME Villamosmérnöki Kar Villamosművek Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1959. máj. 30.–1972), az Erősáramú Intézet intézetigazgató egy. tanára (1972–1985); közben a Villamosmérnöki Kar dékánja (1967–1973).
Villamosenergia-rendszerek összehasonlító vizsgálatával foglalkozott. Vezető szerepet játszott az ország első villamosítási tervének kidolgozásában, az együttműködő energiarendszer kialakításában, az első nemzetközi távvezetéki kapcsolatok megteremtésében, az első nagy magyarországi villamoserőművek létesítésében. Kutatóként nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a villamos stabilitás, a túlfeszültség-védelem, a szigeteléstechnika, a zárlatvédelem, ill. az ún. tranziens jelenségek vizsgálata terén.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréten nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának osztálytitkár-helyettese (1959–1964), elnöke (1980–1985), az MTA Elnökség tagja (1980–1985). Az MTA Energetika Szakbizottsága tagja, Elektrotechnikai Bizottsága alelnöke.
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) társelnöke. A Nagyfeszültségű Villamosrendszerek Nemzetközi Tanácsa (CIGRÉ) magyar nemzeti bizottsága elnöke (1985).
Elismerés
Munka Érdemrend (ezüst, 1965; arany, 1982), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).
Zipernowsky Károly-díj (1952), Állami Díj (1973).
Főbb művei
F. m.: Ipari energianormák. Szepesi Endrével. (Bp., 1952)
Villamos energiaátviteli rendszerek stabilitásának kérdései. (Bp., 1952)
Földvezetéses távvezető rendszerek elvi kérdései. Kovács K. Pállal. (Elektrotechnika, 1952)
Szimmetrikus összetevők. Kovács K. Pállal, Vajta Miklóssal. (Bp., 1957)
Új üzemzavari szinkronozási eljárás. Doktori értek. (Bp., 1957)
Szabadvezetékek vezetőinek mozgása a szél hatására. Ludvig Győzővel. (Bp., 1960)
Távvezetékek ívvédő szerelvényeinek hatásossága. (Elektrotechnika, 1960)
Bonyolult rendszerek statikus stabilitásának vizsgálata. Bókay Bélával, Gertler Jánossal. (Bp., 1961)
Hajnali átívelések a hazai 100–120 kV-os országos hálózaton. Ronkay Ferenccel. (Bp., 1961)
Néhány hálózati zérussorrendű probléma. (Bp., 1961)
Hatásosan földelt táphálózat zérussorrendű áthatása kompenzált hálózatra Ydy transzformáció esetén. Vajta Miklóssal. (Bp., 1962)
Nagyfeszültségű szabadvezetékek koronavesztesége. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1967. okt. 17.)
Villamosművek. I–II. köt. Egy. tankönyv. (Bp., 1967; 2. kiad. 1977)
Szigetelt fázisvezetőjű szabadvezeték. Bendes Tiborral. (Elektrotechnika, 1972)
Turbógenerátorok kvázistatikus stabilitási határesetének hibrid vizsgálata. Többekkel. (Elektrotechnika, 1974)
Különlegesen nagyfeszültségű és hosszú szabadvezetékek egysarkú rövidzárlatai és gyors visszakapcsolási problémái. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1976. okt. 14.)
A Kron-féle hálózatszámítás lineáris vektorterek elméletén alapuló egyszerű változata. Tevan Györggyel. (Műszaki Tudomány, 1978)
Villamosenergia-rendszerek. I–III. köt. Egy. tankönyv. (Bp., 1983–1985).
Irodalom
Irod.: Vajda György: G. P. O. (Magyar Tudomány, 1985)
Vágó István: G. P. O. (Elektrotechnika, 1985).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
