Boross Sándor
költő, tanító
Született: 1891. március 7. Szárazberek, Szatmár vármegye
Meghalt: 1977. március 10. Mérkvállaj
Család
Parasztcsaládból származott. Sz: Boross Sándor, Kupán Erzsébet.
Iskola
A felsőbb népiskolát Halmiban (1903–1907), a tanítóképzőt Debrecenben végezte (1907–1911).
Életút
Nagypaládon református tanító (1911–1914), az I. vh.-ban a szatmári gyalogezredben szolgált (1914), de már az első évben hadifogságba esett (a krasznojarszki fogolytáborban volt (1914 ősze–1918. jan.), mint hadirokkant tért haza (1918. jan.). Budapesten hosszabb ideig betegeskedett (1918–1920), majd a fiatalkorúak hatóságánál és a Honszeretet Egyesületben dolgozott, mint beosztott tanító (1920–1923), súlyos betegsége miatt nyugdíjazták (1923). Budapesten írásaiból és végkielégítéséből élt (1920-as évek), később Tiszaberekre költözött, ahol gazdálkodóként, kisegítő gazdatisztként dolgozott (1937–1940), utóbb Fehérgyarmaton telepedett le (1940).
Verseken kívül néhány novellát is írt. Tánc (1920) c. első verseskötete Ady Endre erős hatását mutatja, s nagyrészt világháborús élményeit dolgozza fel. Élesen háborúellenes verseit a konzervatív kritika elítélően fogadta, a Nyugatban viszont elismerő kritikát kapott. Későbbi, tartalmilag és formailag is hagyományos költeményeinek állandó motívuma lett a szatmári táj és ember. Verseit számos napilap és folyóirat is közölte. 1940 után nem publikált.
Főbb művei
F. m.: Tánc. Versek. (Bp., 1920)
Árvaság. Versek. (Bp., 1924)
Vár engemet a föld. Költemények. (Bp., 1929)
Örök tükör. Költemények. (Magyar írók. 3. Bp., 1937).
Irodalom
Irod.: Király György: Egy új nyugatos költő. (Nyugat, 1922. 6.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
