Bezerédj Zoltán
újságíró, író
Született: 1922. május 6. Marcali
Meghalt: 2008. Köln, Németország
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen államtud. doktori okl. (1944), Budapesten tanítói okl. (1949), majd magyar–történelem szakos általános iskolai tanári okl. szerzett (1952), a saarbrückeni Europäische Studien-t végzett (1961).
Életút
Baranya vm. tanfelügyelői hivatalának tanügyi fogalmazógyakornoka (1944), politikai magatartása miatt letartóztatták a nyilasok (1944), majd az orosz megszálló hatóságok is (1945). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) tanügyi segédfogalmazója, a sajtóosztály helyettes vezetője (1946–1949), egy bp.-i (óbudai) általános iskola tanára; közben egy évig a San Marco V. Orvossegédképző Iskola tanára (1949–1956). Az 1956-os forradalom leverése után nyugatra menekült, Párizsban élt (1957–1959), áttelepült az NSZK-ba (1959). Az NSZK külügyminisztériumának külső munkatársa, egyúttal a kölni Szovjetológiai Intézet, az Európa Unió és a Kölni Egyetem Szociológiai Intézete tud. munkatársa (1959–1963). A Deutschlandfunk magyar osztályának fordítója, bemondója, szerkesztője (1963–1973), állandó külső munkatársa (1973–1989); egyidejüleg a düsseldorfi Riehl-Institut szociológia tanára is.
Íróként elsősorban szatírikus elbeszéléseket és történelmi regényeket írt. Történészként, szociológusként az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc utóéletét, németországi hatását vizsgálta. Felmenői (többek között Bezerédj Amália és Bezerédj István) emlékére 1992-ben megalapította a Bezerédj Alapítványt, amely minden évben a kultúra és a tudomány területén kimagasló értékeket felmutató fiatal művészeknek és tudósoknak ad ösztöndíjakat (1993-tól, minden évben okt. 23-án adják át).
Elismertség
A Magyar Szabadságharcos Szövetség párizsi csoportjának elnöke (1957–1958). A Bezerédj Alapítvány alapító elnöke (1992). A német Exil PEN Club (1968–1977), a Freier Deutscher Autorenverband tagja (1973-tól).
Főbb művei
F. m.: A jövő útja. (Bp., 1942)
Arccal az osztály felé. Egy tanár jegyzetei. Szatírák. (München, 1960; új kiad. Bp., 1992; Bp.– Sopron, 1997)
Probleme der weltanschaulichen Erziehung in Ungarn nach dem Volksaufstand von 1956. (Köln, 1962)
Magyarország a német sajtó tükrében. Somogyi B. Zoltán álnéven. (München, 1963)
Zehn Jahre danach. Die Ost–West Auseinandersetzung geht weiter. Reden und Schiften. 1957–1966. (Köln, 1966)
Ho-Ho-Ho-Tschi-Minh! Sieg Heil! Es Lebe Die Provokation. Szatírikus elb. (Köln, 1968)
Vorwärts Genossen, zum Endsieg. Az Arccal az osztály felé c. műve német nyelvű átdolgozott kiadása. (Köln, 1975)
Die unmöglichen Weiber. Szatíra. (München, 1976)
Ich proklamiere 1977 zum Jahr des Mannes oder die unmöglichen Wiber. Ill. Petri, Ladislaus. (München, 1976)
Der Junge aus dem Osten. Alexander Donau álnéven. (Frankfurt am Main, 1983)
Die Deutschen im Psychokrieg Ost-West. (Köln, 1985)
Aphorismen-ABC. Silberne Sprüche, Gedankensplitter, Wortspiele. (Frankfurt am Main, 1991)
Hősök a vérpadon. Történelmi kisregény a kuruckorból. (Bp.–Sopron, 1997)
Eszmék és történelem. Századvégi visszapillantás. (Bp.–Sopron, 1998)
Elmúlt. Pillanatfelvételek a XX. századból. (Sopron, 2000)
Egy diák naplója. (Bp., 2003).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
