Gunda Béla
etnográfus
Született: 1911. december 25. Temesfüves, Temes vármegye
Meghalt: 1994. július 30. Debrecen
Család
Sz: Gunda Mihály gazdasági ügyintéző, Lada Eszter. F: Sándor Éva. Fia: Gunda Tamás kémikus.
Iskola
A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) tanult, a Pázmány Péter Tudományegyetemen gazdaságföldrajzból bölcsészdoktori okl. (1936), a szegedi Tisza István Tudományegyetemen az összehasonlító néprajz, különös tekintettel a balkáni népekre tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1941). A történelem (néprajz) tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1961). Az MTA tagja (l.: 1990. máj. 21.; r.: 1991. máj. 9.).
Életút
A Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézetének tanársegéde (1934–1939), a Magyar Néprajzi Múzeum (MNM) tud. munkatársa (1939–1943), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a néprajz ny. rk. tanára és a Néprajz Tanszék vezetője (1943–1949). A Debreceni Tudományegyetem, ill. a KLTE BTK Néprajz Intézete ny. r. tanára (1949–1951), egy. tanára (1951. szept. 7.–1982) és a Tanszék vezetője (1949–1982); közben a BTK dékánja (1951–1954). A Stockholmi Egyetem ösztöndíjasa (1938–1939), vendégprofesszora (1947–1948), a berkeleyi Kalifornia Egyetem Ford-ösztöndíjas vendégkutatója (1965–1966).
Közép-Kelet Európa és a Balkáni félsziget összehasonlító néprajzával, közép- és dél-amerikai indián kultúrák vizsgálatával, elsősorban a pásztorkodás, a halászat, a vadászat, a gyűjtögető gazdálkodás népi emlékeivel, népi építkezéssel foglalkozott. Nevéhez fűződik a Magyar Néprajzi Múzeum (MNM) Etnológiai Adattárának megszervezése.
Emlékezet
Debrecenben hunyt el, a Nagyerdei Köztemetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2003-ban). Nevét viseli az általa alapított Gunda Béla-díj (amelyet legnevesebb tanítványai vehetnek át, 1983-tól).
Elismertség
Az MTA Néprajzi Bizottsága tagja, elnöke. A Magyar Néprajzi Társaság tagja (1932-től), titkára (1938–1942), alelnöke (1967–1982), tagja (1982-től). A Svéd Királyi Akadémia tagja (t.: 1973). A helsinki Finnugor Társaság (1942-től), a Société Finnlandaise d’Archéologie (1959-től), a helsinki Kalevala Társaság tagja (1959-től). A bécsi Antropologische Gesellschaft t. tagja (1970-től).
Elismerés
Szocialista Munkáért (1954). A Debreceni Egyetem díszdoktora, Debrecen város díszpolgára. Finn Oroszlán Lovagrend (1970), Akadémiai Díj (1970), Györffy István-emlékérem (1971), Herder-díj (1978), Pitré-aranyérem (a Centro Internazionale di Etnostoria aranyérme, 1988).
Szerkesztés
Az Ethnographia (1940–1944), az Erdélyi Néprajzi Tanulmányok (1943–1947), a debreceni Műveltség és Hagyomány szerkesztője (1960-tól). A stockholmi Folk-Liv (1939–1943), az Acta Ethnographica (1953-tól), a berlini Demos (1960-tól), a párizsi Ethnologia Europaea (1967-től) és a berkelyi International Studies in Sociology szerkesztőbizottságának tagja (1970-től).
Főbb művei
F. m.: Elsüllyedt falu a Dunántúlon. Többekkel. (Bp., 1936)
A gyűjtögető gazdálkodás. 2. Az elvetett búzától a kenyérig. (Bp., 1939)
Munka és kultusz a magyar parasztságnál. (Kolozsvár, 1946)
A magyar népi műveltség kelet-európai helyzete. (Bp., 1949)
Néprajzi gyűjtőúton. (Debrecen, 1956)
A totemizmus maradványai a magyar táltoshagyományban. (Déri Múzeum Évkönyve, 1957)
Prehisztorikus jellegű őrlőkövek a Kárpátokban. (Ethnographia, 1958)
Életmód és anyagi műveltség. Doktori értek. (Debrecen, 1959)
Ethnographica Carpathica. (Bp., 1966)
Jagdverfahren und Jagdgeräte bei den Tataren in der Dobrudscha. (Baessler Archiv, 1967)
A növénytermesztés kezdetei az északamerikai indiánoknál. (Műveltség és Hagyomány, 1968)
Beehunting in the Carpathian Area. (Acta Ethnographica, 1968)
Maisdreschkorb in der Alten und Neuen Welt. (Acta Ethnographica, 1969)
A Cavia porcellus domesztikációja. (Ethnographia, 1969)
Jagd und Domestikation des Kranichs bei den Ungarn. (Anthropos, 1969)
Organisation sociale des pasteurs dans Grande Plaine Hongroise. (Ethnologia Europaea, 1970)
Bátky Zsigmond. Kismonográfia. (Bp., 1978)
Ethnographica Carpato-Balcanica. (Bp., 1979)
The Fishing Culture in the World. (Bp., 1984)
A rostaforgató asszony. (Bp., 1989)
Hagyomány és európaiság. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1991. jan. 28.; megjelent: Értekezések, emlékezések. Bp., 1994)
Az akadémiai szellem és a nemzeti tudományok. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1993. szept. 20.).
Irodalom
Irod.: Korompay Gáborné: G. B. Bibliográfia. (Debrecen, 1971)
Studia ethnographica et folcloristica in honorem Béla Gunda. Szerk. Szabadfalvy József, Újváry Zoltán. (Debrecen, 1981)
Serfőzőné Gémes Magda: G. B. irodalmi munkássága. 1970–1980. (Ethnographia, 1981)
Beck Mihály: G. B. (Debreceni Szemle, 1994)
Lukács László: G. B. (Ethnographia, 1995)
Újváry Zoltán: G. B. (Magyar Tudomány, 1995)
Lukács László: Béla Gunda. (Studia Slavica, 1995).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
