Gróh Gyula
kémikus
Született: 1886. január 16. Esztergom
Meghalt: 1952. február 23. Budapest
Család
Sz: Gróh Sámuel (1834–1900) adótiszt, Polyánszky Viktória. Testvérei: Gróh István (1867–1936) művészettörténész, iparművész, író, a bp.-i Iparművészeti Iskola igazgatója, Gróh Géza (1872–) mérnök, a felvidéki Kassa–Oderbergi vasútvonal főmérnöke, Gróh Béla festőművész és Gróh József (1883–1969) az esztergomi főegyházmegye ügyésze.
Iskola
Középiskoláit Kassán és Rozsnyón, a premontreieknél végezte. A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1908), tanulmányait W. Nernst berlini fizikai kémiai intézetében egészítette ki (1911), a karlsruhei egyetemen fotokémiai vizsgálatokat folytatott (1914). a chemiai mechanika tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1922). Az MTA tagja (l.: 1925. máj. 7.; r.: 1936. máj. 14.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
A Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet napidíjas gyakornoka (1904–1906), a bp.-i Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás segédvegyésze (1909–1913). A bp.-i Állatorvosi Főiskola segédtanára (1913–1917), a vegytan ny. r. tanára (1917–1934). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1922–1936), a kísérleti és fizikai kémia (1936–1938), az általános kémia ny. r. tanára (1938–1950); egyúttal az Általános Kémiai és Radiológiai Intézet igazgatója (1937–1950). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) az általános kémia ny. r. tanára (1934–1936). Kényszernyugdíjazása után (1950) az Országos Gabona- és Lisztkísérleti Állomáson a gabonafehérjék vizsgálatával foglalkozott (1950–1952).
A radioaktivitás, a reakciókinetika és a fehérjék kémiai szerkezetének kérdéseivel foglalkozott. A fémek öndiffúziójának vizsgálatára Hevesy Györggyel együtt a világon elsőként alkalmazta az ún. radioaktív indikáció módszerét. Behatóan tanulmányozta a reakciókinetika problémáit, fehérjekutatásai során kidolgozta az ún. mikrobiológiai aminosav-racemizáció meghatározási módszerét.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a visegrádi temetőben nyugszik. Domborműves emléktáblája az Állatorvos-tudományi Egyetem C Épületén látható (Fekete Tamás alkotása, 1986). Tiszteletére az ELTE TTK Kémiai Intézete Gróh Gyula-emlékérmet alapított (Szanyi Péter alkotása).
Elismertség
A Szent István Akadémia tagja (r.: 1918). A Magyar Természettudományi Akadémia tagja (1945–1947). A Magyar Kémikusok Egyesületének ügyvezető elnöke (1940–1942), elnöke (1942–1948). A Magyar Természettudományi Társaság Kémiai-ásványtani Szakosztályának alelnöke (1923–1932), a Társulat elnöke (1945–1948). A Deutsche Chemische Gesellschaft rk. (1920), a londoni Chemical Society r. tagja (1947-től).
Szerkesztés
A Magyar Kémikusok Lapja szerkesztője (1940–1948).
Főbb művei
F. m.: Az acetaldehyd oxydatiójának sebességéről chlorral és ceriammoniumnitrattal. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1909)
Adat az oxydatios potential és az oxydatio sebessége közötti összefüggés ismeretéhez. 1–2. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1910)
A korpa üszögspóra tartalmának mennyiségi meghatározása. – Vizsgálatok a folyós racemtestek létezéséről. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1912)
A védőkolloidok „védőhatásának” méréséről. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1914)
Adatok a búza-és rozsliszt alkoholban oldható fehérjéjének physikai-chemiai sajátságaihoz. Friedl Gusztávval. (Kísérletügyi Közlemények, 1914; németül: Berlin, 1914)
Chemiai laboratóriumi munkák jegyzőkönyve. (Bp., 1916; 4. kiad. 1929)
Általános kémia. Egy. tankönyv. (Bp., 1918; 10. átd. kiad. 1955; németül: Berlin, 1928; olaszul: Padova, 1928; 4. kiad. 1945)
Organikus chemia. Egy. tankönyv. (Bp., 1919; 7. átd. kiad. Szerves kémia címmel 1957)
Anorganikus chemia. Egy. tankönyv. (Bp., 1920; 5. kiad. Szervetlen kémia címmel, 1945)
Die Selbstdiffusionsgeschwindigkeit des geschmolzenen Bleis. Hevesy Györggyel. (Annalen der Physik, 1920)
Die Selbstdiffusion in festem Blei. Hevesy Györggyel. (Annalen der Physik, 1921)
Az ólom öndiffusiója megolvasztott és szilárd állapotban. (A Szent István Akadémia felolvasásai. Bp., 1922)
A jód diffúziósebessége tiszta oldószerekben és oldószerelegyekben. Kelp Ilonával. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1925)
Az ólom és bismut oldódás-sebességéről és abszolút elektrolytos oldási tenziójáról. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1927. máj. 23.; megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1927)
Über die Existenz von sechsatomigen Jodmolekulen in Lösungen des Jods in CS2 und CCl4. Szelestey Gyulával. (Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie, 1927)
Über die Ursachen der Farbenänderungen der Cobaltchloridlösungen. Schmid Rezsővel. (Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie, 1927)
A Beer-féle törvény vizsgálata a jód ibolyaszínű oldatain. – Kinetikai vizsgálatok a jód és az erukasav addíciójáról, a jód szolvatációjáról és a hatatomos jódmolekulákról. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1930)
Atomrombolás, elemátalakítás. (A természettudományok elméletei. 2. Bp., 1935)
További spektrofotométeres és chemiai vércsoportvizsgálatok. Weltner Margittal, Szélyes Lajossal. Részben akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1936. nov. 23.; megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1937)
Fizikai kémia. Egy. tankönyv. I–II. köt. Erdey-Grúz Tiborral, Náray-Szabó Istvánnal, Schay Gézával. (Bp., 1940)
A kémia és vívmányai. I–II. köt. Szerk. Erdey-Grúz Tiborral. (Bp., 1942)
További spektrofotométeres, kémiai és kolloidkémiai vércsoportvizsgálatok. – Vizsgálatok a fehérjék szénhidrátkomponenséről és a fehérjék ózonizálásáról. Weltner Margittal. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1943)
Bepillantás a kémiába. (Bp., 1948; 3. kiad. 1955)
A fehérjék racemizációjának mikrobiológiai vizsgálatai. Nyilasi Jánossal. (Magyar Kémiai Folyóirat, 1950)
Az öndiffúzió sebessége ólomolvadékban. Hevesy Györggyel. – Az öndiffúzió sebessége szilárd ólomban. Hevesy Györggyel. (Magyar Kémikusok Lapja, 2001).
Irodalom
Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Lengyel Béla: G. Gy. emlékezete. (Magyar Kémikusok Lapja, 1957)
Lengyel Béla: G. Gy. (Magyar Tudomány, 1986)
A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának centenáriumi emlékkönyve. (Bp., 1972)
Magyarok a természettudomány és technika történetében. Szerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. (Bp., 1986)
Móra László: G. Gy. élete és munkássága. Művei bibliográfiájával. (Bp., 1996)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Móra László: G. Gy. és Hevesy György. együttműködése. (Magyar Kémikusok Lapja, 1997)
Születtem… Magyar tudósok önéletrajzai. Szerk. Csiffáry Gabriella. (Bp., 2003)
Mészáros M. János: Az állatorvos-képzés 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai. (Bp., 2007)
Fehér György: Biographia. Elhunyt tanáraink és előadóink életrajza. 1787–2007. (Bp., 2007).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
