Balassa Béla
közgazdász
Született: 1928. április 6. Budapest
Meghalt: 1991. május 10. Washington, USA
Család
Sz: Balassa György és Sarolt. F: 1960-tól Carol Lévy közgazdász. Leánya: Mara (1970), fia: Gábor (1972).
Iskola
A bp.-i cisztercita gimnáziumban éretts. (1946), az ELTE ÁJTK-n jogtudományi doktori okl. szerzett (1951) és Külkereskedelmi Akadémiát végzett (1951), a New Haven-i Yale Egyetemen Master of Arts- (1958), közgazdaság-tudományból PhD-fokozatot szerzett (1959). Az MTA tagja (külső: 1990. máj. 21.).
Életút
A Miskolci Építőipari Tröszt tervezője (1951), kitelepítették (1951–1953), Sztálinvárosban egy építőipari vállalat munkatársa (1953. jún.–1956), a forradalom idején az Építésügyi Minisztériumot átvevő bizottság tagja (1956. okt.–nov.), a forradalom leverése után Ausztriába menekült (1956. nov.), majd az USA-ban telepedett le (1957). A Yale Egyetem egy. adjunktusa (1959–1962), egy. docense (1962–1966); közben a New York-i Columbia Egyetem vendégtanára (1963–1964), a baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen a politikai gazdaságtan tanszékvezető egy. tanára (1966–1988). A párizsi Sorbonne Egyetem (1971–1972 és 1984– 1991), az Institute des Études Politiques (1983–1991), a Clermont Ferrand-i Egyetem vendégprofesszora (1986–1991); egyidejűleg a Világbank konzultánsa (1966–1987) és a Nemzetközi Gazdasági Intézet vendégkutatója (1985–1990). Az USA több kormányhivatala, számos ENSZ-szervezet, az OECD konzultánsa, több fejlődő ország kormányának gazdasági tanácsadója.
A 20. sz. egyik jelentős liberális gazdaságfilozófusaként elsősorban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és a fejlődő országok gazdasági fejlődésének kérdéseivel fogl. Síkraszállt a fejlődő országok kereskedelmének liberalizálásáért és a gazdasági életbe való állami beavatkozás csökkentéséért, új, mérsékeltebb állami beavatkozással járó külpiacra orientált fejlesztési stratégiát dolgozott ki. A gazdasági integrációval kapcsolatos munkáit a közgazdasági alapmunkák között tartják számon ma is.
Emlékezet
Róla és az amerikai Nobel-díjas közgazdászról, Paul Samuelsonról nevezték el a Balassa–Samuelson-hatás nevű gazdasági fogalmat. (= A felzárkózó országokban a termelékenység javulása eltérő sebességgel megy végbe a gazdaság egyes ágazataiban: a külkereskedelmi forgalomba kerülő termékeknél a termelékenység javulása nagyobb, ami nagyobb nominális bérnövekedést tesz lehetővé. A béremelkedés azonban átgyűrűzik azokba az ágazatokba is, ahol a termelékenység nem növekedett. Az emiatti indokolatlan béremelkedésnek – az árszínvonal növekedésén keresztül – végső soron inflációs hatása lesz).
Elismertség
A Francia Tudományos Akadémia tagja (tb.: 1980). Az Összehasonlító Közgazdasági Társaság (1970–1971) és az Összehasonlító Közgazdasági Tanulmányok Társasága elnöke (1979–1980).
Elismerés
A Párizsi Egyetem díszdoktora (1990). Addison Porter-díj (Yale Egyetem, 1959), Rossi-díj (a francia Erkölcsi és Politikai Tudományok Akadémiája díja, 1979), Bernhard Harms-díj (a Kieli Világgazdasági Intézet nemzetközi gazdasági díja, 1984).
Szerkesztés
Az American Economic Review (1973–1976), a Journal of International Economics (1981–1984) és a Journal of Comparative Economics szerkesztőbizottságának tagja (1984–1986).
Főbb művei
F. m.: Munkahelyi tájékoztató. Bakonyi Ivánnal. (Sztálinváros, 1955)
Építőipari önköltségvizsgálat. (Sztálinváros, 1956)
The Hungarian Experience in Economic Planning. (New Haven, 1959)
Collectivization in Hungarian Agriculture. (New York, 1959; arabul: Kairó, 1960)
The Theory of Economic Integration. (London, 1961; 3. kiad. 1973; új kiad. Westport, 1982; japánul: Tokio, 1963; spanyolul: Mexico City, 1964; portugálul: Lisboa, 1964; cseh nyelven: Praha, 1966)
Trade Prospects for Developing Countries. (Homewood, 1964; spanyolul: Mexico City, 1966; portugálul: Rio de Janeiro, 1970)
Changing Patterns in Foreign Trade and Payment. Szerk. (New York, 1965; 3. kiad. 1978)
Studies in Trade Liberalization: Problems and Prospects for the Industrial Countries. Szerk. (Baltimore, 1967)
Trade Liberalization among Industrial Countries: Objectives and Alternatives. (New York, 1967; 2. kiad. 1968)
Industrial Development in an Open Economy: The Case of Norway. (Oslo, 1969)
The Stucture of Protection in Developing Countries. (Baltimore, 1971; spanyolul: Mexico City, 1972)
The Firm in the New Economic Mechanism in Hungary: Plan and Market. (New Haven–London, 1973)
Policy Reform in Devoloping Countries. (Oxford, 1977)
Exports and Econimic Growth. Further Evidence. (London, 1978)
Incentive Policies in Brazil. (Washington, 1980)
Structural Adjustment Policies in Developing Economies. (Washington, 1981)
The Newly Industrializing Countries in the World Economy. (New York, 1981; 2. kiad. 1983; franciául: Paris, 1983)
The Balance of Payments Effects of External Shocks and of Policy Responses to these Shocks in Non-OPEC Developing Countries. Barsony, A.-val, Richards, A.-val. (New York, 1981; franciául: Paris, 1981)
The Process of Industrial Development and Alternative Development Strategies. (Princeton, 1981)
The Policy Experience of Twelve Less Developed Countries. 1973–1978. (Washington, 1982)
The Economic Consequences of Social Policies in the Industrial Countries. (Kiel, 1984)
Change and Challange in the World Economy. (London–New York, 1985)
Economic Prospects and Policies in Mexico. (Washington, 1986)
Toward Renewed Economic Growth in Latin America. (Washington, 1986; spanyolul és portugálul: Mexiko City–Rio de Janeiro–Washington, 1986)
The Interaction of Domestic Distortions with Development Strategies. (Washington, 1987)
Japan in the World Economy. (New York, 1988)
Changing Trade Patterns in Manufactured Goods: An Economic Investigation. Bauwens, L.-lel. (Amsterdam, 1988)
New Directions in the World Economy. (Basingstoke, 1989; 2. kiad. London, 1991)
Nemzetközi kereskedelem és gazdasági növekedés. Tanulmányok. (Bp., 1990)
Economic Policies in the Paicific Area Developing Countries. (New York, 1991).
Irodalom
Irod.: Életfilozófiám. (Gazdaság, 1989)
Önéletrajzi esszé. (B. B.: Nemzetközi kereskedelem és gazdasági növekedés. Tanulmányok. Utószó. Bp., 1990)
Nyilatkoznak az Akadémia új tiszteleti és külső tagjai. B. B. (Magyar Tudomány, 1991).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
