Barta Gábor
történész
                Született: 1943. február 2. Budapest        
                        Meghalt: 1995. január 22. Budapest        
                        Temetés: 1995. január 30. Budapest                
        Temetési hely: Farkasrét
        		        
                
Család
Sz: Barta János, id. (1901–1988) irodalomtörténész, az MTA tagja, Heinrich Terézia. F: 1967-től Kovács Mária. Fia: Barta Gábor (1969); leánya: Barta Mária (1970). Testvére: Barta János, ifj. (1940–) irodalomtörténész. A család 1952-ben költözött Debrecenbe.
Iskola
Debrecenben éretts. (1961), a KLTE BTK-n történelem–francia–latin szakos tanári okl. szerzett (1966), a történelemtudomány kandidátusa (1985).
Életút
	                 Az MTA Történettudományi Intézet gyakornoka, tud. segédmunkatársa (1966–1972), tud. munkatársa (1972–1988), tud. főmunkatársa (1988–1991), egyúttal a pécsi JPTE Történelem Tanszék egy. adjunktusa (1984–1986), egy. docense (1986–1990). A KLTE BTK Középkori Magyar Történeti Tanszék tanszékvezető egy. docense (1991–1995). Lengyelországban UNESCO-ösztöndíjas (1971).                                                
            Tudományos pályafutását klasszika-filológusként kezdte; Balla Lajos tanítványaként a római birodalom dunai tartományainak történetével fogl. Később érdeklődése az önálló Erdélyi Fejedelemség és Mo. 15–16. sz.-i története felé fordult, ill. a Dózsa- felkelést és a mohácsi csatavesztést megelőző és követő éveket kutatta. Tudománynépszerűsítő tevékenysége és archontológiai kutatásai is értékesek.                    
Elismerés
Akadémiai Díj (1987).
Főbb művei
F. m.: Bemerkungen zur Kriegsgeschichte Daziens. (Acta Classica Universitatis Debreceniensis, 1966)
 1514. (Bp., 1972)
 Dózsa népe és a magyar társadalom. Szakály Ferenccel. (Társadalmi Szemle, 1972)
 Az 1514. évi parasztháború és a Dunántúl. (Vasi Szemle, 1973)
 Parasztháború 1514-ben. Fekete-Nagy Antallal. (Bp., 1974)
 Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig. (Századok, 1975)
 Mohács ürügyén – szaktudomány és ismeretterjesztés. (Jelenkor, 1976)
 Keresztesek áldott népe. A Dózsa György-féle parasztfelkelés. (Bp., 1977)
 Illúziók esztendeje. Megjegyzések a Mohács utáni kettős királyválasztás történetéhez. (Történelmi Szemle, 1977; franciául: Acta Historica, 1977)
 Az 1514. évi parasztháború mezőtúri epizódja. (Jászkunság, 1978)
 Az erdélyi fejedelemség születése. (Magyar História. Bp., 1979; 2. kiad. 1985)
 A Sztambulba vezető út. 1526–1528. (Gyorsuló idő. Bp., 1983; franciául: 1994)
 A mohácsi csatától a sztambuli egyezségig. Kand. értek. (Bp., 1984)
 Nándorfehérvár, 1456. (Bp., 1985)
 Vajon kié az ország? (Labirintus. Bp., 1988; 2. kiad. 1993)
 Erdély. Írta és összeáll. (Bp., 1989)
 III. Béla király jövedelmei. Megjegyzések középkori uralkodóink bevételeiről. Barta Jánossal. (Századok, 1993)
 szerk.: Erdély története. 1–3. Többekkel. (Bp., 1986; angolul: New York, 2001–2002)
 Erdély rövid története. Köpeczi Bélával. (Bp., 1988; 2. kiad. 1993; franciául: 1992; angolul: 1994)
 Mátyás király. 1458–1490. (Bp., 1990)
 Két tárgyalás Sztambulban. Hyeronimus Laski tárgyalása a töröknél János király nevében. – Habardanecz János jelentése 1528. nyári tárgyalásairól. Összeáll. A tanulmányokat és a jegyzeteket Fodor Pállal írta. (Régi magyar könyvtár. Bp., 1996).
Irodalom
Irod.: Bitskey István: In memoriam B. G. (Századok, 1995)
 Pálffy Géza: B. G. emlékére. (Fons, 1995)
 B. G. publikációinak jegyzéke. (Történelmi Szemle, 1995)
 In memoriam B. G. Tanulmányok B. G. emlékére. Szerk. Lengvári István. (Pécs, 1996).
        Szerző: Kozák Péter
        Műfaj: Pályakép
        Megjelenés: nevpont.hu, 2013