Asztalos Sándor
honvédtiszt
Született: 1821. május 5. Máramarossziget
Meghalt: 1857. február 17. Genf
Család
Sz: Asztalos Pál ogy.-i képviselő, a pesti királyi ítélőtábla bírája. Testvére: Asztalos Pál (1816–1849) politikus, kormánybiztos.
Iskola
A besztercei katonai nevelőintézetben tanult, gyalogos hadapródként végzett (1840).
Életút
A bécsi magyar testőrség tagja (1842–1846), hazatérése után uradalmi segédfogalmazó (1846–1848). A forradalom és szabadságharc idején az 1. honvéd zászlóaljban (1848. jún.–szept.), majd a 29. zászlóaljnál szolgált (1848. szept.–1849. júl.), ill. az 5. hadtestben harcolt (1849. júl.–aug.); főhadnagyi (1848. jún.), századosi (1848. szept.), őrnagyi (1849. febr.), végül alezredesi, ún. dandárnoki rangban (1849. júl.). A világosi fegyverletétel (1849. aug.) után külföldre menekült.
Solymosnál a román népfelkelőket szétverte, elfogott vezetőjüket felakasztatta, és bevonult Aradra (1848. okt. 16.), majd 200 önkéntessel és 2 ágyúval századával kiverte a többszörös túlerőben levő szerbeket (Újaradnál, 1849. febr. 8.); ezután zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Személyes bátorsága és vakmerő sikerei hatására “az aradi hősnek” nevezték. Világos után Genfben telepedett le, ahol egy lengyel nemes (Michael Strzelecki, egykori honvéd őrnagy) gyalázta a magyarságot. Asztalos párbajra hívta ki, s a lengyel megölte.
Emlékezet
Máramarosszigeten emlékére emlékoszlopot állítottak (1860), és utcát neveztek el róla.
Irodalom
Irod.: A. S. (Vasárnapi Ujság, 1870. 13. márc. 27.; arcképpel).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
