Barta István
villamosmérnök
Született: 1910. május 22. Budapest
Meghalt: 1978. április 10. Budapest
Temetés: 1978. április 20. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Barta Sándor (†1950) mérnök, építési vállalkozó, 1918–1919-ben az I. ker.-i lakáshivatal vezetője, Benedek Jozefa (†1953). F: 1937-től Stern Erzsébet. Leánya: Barta Éva (1946) és Barta Judit (1949). Egy testvére volt: Fekete Béla tervintézeti osztályvezető. Elvált, felesége rajztanárnő volt.
Iskola
A Markó u.-i Bolyai Főreáliskolában éretts. (1928), a brünni és a karlsruhei műszaki egyetemen tanult (1928–1932), Karlsruhében villamosmérnöki okl. (1933) és műszaki doktori okl. szerzett (1934). Az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1976. máj. 7.).
Életút
A Ganz-féle Villamossági Gyár szerszámkészítő tanonca. Az Eriksson Magyar Villamos Rt. kutatómérnöke (1934–1938), az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., ill. a Tungsram Rt. Televíziólaboratóriumának fejlesztőmérnöke (1938–1945), a Kutatólaboratórium Nagyfrekvenciás Osztályának vezetője (1945-1948). Az Orion Rádióipari Rt. műszaki igazgatója (1948–1949), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vezetéknélküli Híradástechnikai Tanszék ny. r. tanára (1949–1952), a BME Villamosmérnöki Kar Híradástechnikai Tanszék egy. tanára (1952–1972) és a tanszék vezetője (1949–1972), a BME Híradástechnikai Elektronikai Intézet igazgatója (1972–1975); közben a Villamosmérnöki Kar dékánja (1957–1960), a BME oktatási rektorhelyettese (1960–1963). A Távközlési Kutató Intézet osztályvezetője (1949–1952).
Elektronikus mérőműszerek tervezésével fogl., a magyar elektronikus mérőműszeripar elindítója. Az ún. néprádió megalkotója (1949), jelentős eredményeket ért el a magyarországi televíziós berendezések gyártásának megindításában is.
Elismertség
Az MTA Műszerügyi Bizottság elnöke, a Híradástechnikai Bizottság, ill. a Szociális Bizottság tagja. Az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézet Tudományos Tanácsának tagja. Az MTA–TMB Műszaki Tudományok Szakbizottságának elnöke. A Híradástechnikai Tudományos Egyesület elnöke (1952–1974), tb. elnöke (1974–1978). A Lengyel Tudományos Akadémia tagja (külső: 1968).
Elismerés
Munka Érdemrend (arany, 1965 és 1970). Kossuth-díj (1957), Puskás Tivadar-díj (1960).
Főbb művei
F. m.: Die ausgleichsvorgänge bei Mikrophonen. (Győr, 1935)
Áthidalt T- és kettős T- tagú villamos körök tulajdonságai és alkalmazásai. (Elektrotechnika, 1947)
Mikrohullámok gerjesztése. 1–3. (Magyar Híradástechnika, 1947)
Televízió. B. I. műegyetemi tanár előadása nyomán összeáll. Barát Zoltán. (Bp., 1950)
Bevezetés a gyengeáramú mérésekbe. (Bp., 1951)
Elektroncsövek. (Bp., 1951)
Rádióvételtechnika. B. I. műegyetemi tanár előadásai nyomán összeáll. Bíró István. (Bp., 1951; 2. kiad. 1957)
Akusztikai kiegyenlítődési folyamatok. (Bp., 1953)
A távolbalátás alapjai. 1–3. Barát Zoltánnal. (Bp., 1953–1954)
Tranziens jelenségek a mikrofonoknál. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1953. jan. 14.)
Képfelvevő és képvisszaadó katódsugárcsövek. (Bp., 1954)
Központi televíziós jelkeltő generátor. (Bp., 1954)
Televíziós berendezések elektroncső igényei. (Bp., 1955)
Rádiókészülékek és erősítők. Egy. tankönyv. (Bp., 1956; 2. átd. kiad. 1963)
Műszaki értelmező szótár. 23–25. Híradástechnika. Kozma Lászlóval. (Bp., 1964)
Távolbalátás. (Bp., 1965)
Rádió- és televíziókészülékek. (Bp., 1966; 2. kiad. 1970).
Irodalom
Irod.: B. I. (A jövő mérnöke, 1978. ápr. 29.)
Bognár Géza: B. I. (Magyar Tudomány, 1978).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
