Ballagi Aladár
történész
Született: 1853. október 24. Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1928. június 21. Budapest
Temetés: 1928. június 23. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Református hitre áttért zsidó családból származott. Sz: Ballagi (1848-ig Bloch) Mór (1815–1891) teológus, nyelvész, kisrákói és királylehotai Lehoczky Ida (1826–1897). Testvére: Ballagi Géza (1851–1907) történész, jogász, Ballagi László (†1867) és Ballagi Jozefin. Kétszer nősült. F: 1883–1884: 1. Bauer Ottília (1862–1884). Fia: Ballagi Tibor (†1914) törvényszéki albíró. Özvegy. 2. Peskó Ida (1864–1938). Fia: Ballagi István (1893–1955) orvos, bőrgyógyász, mikológus, Ballagi Viktor, Ballagi Dénes, ill. Preininger Tamásné Ballagi Mária.
Iskola
A pesti és a heidelbergi tudományegyetemen tanult (1871–1875), a bp.-i tudományegyetemen bölcsélettudori okl. (1875), magántanári képesítést szerzett (1877). Az MTA tagja (l.: 1884. jún. 5.; r.: 1904. máj. 13.).
Életút
A bp.-i (1875–1876), a sárospataki református teológiai akadémián a magyar művelődéstörténet r. tanára (1876–1880). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1877–1879), az újkori történelem helyettes (1880–1883), ny. rk. (1883–1889), ny. r. tanára (1889–1924); közben a Bölcsészettudományi Kar (BTK) dékánja (1903–1904), majd az egyetem rektora (1919–1920). A Tanácsköztársaság idején eltiltották a tanítástól (1919. márc.–júl.).
A Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője (Budapest IX.–X. választókerület 1905–1910).
Újkori egyetemes történettel, magyar művelődéstörténettel, ennek külföldi kapcsolataival, valamint nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott. Feldolgozta a magyar királyi testőrség történetét, monográfiát írt Jean-Baptiste Colbert-ről, a régi magyar nyomtatványokról és azok művelődéstörténeti hatásáról. A száműzött Rákóczi (1913) c. könyve miatt heves, személyeskedő vitát folytatott a kötet szerzőjével, Szekfű Gyulával. Szekfű elsősorban Ballagi vádjaira válaszolva írta meg Mit vétettem én? Ki gyalázta Rákóczit? c. válaszkötetét (1915).
Emlékezet
A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem aulájában ünnepelték írói munkásságának ötven éves jubileumát, erre az alkalomra készült el mellszobra (Sudy Szilárd szobrászművész alkotása, 1922). 1925-ben ún. arany doktori oklevelet vehetett át. Budapesten (Ferencváros IX. kerület Kinizsi utca 29.) élt és alkotott, Budapesten hunyt el, Ravasz László református püspök temette. A bp.-i Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
Szerkesztés
Az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője (1891–1892). Tudományos dolgozatai a fentin kívül még elsősorban a Magyar Nyelvőrben (1872–1877), a Századokban (1873–1902), az Archaeologiai Értesítőben (1878–1890), a Magyar Könyvszemlében (1879–1889), az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1884) a Néptanítók Lapjában (1907–1911) és az Akadémiai Értesítőben jelentek meg (1912–1914).
Főbb művei
F. m.: A magyar királyi testőrség története, különös tekintettel irodalmi működésére. (Pest, 1872; 2. kiad. Bp., 1878)
Legrégibb műemlékeink a keresztyén korból. (Századok, 1877)
A magyar nyomdászat történelmi fejlődése. 1472–1877. (Bp., 1878)
Die Kunstdenkmale Leutschau’s. (Literarische Berichte aus Ungarn. Bp., 1879)
Wallenstein horvát karabélyosai 1623–1626-ig. Levéltári kutatások alapján írta. (Bp., 1882; németül: 1884)
I. Frigyes Vilmos porosz király. 1–3. (Budapesti Szemle, 1884; megjelent: Olcsó Könyvtár. Bp., 1888)
Colbert, mint államférfi. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1885. ápr. 13.)
A czestochowai pálos nyomda magyar tárgyú emlékei. – A pétervári könyvtár 1860–1887-ig. (Magyar Könyvszemle, 1887)
Colbert. I–II. köt. (Bp., 1887–1890; a két kötet egybekötve is megjelent)
A magyarság Moldvában. (Földrajzi Közlemények, 1888)
A nagyszombati érseki főgymnasium könyvtára és az iskolai értesítőkben megjelent könyvjegyzékek. (Magyar Könyvszemle, 1888)
Francziaország hatása Európa művelődésére. (Bp., 1889)
Hódmezővásárhely. (Bp., 1890)
Kazinczy Ferenc és a nemzeti hála. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1891)
Gróf Dessewffy József önéletrajza. – Elfelejtett írók: Péczeli és Péteri Takáts. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1891)
„Attila” a kutyafajzat. XVI. századi olasz költemény. 1–3. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1892)
A spanyol inquisitio. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1904. okt. 10.; megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1904)
Régi magyar nyelvünk és a nyelvtörténeti szótár. I/1–2. rész. (Bp., 1904–1911)
A nemzetiségek és a szabadság. B. A. országgyűlési beszéde. (Bp., 1906)
Br. Eötvös József közoktatási politikája. (Néptanítók Lapja, 1907)
Az igazi Rákóczi. (Bp., 1916)
XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon. 1709–1715. (Bp., 1922)
Buda és Pest a világirodalomban. 1473–1711. I. köt. (Bp., 1925)
Császári kormányzat Budán és Pesten. 1686–1711. (Akadémiai Értesítő, 1926)
Élő tanítások. B. A. kisebb munkái. Sajtó alá rend., az életrajzot írta Sárkány József. (Bp., 1934)
szerk.: Duruy, Victor: Világtörténelem. Átdolgozta és Magyarország történetével bővítette. (Bp., 1880)
Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta, a glosszáriumot összeáll. (Bp., 1884)
Kossuth Lajos észak-amerikai beszédei a nemzetiségekről és a nemzetek testvériségéről. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1919).
Irodalom
Irod.: Politikai Magyarország. (Bp., 1914)
Szekfű Gyula: Mit vétettem én? Ki gyalázta Rákóczit? (Bp., 1915)
Gábor Andor: Ballagi tanár úr (Világ, 1917. 107.)
Gábor Andor: Ballagi, a történetíró (Világ, 1917. 124.)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1928. jún. 22.)
Angyal Dávid: B. A. ravatalánál (Akadémiai Értesítő, 1928)
Balanyi György: B. A. (Századok, 1928)
Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
Sárkány József: B. A. (S. J.: Élő tanítások. Bp., 1934)
Új lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. (Bp., 1936)
Zolnai Béla: Thaly, Ballagi, Riedl (Irodalomtörténet, 1961)
Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. (Kecskemét, 1968)
Vértesy Miklós: B. A. és az Egyetemi Könyvtár. (Magyar Könyvszemle, 1975)
Kecskeméti életrajzi lexikon. (Kecskemét, 1992)
Waktor Andrea: A XIX. századi működése és változásai a Ballagi család levelezésének tükrében. (Sic itur ad astra, 1995)
Születtem… Magyar tudósok önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Bp., 2003)
Szilágyi Ágnes Judit: Szekfü Gyula és A száműzött Rákóczi kapcsán kialakult vita. (Sz. Á. J.: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban. (Bp., 2007)
Csíki Tamás: Mítoszteremtés – történetírói módra. Takáts Sándor és B. A. Kelemen Didák képe. (Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Philosophia, 2008).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
