Győry Tibor, nádudvari
orvos, orvostörténész
Született: 1869. május 9. Pest
Meghalt: 1938. január 9. Budapest
Temetés: 1938. január 12. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Sz: Győry Lajos, Schönfeld Emília. F: nagybarcsay Barcsay Antónia (1870–1959). Fogadott leánya: Sándor Anna.
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1893), középiskolai egészségtan szakos tanári okl. és az orvostörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1902). Az MTA tagja (l.: 1933. máj. 19.).
Életút
A bp.-i tudományegyetem Belgyógyászati Klinika gyakornoka, tanársegéde, egyúttal a Szent Rókus Közkórház belgyógyász orvosa (1893–1902). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1902–1916), c. ny. rk. (1916–1936), c. ny. r. tanára (1936–1938). A bp.-i Állatorvosi Főiskolán az állatorvostan-történet mb. előadó tanára (1905–1914), az I. vh.-ban, mint törzsorvos teljesített szolgálatot (1914–1918). A Népjóléti Minisztérium miniszteri tanácsosa (1919–1932), helyettes államtitkárként az általános és társadalom- egészségügyi ügyosztály vezetője (1927–1938).
Az Országos Közegészségügyi Tanács jegyzője.
A tudományos igényű magyarországi orvostörténeti kutatások egyik megindítója, alapvetően új eredményeket ért el a középkori és kora újkori magyar orvoslás emlékeinek feldolgozása terén. Megállapította a morbus hungaricus (= kiütéses tífusz) és a morbus brunogallicus (= szifilisz) betegségek lényegét, bebizonyította Semmelweis Ignác magyar származását, akinek nemzetközi elismertetéséért is sokat tett, továbbá ő kezdeményezte Semmelweis első köztéri szobrának felállítását (Stróbl Alajos alkotása, Belváros, Budapest IV. kerület Erzsébet tér, 1906). A Budapesti Királyi Orvosegyesület Orvostörténeti Bizottsága titkáraként megszervezte az Orvostörténeti Múzeumot, amelynek első állandó kiállítása 1909-ben nyílt meg. Feldolgozta a magyarországi tudományegyetemi orvosképzés történetét. Bibliográfiai tevékenysége is jelentős. Zenével is foglalkozott, dalainak nagy része nyomtatásban is megjelent.
Emlékezet
Tudományos eredményeinek elismeréseként tiszteletére a Német Orvostörténeti Társaság Budapesten tartotta éves nagygyűlését (1929-ben). Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben (= Fiumei út), feleségével közös sírban nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Személyi iratait és levelezése egy részét a Semmelweis Egyetem Levéltára őrzi. Tiszteletére Bartos Endre szobrász bronz emlékérmet készített (a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban látható, 1992-től).
Elismertség
A Magyar Történelmi Társulat tagja (1908-tól). Az Országos Közegészségügyi Tanács jegyzője. A hallei Leopoldina Német Természettudományi Akadémia, a Berlini és a Barcelonai Orvostudományi Akadémia, ill. a Német és a Francia Orvostörténeti Társaság külső tagja.
Elismerés
Sudhoff-érem (1934).
Szerkesztés
A Népegészségügy c. folyóirat (1900–1934) és a Magyar Orvosi Irodalom c. éves orvosi bibliográfia szerkesztője (1904–1910).
Főbb művei
F. m.: Adatok az 1738. évi pestis történetéhez. (Természettudományi Közlöny, 1900)
Adatok a morbus hungaricus történetéhez. (Századok, 1900)
Momentumok a magyar orvosi történetből. (Századok, 1901)
Morbus hungaricus. Orvostörténelmi tanulmány. Eredeti kútfők alapján írta. (Bp., 1901; németül: Jena, 1901)
Néhány szó a hazai orvosi történet ügyében. – Nagy Lajos király halála és betegsége. (Századok, 1902)
A magyar gyógyászat történelmének vázlata. (Bp., 1902)
Az orvostörténelem gyakorlati hasznáról és kultúrtörténeti jelentőségéről. (Orvosi Hetilap, 1902)
Az állatorvostan történelmének tanításáról. (Állatorvosi Lapok, 1905)
A történelmi igazság a Czermak–Türk-féle prioritási vitában. (Orvosi Hetilap, 1905; németül: Berliner Klinische Wochenschrift, 1906)
Semmelweis Ignác származása. – Semmelweis családfája. – Thököly Imre betegsége. A kórtörténeti adatok orvosi megbírálása. (Századok, 1906)
A Semmelweis-tanok eltorzítása a XX. század orvosi irodalmában. (Budapesti Orvosi Ujság, 1906; németül: Stuttgart, 1906)
Semmelweis emléke. – II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társai betegségéről és haláláról. (Természettudományi Közlöny, 1906)
Semmelweis és Holmes. Két közlemény. Cullingworth, Charles-szal. A bevezetőt Dirner Gusztáv írta. (Budapesti Orvosi Ujság, 1906)
Emlékbeszéd Semmelweis felett. (Bp., 1906)
Medizinisch-wissenschaftliche Beziehungen zwischen Ungarn und Deutschland im XVI–XVIII. Jahrhundert. (Berlin, 1907)
Egy lithottomia története 1834-ből. – Emlékezzünk régiekről. Trnka Vencel. (Orvosi Hetilap, 1907)
Weszprémi István, az antitoxikus therapia előharcosa. (Orvosi Hetilap, 1909; németül: Deutsche Medizinische Wochenschrift, 1909)
Wanderungen und Ergebnisse des ungarischen Arztes Franz Páriz de Pápa in Deutschland im XVII. Jahrhundert. (Karlsruhe, 1911)
Der Morbus Brunogallicus, 1577. Ein Beitrag zur Geschichte der Syphilisepidemien. (Zur historischen Biologie der Krankheitserreger. Giessen, 1912)
Sinapius Mihály, a XVII. századvégi antihippokratikus mozgalom megindítója. (Orvosi Hetilap, 1914; németül: Leipzig, 1913)
Az állatorvosi főiskola, illetve tanintézet 1828-ban. (Állatorvosi Lapok, 1918)
A proletárdiktatura a közegészségügy terén. Hivatalos adatok alapján összeáll. (Bp., 1920)
Semmelweis Ignác. (A magyar orvosi tudomány mesterei. Bp., 1924)
Magyar orvosok szerepe az orvosi tudomány kiépítésében. (Orvosi Hetilap, 1924; angolul: Oxford, 1923; németül: Bp., 1925)
Közegészségügyi állapotaink és intézményeink a XIX. század első harmadában. (Orvosi Hetilap, 1927)
Der Anteil Ungarns an der Entwicklung der Medizin. (Pester Lloyd, 1928)
Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság közkórházának múltja és jelene. 1749–1928. Az előszót írta. (Győr, 1929)
Magyarország szerepe az orvostudomány fejlődésében. (Magyarok a kultúráért. A magyar munka eredményei az emberi művelődés terén. Bp., 1929)
Emlékezés morvai Zlamál Vilmosra. (Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1929)
A nagyszombati egyetem orvosi fakultásának első évei. (Orvosképzés, 1931)
Tanszékek betöltése a Nagyszombatban felállított orvosi fakultás fennállásának első évszázadában. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1933. dec. 11.; megjelent: Orvosképzés, 1934)
A „conformetur” elvének keresztülvitele a Nagyszombaton felállított orvosi fakultásban. (Berzeviczy-emlékkönyv. Bp., 1934)
Brunkala Román, az Állatorvosi Főiskola egy elfelejtett tanára. – Az Ország-úti Kunewalder- ház képe. (Állatorvosi Lapok, 1934)
A 300 éves alma mater. A Pázmány Péter Egyetem szerepe az orvostudomány történetében. (Búvár, 1935)
Az orvostudományi kar története. 1770–1935. (A Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem története. III. köt. Bp., 1936)
II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosó társai betegségéről és haláláról. Az 1906-os tanulmány újraközlése. (Természet Világa, 2001)
A szülészet tanszékének megüresedése. – Semmelweis és Lister – Tanításának összetévesztése az angol contagionisták nézetével. (Semmelweis Ignác emlékezete. Készült a magyar millennium tiszteletére. Szerk. Gazda István, Szállási Árpád. Bp., 2001)
ford.: Sudhoff, Károly [Karl]: A syphilis eredete. (Orvosképzés, 1913)
szerk.: Bibliographia medica Hungarica. 1472–1899. Magyarország orvosi bibliographiája. 1472–1899. A Magyarországban és hazánkra vonatkozólag a külföldön megjelent orvosi könyveknek kimutatása. Összeáll. (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára. 83. Bp., 1900; új kiad. 2007)
Semmelweis összegyűjtött munkái. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára. 96. Bp., 1905; németül: Jena, 1905; hasonmás német kiad. Wiesbaden, 1967).
Irodalom
Irod.: Takáts Sándor: Gy. T.: Morbus hungaricus. Orvostörténelmi tanulmány. (Századok, 1902)
Gy. T. magántanári próba- előadása. (Századok, 1902)
Orvosi történelem a magyar állatorvosi főiskolán. (Századok, 1905)
Grósz Emil: Gy. T.: Az orvostudományi kar története. 1770–1935. (Orvosképzés, 1937)
Daday András: Meghalt Gy. T. (Állatorvosi Lapok, 1938)
Vámossy Zoltán: Gy. T. (Orvosi Hetilap, 1938)
von Brunn, Walter: Tiberius Győry, in memoriam. – Dobay András: Gy. T., az orvos-történész. – Korbuly György: Semmelweis és Cederschjöld. Gy. T. emlékének. (Orvosképzés, 1938)
Herczeg Árpád: Gy. T. (Századok, 1938)
Bartha István–Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig. 1899–1941. (Bp., 1941)
Issekutz Béla: Gy. T. l. tag emlékezete. (Akadémia Értesítő, 1942)
Schulteisz Emil: Gy. T. (Orvosi Hetilap, 1963. 16.)
Biographia. Az Állatorvostudományi Egyetem elhunyt tanárainak és előadóinak életrajza. Szerk. Fehér György és Kovács Gyula. Daday András: Egy orvostörténész visszaemlékezései. (Orvostörténeti Közlemények, 1976)
Szállási Árpád: Emlékezés egy kiváló orvostörténészre. Gy. T. (Orvosi Hetilap, 1979. 6.)
Magyar tudós lexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Kapronczay Károly: Gy. T. Kismonográfia. (Tudós tanárok, tanár tudósok. Bp., 2001)
A múlt magyar orvostörténészei. Sajtó alá rend. Gazda István. (Bp., 2002)
Kapronczay Károly: Gy. T. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Mészáros M. János: Az állatorvos-képzés 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai. (Bp., 2007)
Fehér György: Biographia. Elhunyt tanáraink és előadóink életrajza. 1787–2007. (Bp., 2007)
Dörnyei Sándor: Gy. T. és Magyary-Kossa Gyula levelezése. (Bp., 2008)
Dörnyei Sándor: Gy. T. és az Akadémia. (Orvosi Hetilap, 2008. 32.)
Magyary-Kossa Gyula és Gy. T. hatása a magyar orvostörténeti iskolára. Írta és összeáll. Kapronczay Károly. (Mesterek és tanítványok. Bp., 2009).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
