Boszkovics János
népművész, fafaragó
Született: 1876. június 28. Buzsák, Somogy vármegye
Meghalt: 1955. február 25. Buzsák
Életút
Pásztorkodással töltötte életét, gulyás volt.
Munkássága összekötő kapocs a hagyományos népművészet, azon belül – a somogyi pásztorfaragásnak a 19. sz. utolsó évtizedeiben kialakult – a domború faragással és természeti képekkel jellemezhető új stílusa és a népi iparművészet között. Nemcsak saját használatra, hanem igen korán eladásra is készített hagyományos pásztori eszközöket, bár az eladott tárgyak többsége azonnal dísztárgy, emléktárgy lett. Botokat, tükrös dobozokat, gyufatartókat faragott keményfából. Kobaktökből ivóvíztartót, marhaszarvból kürtöket készített. Tárgyainak formája, szerkezete, díszítménye a 19. sz.-i somogyi pásztornemzedékek hagyományát követi. Motívumai között előfordul a szívből vagy vázából induló virágtő, a szeretőjével mulató betyár. Művészetét a merev, esetlen vonalvezetés, a naiv, parasztos kifejezésmód jellemezte. Faragótársaitól a díszítőtechnikák változatos alkalmazásával tér el. A spanyolozás 19. sz.-i technikájának egyik utolsó képviselője. Alkalmazta a karcolást és a domború faragást. A motívumokat a hagyománytól eltérően ez esetben is színezte zöld, piros, fekete festékkel. – Boszkovics hatására kezdett faragni néhány, Buzsák környéki faragó: pl. Kara Lajos és Jancsikity János. Faragványait a Néprajzi Múzeumban és a dunántúli múzeumokban őrzik.
Irodalom
Irod.: Domanovszky György–Varga Marianna: Mai magyar népi iparművészet. (Bp., 1983).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
