Giesswein Sándor
római katolikus pap, politikus
Született: 1856. február 4. Tata, Komárom vármegye
Meghalt: 1923. november 15. Budapest
Temetés: 1923. november 18. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Elzászi eredetű családból származott, ősei Mária Terézia telepítési politikája során kerültek Magyarországra. Sz: Giesswein István (†1899) az Esterházyak tatai birtokának uradalmi tisztje, Echardt Erzsébet. Testvére: Ovenden Albertné Giesswein Ilona.
Iskola
Középiskoláit Tatán és Győrött végezte, a pannonhalmi Szent Benedek Rend győri főgimnáziumában éretts. (1875), Győrött pappá szentelték (1878. júl. 9.), a Központi Papnevelő Intézetben teológiai doktori okl. szerzett (1880). Az MTA tagja (l.: 1914. máj. 7.).
Életút
Kismartonban segédlelkész (1878–1881), a győri r. k. tanítóképzőben a természettudományok, a mértan és a német nyelv r. tanára (1881–1883), a győri püspöki udvar püspöki szertartója (1883–1885), szentszéki jegyzője (1885–1892), püspöki titkára és szentszéki ülnöke (1892–1897). Kanonok (1897-től), olvasókanonok (1922-től), közben c. apát (1902), majd pápai prelátus (1909). Az első magyarországi keresztény munkásegylet megalapítója (Győr, 1897), a Keresztényszociális Egyesületek Országos Szövetségének elnöke (1904-től). Országgyűlési (Magyaróvári választókerület, 1905–1918), nemzetgyűlési képviselő (Magyaróvári választókerület, 1920–1922). A Katolikus Néppárt (1895–1910), az Országos Keresztény-Szocialista Párt tagja és ügyvezető elnöke (1910–1918), majd pártja, a Katolikus Néppárt és az Országos Keresztény Szociális Szövetség egyesülésével létrejött Keresztény Szociális Néppárt egyik vezetője (1918. febr.–1919. márc.).
Tudományos kutatóként bibliai régészettel, összehasonlító vallástörténettel és általános nyelvészettel foglalkozott, társadalombölcseleti, szociológiai műveket is írt, a magyarországi egyiptológia egyik úttörője. Nyolc nyelven beszélt. Jelentős szerepet játszott a volapük, majd az eszperantó nyelv magyarországi elterjesztésében és népszerűsítésében, számos alkalommal tartott eszperantó nyelvű szentmisét és prédikációt. A Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnöke (1911–1923), a Nemzetközi Katolikus Eszperantista Unió vezetőségi tagja, az Eszperantisták Nemzetközi Békeligájának alapító elnöke (1923).
Keresztényszocialista szemlélete a liberális katolicizmus hagyományaihoz állt a legközelebb, a mérsékelt konzervativizmustól a szociáldemokráciáig minden humanista gondolat előtt nyitott volt. A keresztényszociális reformokat egy polgári demokratikus rendszerben képzelte el. A társadalmi és nemzeti fejlődés alapjának a társadalmi béke megteremtését, s ezzel összefüggésben a társadalmi igazságosság létrehozását tartotta, amely három alappilléréül a keresztény erkölcsöt, a szociális igazságosságot és a politikai demokráciát jelölte meg. Fellépett egy demokratikus választójogi rendszer kidolgozásáért, hangsúlyozta a munkaadók és a munkavállalók közötti kötelező érdekegyeztetés fontosságát, támogatta a minimálbér, a sztrájkjog elismerését, az egészségtelen üzemek korszerűsítését, a nők éjjeli munkájának megtiltását, terveket dolgozott ki a földbirtokreformra is. Az I. vh. éveiben nézetei gr. Károlyi Mihályhoz közelítettek, de kapcsolatot tartott fenn a polgári radikálisok, a feministák, az antimilitaristák csoportjaival is. Részt vett a Választójogi Blokk megszervezésében (1917), fellépett a háború mihamarabbi befejezése érdekében. – Az őszirózsás forradalom győzelme után a Magyar Nemzeti Tanács tagja (1918. nov.), a Tanácsköztársaság idején visszavonultan élt (1919). A Keresztény Szocialista Párt vezetője (1919. aug.), a Keresztény Szociális Gazdasági Párt elnökségi tagja (1919. aug.–okt.), miután híveivel együtt nem csatlakozott a létrejövő Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjához, a további fennmaradását kimondó Keresztény Szociális Gazdasági Párt elnöke (1919. okt.–1922 tavasza). Az ún. oktobristákkal és a szociáldemokratákkal fenntartott kapcsolatai miatt a keresztény politikai tábor gyakorlatilag kiközösítette, egyúttal fokozatosan kiszorult a katolikus közéletből is. A liberális, demokrata és oktobrista politikusok által alapított Reformpárt elnöke (1923. febr.–nov.).
Emlékezet
A kerepesi úti temetésén több tízezren vettek részt: többen is gyászbeszédet mondtak – köztük Vikár Béla is. Az engesztelő szentmiseáldozatot a József utcai Jézus Szent Szíve Templomban mutatták be (1923. nov. 19-én). Vikár Béla kezdeményezésére rögtön halála után megalakult az Országos Giesswein Emlékmű Bizottság, amely a síremlék elkészülésére országos gyűjtést szervezett. A síremléket 1931. máj. 25-én avatták fel; s a sírra Giesswein kívánságának megfelelően a Béke Fejedelmének szobra került: azaz az argentin–chilei határon, a két ország közötti háborúnak 1903-ban véget vető megállapodás emlékére állított, a feleslegessé vált ágyúk anyagából öntött 26 láb magas andesi Krisztus-szobor életnagyságúra kicsinyített mása (Krausz Lajos szobrászművész alkotása). 1958. okt. 13-án maradványait exhumálták és a Győri Püspöki Székesegyház Altemplomában helyezték el. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). A síremlék szobrát később a taksonyi Szent Anna-templom tetején helyezték el. Gipsz mellszobrát a győri R. K. Hittudományi Főiskola olvasótermében őrzik. Emlékszobra Mosonmagyaróvárott a Szent Gotthárd-plébániatemplomban (mellszobor, Kaszás Miklós alkotása, 1931) látható. Emléktábláját szülővárosában, Tatán, a Kossuth tér 15. sz. alatti plébánia épületének homlokzatán (1925?) és Pécsett, a Papnövelde utcában lévő Eszperantó parkban helyezték el (2010). Emlékét őrzi a mosonmagyaróvári Szent Gotthárd Római Katolikus Egyházközösségben megalakult Giesswein Sándor-emlékbizottság, amely évente Giesswein Sándor- emlékérmet ad át (2006-tól). Az 1990-es évektől a Barankovics-alapítvány és a Giesswein Sándor-emlékbizottság több ízben is megemlékezett munkásságáról. Legutóbb, halálának 80. évfordulóján, a Barankovics-alapítvány, a Faludi-akadémia és a Pro Patria Egyesület rendezett emlékülést tiszteletére (a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán, 2003. dec. 1-jén). Életéről az első monográfiát Szolnoky Erzsébet egyháztörténész írta.
Elismertség
A Szent István Társulat alelnöke (1903–1921), a Szent István Akadémia elnöke (1916–1921). A Magyar Szent Korona Országai Békeegyesületének elnöke (1910-től). Az Országos Katholikus Tanügyi Tanács egyházi elnöke (1912-től). A berni székhelyű, pacifista Tartós Béke Központi Szervezete végrehajtó bizottságának tagja.
Szerkesztés
A Dunántúli Hírlap (1912), a Nemzetközi Élet szerkesztője (1914–1918), az Aurora főszerkesztője (1920–1922).
Főbb művei
F. m.: Causae et evolutio Schismatis Graecorum. Dissertatio inauguralis. Teológiai doktori értek. (Sopron, 1880)
Az emberi nem kora a Biblia adatai és az úgynevezett történelemelőtti leletek nyomán. (Katholikus Theologiai Folyóirat, 1884)
Mózes törvénye az aegyptologia világánál. (Religio, 1887)
Mizraim és Assur tanúsága. Az ószövetségi szent iratok hitelessége és isteni sugalmaztatása az aegyptologia világításában. I–II. köt. 34+12 ábrával, 2 térképpel. Aranyozott gerincű egészvászonkötésben. (Győr, 1887–1888)
Az aegyptologia hódolata a szentatyánál. (Katholikus Szemle, 1888)
Buddhismus és kereszténység. Vallástudományi tanulmány. (Magyar Sion, 1889)
Az ó-egyptomi halottak könyve. (Hittudományi Folyóirat, 1890)
Az összehasonlító nyelvészet fő problémái. (Győr, 1890; németül: Freiburg, 1892)
Ellenkezik-e a nyelvek sokfélesége az emberi nem egységes származásával? (Magyar Sion, 1891)
Beszéd és gondolkozás, különös tekintettel Müller Miksa nyelvbölcseletére. (Bölcseleti Folyóirat, 1892)
A hienczokról. (Ethnographia, 1892)
Az ural-altáji nyelvek fontossága az összehasonlító nyelvészet szempontjából. (Magyar Sion, 1893)
Az ABC története. (Győri Közlöny, 1893)
Izrael ősi vallása. (Hittudományi Folyóirat, 1893)
Az urali nyelvek helyhatározói demonstratív elemei. (Bp., 1894)
A vallás alapja és eredete, különös tekintettel a modern vallásbölcseleti elméletekre. (Bölcseleti Folyóirat, 1895)
Szent István Magyarország apostoli királyának ünnepén tartott szentbeszéd. Elmondta G. S. (Győr, 1895)
A kézműipar múltja, jelene és jövője. (Bp., 1896)
Reflexiók a katholikus autonómia szervezetére. Eszmecsere. (Bp., 1900)
Hogyan beszéltek eleink? (Katholikus Szemle, 1900)
Adalékok német jövevényszavainkhoz. 1–2. Simonyi Zsigmonddal. (Magyar Nyelvőr, 1901)
Munkásvédelem és a keresztény szociális tevékenység. (Bp., 1901)
Szentírás és tudomány. Egy évszázad a Szentírás apológiájának történetéből. (Katholikus Szemle, 1903)
Történelembölcselet és szociológia. 1–2. (Katholikus Szemle, 1904; és önállóan: A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből. 47. Bp., 1904)
Szent Jakab, Jeruzsálem első püspöke. Egyszersmind válaszul a kérdésre: voltak-e az Úr Jézusnak testvérei? (A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből. 57. Bp., 1906)
Kereszténység és feminizmus. (Nemzeti Nőnevelés, 1907)
Társadalmi problémák és keresztény világnézet. (Bp., 1907; Keresztényszociális könyvek. 2. kiad. 1929)
Csepela Lajos: Sociális káté Az előszót írta. (Bp., 1908)
Kereszténység és rabszolgaság. (Katholikus Szemle, 1909)
Egyiptom és a Biblia. (Bp., 1909)
Hogyan támogassuk a katholikus iskolaegyesületeket? (Bp., 1911)
Jellemképzés és erkölcsi nevelés. (Bp., 1912)
A világnyelv kérdése. (Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, 1912)
Kereszténység és békemozgalom. (Katholikus Szemle, 1913)
Keresztényszociális törekvések a társadalmi és gazdasági életben. (Bp., 1913)
Der Friede Christi. Christentum und Friedensbewegung. (Wien, 1913)
Világegyetem és a lélek világa. (Bp., 1913)
A szociális kérdés és a keresztényszocializmus. (Bp., 1914)
Egyén és társadalom Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1914. dec. 7. megjelent: Értekezések a társadalmi tudományok köréből. 14. köt. 10. Bp., 1915; kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1915)
A háború és a társadalomtudomány. (Az Országos Békeegyesület kiadványai. Bp., 1915)
A bérminimum törvényes szabályozása. (A Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesületének kiadványai. 14. Bp., 1917)
Igazságosság és béke. (Keresztény kiskönyvtár. 5. 1–2. kiad. Bp., 1917)
Új idők küszöbén. Történelem-bölcseleti elmélkedés. (Katholikus Szemle, 1918)
A történelmi oktatás a nemzetek szövetsége szolgálatában. (Magyar Paedagogia, 1919)
A kereszténység Magyarország éltető ereje. (Bp., 1919)
A nyugati kultúra válsága. (Katholikus Szemle, 1920)
Kereszténység és szocializmus. (Bp., 1920)
Háború és béke között. (Aurora Kiskönyvtár. Bp., 1921)
A zsidókérdés patológiája. (Nyugat, 1922)
Választókerületem polgáraihoz és minden függetlenül gondolkodó magyarhoz. (Bp., 1923).
Irodalom
Irod.: A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka. (Bp., 1905)
Fenyő Miksa: G. S. (Nyugat, 1921)
Világlexikon. A tudás egyeteme. (Bp., 1925; 2. átd. és bőv. kiad. 1927)
G. S. Emlékkönyv. Kiadja az Országos Giesswein Emlékmű-bizottság. (Bp., 1925)
Mihályfi Ákos: G. S. emlékezete. (A Szent István Akadémia emlékbeszédei. I. 7. Bp., 1925)
Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
Komlós Aladár: G. S. emléke, avagy létezhetett-e Vizniczey prelátus? (Világosság, 1967)
Gergely Jenő: G. S. és a szociális katolicizmus. (Világosság, 1974)
Gergely Jenő: G. S. politikai pályaképéhez. (MTA II. Osztálya Közleményei, 1974)
Gazdag Ferenc: G. S: részvétele a Huszadik Század vitáiban. 1904–1918. (Századok, 1977)
Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon. 1890–1950. (Bp., 1977)
Németh József: G. S., a magyarországi keresztényszocialista mozgalom apostola. (Honismeret, 1994)
Demokrácia – kereszténység – humanizmus. G. S., a modern kereszténydemokrácia közép-európai előfutára. Az ELTE Egyháztörténeti Műhely és a Barankovics-alapítvány által rendezett tudományos ülésszak előadásai. (Bp., 1994)
Gergely Jenő: G. S., a politikus. (Limes, 1996)
Kern Tamás: G. S. társadalompolitikai tevékenysége. (Köz-politika, 2002)
Kern Tamás: G. S. társadalomelmélete. (Köz-politika, 2003)
Győri életrajzi lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. (2. átd. kiad. Győr, 2003)
Szolnoky Erzsébet: Szociális igazságosság és keresztény szeretet. G. S., a magyar keresztényszociális és kereszténydemokrata gondolkodás megalapozója. G. S. főbb műveinek bibliográfiájával. (Bp., 2003)
Sáfrány Attila: G. S. emlékezete. (Vigilia, 2004).
Megjegyzések
Lexikonok téves halálozási adata: ápr. 15.! Gyászjelentésén nov. 15. szerepel!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
