Borsay János
orvos, ortopéd sebész, tüdősebész
Született: 1918. február 21. Budapest
Meghalt: 2009. október 22. Budapest
Család
Sz: Morvay Aranka. Apja tisztiorvosként dolgozott. Nős, három gyermekük született.
Iskola
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1941), általános sebészi (1944), ortopédsebészi (1957), tüdősebész szakorvosi vizsgát tett (1959); sportorvosi tanfolyamot végzett (1953), mozgásszervi rehabilitációs szakképesítést szerzett (1979). Az orvostudományok kandidátusa (1966).
Életút
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Sebészeti Klinika gyakornoka (1941–1944), egy. tanársegéde (1944–1945). A Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinika osztályvezető egy. tanársegéde (1945–1953), az Állami Fodor József TBC Gyógyintézet II. sz. Sebészeti Osztály osztályvezető főorvosa (1953–1966), az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgató főorvosa (1966–1986). C. egy. tanár (1984). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1963–1966).
Csont- és gerincbetegségek hagyományos és műtéti megoldásaival, elsősorban az ún. extrapulmonális gümőkór, ill. a nyaki nyirokcsomó-gümőkór patogenezisével fogl. Különösen jelentős az általa bevezetett műtéti eljárás, az élőnyeles izomlebeny- plasztika a sipolyos csigolyagümőkór és a csontízületi tbc gyógyításában. Irányítása alatt az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet nemzetközileg is értékes kutatóintézetté vált: létrejött a Szkoliózis Gyermekosztály (1969), a Hemiplég Betegek Osztálya (1972), az önálló ortopédiai, továbbá a krónikus csontízületi gennyedések gyógyítására szakosodott Szeptikus Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály (1975). További kutatási területei: a véralvadás kérdései; a támasztószövet túlterheléses ártalmai; kísérletes fekélyek hűtéses kezelése; a gümős csigolyák spontán gyógyulási folyamatai. A magyar rehabilitáció történetével kapcsolatos tevékenysége is jelentős.
Elismerés
Rehabilitációért Emlékérem (1984), Vass Imre-emlékérem (1986).
Szerkesztés
Az Állami Fodor József TBC Gyógyintézet Közleményeinek szerkesztője (1956-tól).
Főbb művei
F. m.: Lépkiirtások Banti-kór és Banti-syndroma eseteiben. Bérczy Györggyel. – A véráram útján létrejött áttételes vesekörüli gennyedésekről. (Tanulmányok, dolgozatok, a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájáról. 1945–1947. Szeged, 1947)
Végzetes sportsérülések. (Orvosok Lapja, 1949)
A nyál hatása a véralvadásra. Dettre Gáborral, Zombori Vilmossal. (Orvosi Hetilap, 1949. 22.)
Kísérletes adatok a tendolipoidosis kérdéséhez. Csipak Józseffel, Dettre Gáborral. (Kísérletes Orvostudomány, 1952)
A gyomorrák heveny szövődményei. (Orvosi Hetilap, 1952. 43.)
A nyaki és az endothoracalis nyirokcsomó közötti összefüggésről. Kerényi Antallal. (Tuberkulózis, 1957)
A gümős csigolya gyógyulásáról. Póta Lászlóval, Varga Lászlóval. (Tuberkulózis, 1959)
Csontízületi gümőkór. – A perifériás nyirokcsomók gümőkórja. (A tuberkulózis az általános orvosi gyakorlatban. Bp., 1960)
Az antero-lateralis decompressio jelentősége spondylitis tbc, pottparaplegia és csigolyatumor eseteiben. Csergő Istvánnal, Joós Mártával (Tuberkulózis és Tüdőbetegségek, 1962)
Transpleuralis és transperitonealis csigolyagóc-kitakarítás. Csergő Istvánnal, Joós Mártával. (Tuberkulózis és Tüdőbetegségek, 1963)
A vertebrotomia javallatairól, különös tekintettel a gümős spondylitisre. Kand. értek. (Bp., 1965)
Az első rehabilitációs törvények Magyarországon. (Balneológia, 1985)
A hazai rokkantügy az első világháborúban. (Orvosi Hetilap, 1985. 6.)
Izmok poszttraumás dystrophiás meszesedése tumoralis calcinosissal a lágyrészekben. Mészáros Tamással, Szendrői Miklóssal. (Orvosi Hetilap, 1988. 13.)
Dollinger Gyula és a magyar rehabilitáció. (Honvédorvos, 1989)
szerk.: Extrapulmonális TBC. Ankét. 1–2. (Bp., 1961, 1963)
A Magyar Rehabilitációs Társaság Nagygyűlése. (Bp., 1974)
Amputációs Ankét. Előadások. Szerk. Kullmann Lajossal, Fehér Miklóssal. (Bp., 1979).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
