Hajnóczi Gyula
építészmérnök, régész
Hajnóczy; Ritter Gyula, ifj.
Született: 1920. április 5. Baja, Bács-Bodrog vármegye
Meghalt: 1996. augusztus 10. Budapest
Temetés: 1996. augusztus 28. Budapest
Temetési hely: Óbuda
Család
Sz: Ritter Gyula, id. főszolgabíró, táblabíró, járási jegyző, Tóth Eszter. F: Zádor Antónia.
Iskola
A bajai reálgimnáziumban (= III. Béla Gimnázium) éretts. (1938), a pécsi Erzsébet Tudományegyetem, ill. a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magyar–olasz–művészettörténet szakos hallgatója (1938–1940), a BME-n építészmérnöki okl. (1950), az ELTE BTK-n régész okl. szerzett (1958). Az ELTE BTK-n (1961) és a BME-n is doktorált (1966); a műszaki tudományok kandidátusa (1966), doktora (1978). Az MTA tagja (l.: 1995. dec. 18.).
Életút
A BME Építészettörténeti Tanszék, az ÉKME, ill. a BME Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Elméleti Intézet tanársegéde (1950– 1955), egy. adjunktusa (1955–1967), egy. docense (1967–1978), egy. tanára (1978. júl. 1.–1990. aug. 31.); közben az Intézet igazgatóhelyettese (1975–1986) és az Építészettörténeti Osztály vezetője (1973–1986). A BME Építészmérnöki Kar oktatási dékánhelyettese (1978–1981), a BME emeritusz professzora (1995–1996). Olaszországban (1959), az Egyesült Arab Köztársaságban (1962, 1964, 1969) és Irakban járt hosszabb tanulmányúton (1972).
Ókori, elsősorban magyarországi római kori építészettörténettel, építészetelmélettel, műemlékvédelemmel foglalkozott. Gyakorló építészként kezdetben elsősorban műemléki épületek helyreállítását, műemléki topográfiai felméréseket, később a magyarországi római kori építészeti emlékek helyreállítását és bemutatásának lehetőségeit vizsgálta. Pályájának kezdetén Rados Jenővel részt vett Nagycenk, Fertőd és Lovasberény kastélyainak felmérésében. Nevéhez fűződik a szombathelyi (savariai) Iseumnak, Tác-Gorsium villatelepülésének és Aquincum polgárvárosának műemléki helyreállítása, ő tervezte az aquincumi múzeum kiállítási installációját. A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Budapest főváros római kori emlékeit bemutató vándorkiállításának társszervezője és építészeti vonatkozásainak kidolgozója. Kezdeményezte 20 magyar város műemléki jelentőségű történelmi magjáról dokumentáció elkészítését, maga is részt vett több műemlék-felmérési munkában. Pelikán Józseffel együtt tervjavaslatot készített az egyiptomi Abu-Simbel-i sziklatemplomok megmentésére. Az 1964-es egyiptomi tanulmányúton a magyar régészeti expedíció építészmérnökeként jelentős szerepet játszott az UNESCO núbiai mentőakciójában (a VII. sz.-i kopt város, Abdallah Nirqi feltárását vezette). Az ausztriai deutsch-altenburgi Petronelli romkert (= az egykori Felső-Pannónia székhelye, Carnuntum város) feltárásában szakértőként közreműködött (1987–1988). Írásai Hajnóczy Gyula, ill. Hajnóczi J. Gyula néven is megjelentek.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, az Óbudai Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben).
Elismertség
Az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottsága tagja (1970-től), Építészetelméleti Albizottsága titkára (1970-től). A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) és a Régészeti és Művészettörténeti Társulat tagja.
Elismerés
Munka Érdemrend (ezüst, 1972). Ybl Miklós-díj (1968), a BME Emlékérme (1985), Magyar Műemlékvédelemért Emlékplakett (1985), Kossuth-díj (1990), Rómer Flóris-emlékérem (1994), Rados Jenő-emlékérem (1996).
Szerkesztés
A Műemlékvédelem c. lap szerkesztőbizottságának tagja (1965-től). Az Építészet világa c. könyvsorozat alapító szerkesztője (1969-től).
Főbb művei
F. m.: Építészeti alaktan. Egy. jegyz. Rados Jenővel. (Bp., 1952; új kiad. 1959)
Műemlékfelmérés. Útmutató a műemléki épületek műszaki felvételezésére és dokumentálási módszereire. Összeáll. (ÉKME Tudományos Közleményei, 1956)
Archeológia – műemlékvédelem. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1958)
Térszemlélet a képzőművészetben és az építészetben. (Művészettörténeti Értesítő, 1959)
Római fürdők Budán. Sz. Póczy Klárával. Fotók: Czeizing Lajos, Gyárfás Lajos, Susits László. (Műemlékeink. Bp., 1960)
Az építészeti forma jelentéséről. – A térformálás alaptendenciája. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1961)
Római épületemlékeink műemlékvédelmi és műszaki kérdései. (Archaeologiai Értesítő, 1961)
Építészettörténetünk előzményei Magyarország területén. (Magyar építészettörténet. Bp., 1961)
A térformák és térkapcsolódási módszerek az antik római építészetben. Egy. doktori értek. (Bp., 1961)
Aquincum polgárváros műemléki helyreállításának távlati terve. H. Vladár Ágnessel. (Műemlékvédelem, 1962)
Építészet és imitáció. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1962)
Ókori épületek műemlékvédelme. 1–3. (Műemlékvédelem, 1963)
Az építészet története. 2. A rabszolgatartó társadalmak építészete. Egy. jegyz. (Bp., 1964)
A térszemlélet fejlődése az ókor építészetében. Kand. értek. (Bp., 1965; angolul: Periodica Polytechnica, 1968)
Az építészeti téralakítás értékelése Riegltől Giedionig. (A BME Tudományos ülésszak. 1967. okt. 31.–nov. 4. előadásai. Szerk. Nagy Gáborné. Bp., 1967)
Az építészet története. Ókor. Egy. tankönyv. (Bp., 1967; 2. kiad. 1969; 3. kiad. 1973; 4. kiad. 1976; 5. kiad. 1983; német átd. kiad. I–II. köt. Berlin–München, 1986–1993)
Aquincum. Sz. Póczy Klárával. Fotó: Kónya Kálmán. (Bp., 1969)
Egyiptom építészete. Monográfia. (Az építészet világa. 1. Bp., 1969., 2. kiad. 1971)
Az aquincumi katonai amfiteátrum kitűzése és szerkesztésmódja. (Archaeologiai Értesítő, 1971)
Építészképzés és műemléktudomány. (Műemlékvédelem, 1972)
Pannoniai amphiteátrumok. (Építés–Építészettudomány, 1973)
Pannónia fürdőépítészete. (Építés– Építészettudomány, 1974)
Irak építészete. Monográfia. (Az építészet világa. 5. Bp., 1974)
Pannónia villaépítészete. (Építés– Építészettudomány, 1975)
Fülep Lajos és az építészet. (Jelenkor, 1975 és Fülep Lajos-emlékkönyv. Szerk. Tímár Árpád, Zsámboki Mária. Bp., 1985)
Az építészeti tér értelmezése Giediontól Norberg-Schulzig. (Építés–Építészettudomány, 1977)
Prolegomena az építészeti alkotás objektív értékeléséhez. Az építészeti tér analitikus elmélete. Monográfia és doktori értek. is. I–II. köt. (Bp., 1977)
Az építészeti tér humánuma. (Az épített környezet humán karaktere és annak védelme. A BME Építészmérnöki Karán 1981. nov. 17-én tartott tudományos ülés előadásai. Bp., 1981)
A balácai központi villaépület műemléki helyreállítása. (A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 1984)
A balácai – Fejér megye – villamúzeum. (Műemlékvédelem, 1985)
Láthatatlan építészet – térharmónia. (Építés–Építészettudomány, 1985)
Antik város új lakókörnyezeteink fókuszában. (Valóság, 1986)
Pannónia római romjai. Monográfia. (Bp., 1987)
A római kori műemlékek helyzete hazánkban, 1988-ban. (Műemlékvédelem, 1988)
Carnuntum régészeti parkja. Ausztria. (Magyar Építőművészet, 1988)
Az építész szerepe a magyar műemlékek védelmében, helyreállításában és gondozásában. Kísérlet az Országos Műemléki Felügyelőség építészi tervező tevékenységének – s e tevékenység változásainak – jellemzésére. (Építés–Építészettudomány, 1989)
Az építészet története. I–II. köt. (Átd. új kiad. Bp., 1991; 2. kiad. 1994; 3. kiad. 1996; 4. kiad. 2003)
Hagyomány és intuíció. (Építés–Építészettudomány, 1991)
A tudományos kutatás és az egyetemi oktatás. (Magyar Építőipar, 1991)
Vallum és intervallum. Az építészeti tér analitikus elmélete. A doktori értek. átd. kiadása. Ill. Hajnóczi Péter. (Bp., 1992; németül: Vallum und Intervallum. Eine analytische Theorie des architektorischen Raumes. Bp., 1988)
Aquincum tanulsága. Romkert, amely önmaga múzeummá válhat. (Műemlékvédelem, 1993)
Baláca jövője. Gondolatok egy újabb épületrekonstrukció terve kapcsán. (A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 1993)
A hitelesség és az identitás problémája a régészeti műemlékvédelem tükrében. (Építés–Építészettudomány, 1995 és Hitelesség, módszer, kivitel a magyarországi gyakorlatban. Bp., 1996)
Rados Jenő legendája. Tanítványai visszaemlékezései születésének centenáriumán. 1895–1995. Szerk. (Bp., 1995)
Pannonia Hungarica Antiqua. A magyarországi római kori épületemlékek, múzeumi kiállítások és kőtárak útikalauza. Szerk. Mező Tamással. Fotó: Sebő Ferenc, Szathmáry Zoltán. (Itinerarium Hungaricum. Bp., 1995)
A balácai halomsír elvi rekonstrukciója és bemutatásának programja. Mezős Tamással. (Balácai Közlemények, 1996)
Az ókor építészelmélete. – A középkor építészelmélete. – Az újkor építészelmélete. (Építés– Építészettudomány, 1997)
Városom és iskolám. Baja és a III. Béla Gimnázium. (Ártér, 1997).
Irodalom
Irod.: Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. (Bp., 1978)
Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1986)
Mezős Tamás: H. Gy. Kossuth-díjas. (Magyar Építőművészet, 1990)
Póczy Klára: H. Gy. köszöntése. (Archaeologiai Értesítő, 1990)
Halálhír. (Magyar Hírlap, 1996. 17.)
Istvánfi Gyula: H. Gy. (Műemlékvédelem, 1996)
H. Gy. – Simon Mariann: Az építészeti formáról. H. Gy. két írása a hatvanas évek tükrében. (Építés–Építészettudomány, 1997)
Póczy Klára: H. Gy. emlékezete. (Budapest régiségei, 1998)
Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. I–III. köt. (Bp., 1999–2001)
Kubinszky Mihály: H. Gy. emlékére. (Magyar Szemle, 2000).
Megjegyzések
Akadémiai székfoglalót nem tartott!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
