Halász Ignác
nyelvész, folklorista, irodalomtörténész
1879-ig Fischer
Született: 1855. május 26. Tés, Veszprém vármegye
Meghalt: 1901. április 9. Budapest
Temetés: 1901. április 12. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr
Család
Zsidó családból származott. Sz: Fischer Ignác tanító, Fleischmann Júlia. Nyolcan voltak testvérek. Testvérei közül: Halász Gyula (1871–1969) újságíró.
Iskola
Elemi iskoláit Várpalotán, középiskoláit Pesten és Székesfehérvárott végezte, Székesfehérvárott éretts. (1873). A bp.-i tudományegyetemen magyar–német szakos tanári (1877) és bölcsészdoktori okl. (1881), a magyar nyelvhasonlítás tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1893). Az MTA tagja (l.: 1888. máj. 4.).
Életút
A budapesti izraelita tanárképző intézet helyettes tanára (1877–1878), a székesfehérvári főreáliskola helyettes (1878–1879), r. tanára (1879–1892), a bp.-i VI. kerületi reáliskola r. tanára (1892–1893). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1893), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a magyar nyelv és ugor összehasonlító nyelvészet ny. r. tanára (1893–1901).
A székesfehérvári izraelita elemi iskolaszék elnöke (1891–1892).
Finnugor összehasonlító nyelvészettel, elsősorban a lapp nyelvjárásokkal és a szamojéd nyelvekkel foglalkozott, elsők között bizonyította a finnugor nyelvcsalád és a szamojéd nyelvek rokonságát. Az MTA megbízásából három hosszabb tanulmányutat is tett svédországi és norvégiai lappok között (1884. jún.–szept., 1886 nyara és 1891), ahol igen jelentős irodalmi, nyelvi és népköltészeti anyaggal tért haza. Irodalomtörténészként 18–19. sz.-i magyar irodalomtörténettel, Kármán József és Kazinczy Ferenc munkásságával, valamint magyar és finnugor közös irodalmi motívumok feltárásával és finnugor folklórral foglalkozott. Az ifjúsági irodalmat is művelte: Móka bácsi néven lefordította és kiadta a Grimm testvérek és Andersen meséit. Néhány kortárs finn művet is tolmácsolt, valamint több népszerű magyar és német nyelvtankönyvet írt és szerkesztett.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a rákoskeresztúri izraelita temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. Legszebb meséit az 1950-es–1960-as években erdélyi magyar kiadók többször is újra kiadták (az egyik meseválogatást a közel száz évet megélt testvére rendezte sajtó alá, 1969-ben!).
Elismertség
A helsingforsi Finnugor Társaság tagja (l.: 1888).
Elismerés
Az MTA Sámuel-díja (1881), Nagyjutalma (Lehr Alberttel, 1885).
Szerkesztés
Irodalmi, nyelvészeti és néprajzi dolgozatai – többek között – a Vasárnapi Ujságban (1874), Magyarország és a Nagyvilágban (1874–1877), a Magyar Nyelvőrben (1874–1901), a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban (1875), a Budapesti Szemlében (1876–1892), a Fővárosi Lapokban (1877–1884), a Philologiai Közlönyben (1877–1893), a Nyelvtudományi Közleményekben (1881–1903), a Magyar Salonban (1884–1888), az Akadémiai Értesítőben (1884–1900), a Földrajzi Közleményekben (1890), az Életben jelentek meg (1892). Meséit Az Én Ujságom (1893) és a Pesti Napló vasárnapi száma közölte (1893–1895).
Főbb művei
F. m.: Finn népmesék. (Magyarország és a Nagyvilág, 1874)
Kazinczy újításai. (Magyar Nyelvőr, 1875)
Finn népdalok. Finnből, eredeti versmértékben. (Budapesti Szemle, 1876)
Kármán József. Irodalomtörténeti tanulmány és doktori értek. is. (Bp., 1878)
Sajnovics hatása a magyar költészetre. (Budapesti Szemle, 1880)
Eposzköltésünk a múlt század végén és a jelen század elején, különös tekintettel Vörösmartyra. (Székesfehérvár, 1880)
Orosz–lapp nyelvtani vázlat. (Nyelvtudományi Közlemények, 1881)
Svéd-lapp nyelvtan és olvasmányok. (Ugor füzetek. Bp., 1881)
Kazinczy, mint fordító. (Magyar Nyelvőr, 1881–1883)
Német nyelvtan középiskolai használatra. Simonyi Zsigmonddal. (Bp., 1882)
Zürjén nyelvmutatványok. (Ugor füzetek. Bp., 1883)
Lappok között. (Fővárosi Lapok, 1884)
Jelentés a svéd-lappok közt, nyelvészeti czélból. (Akadémiai Értesítő, 1884)
Magyar elemek a déli szláv nyelvekben. (Nyelvtudományi Közlemények, 1884)
Budenz József életrajza. – Lapp népdalok. – A lapp nyelvjárások. (Budenz Album. Bp., 1884)
Svédországi lappok között. (Budapesti Szemle, 1885)
Lule- és Pite-lappmarki nyelvmutatványok és szótár. (Ugor füzetek. Bp., 1885)
Jemtlandi lapp nyelvmutatványok. (Ugor füzetek. Bp., 1886)
Második lappföldi utam. (Budapesti Szemle, 1887)
Ume- és Tornio-lappmarki nyelvmutatványok. (Ugor füzetek. Bp., 1887)
Jelentés második lappföldi utamról. (Akadémiai Értesítő, 1887)
Lappföldön. (Magyar Salon, 1888)
Magyar elemek az északi szláv nyelvekben. (Magyar Nyelvőr, 1888–1889)
A svédországi lapp nyelvjárások. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1889. márc. 4.; megjelent: Nyelvtudományi Közlemények, 1891; kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1889)
Nyolcz nap a Skalstugu hegységbeli lappok közt. (Földrajzi Közlemények, 1890)
Jelentés harmadik lappföldi utamról. (Akadémiai Értesítő, 1891)
Eredeti hangállapot a svéd-lapp dialektusokban. (Hunfalvy Album. Bp., 1891)
Déli lapp szótár. (Ugor füzetek. Bp., 1891)
Harmadik lappföldi utam. (Budapesti Szemle, 1892)
Az ugor–szamojéd nyelvrokonságról. (Akadémiai Értesítő, 1893)
Népköltési gyűjtemény a Pite-lappmark arjepluogi egyházkerületéből. (Ugor füzetek. Bp., 1893)
A déli lapp nyelv hangjairól. – Az ugor– szamojed nyelvrokonság kérdése. (Nyelvtudományi Közlemények, 1893)
Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond. (Magyar Geniusz, 1893)
Szarvas Gábor. (Erdélyi Múzeum, 1895)
Pite-lappmarki szótár. (Ugor füzetek. Bp., 1895)
Magyar nyelvtan mondattani alapon. I–II. köt. (Bp., 1895; Sajtó alá rend. Morvay Győző. 3. átd. kiad. Bp., 1906–1907; 4. átd. kiad. 1911–1912)
Rendszeres magyar nyelvtan. (Bp., 1897; Sajtó alá rend. Morvay Győző. 2. kiad. 1908; 3. átd. kiad. 1908)
gyermekkönyvei Móka bácsi néven: Gyermekmesék. Grimm testvérek után. (Bp., 1878; 2. kiad. 1887; 3. kiad. 1899)
Móka bácsi mesés könyve. (Bp., 1893)
Andersen válogatott meséi. Ford. (Bp., 1893)
Legszebb magyar mesék. Az ifjúságnak és a népnek meséli. I–IV. sorozat. Ill. Gergely Imre, Nagy Sándor, Vesztróczy Manó. (Bp., 1898–1906; új kiad. 1933)
Kása Peti és más mesék. Ill. Krajnik Ilona. (Mesefonóka Könyvtár. Bukarest, 1958)
Ludas Matyi. Ill. Rogozeanu, M. (Mesetarisznya. Bukarest, 1962)
Babszem Jankó. Ill. Feszt László. (Bukarest, 1962)
A három bokréta. Móka bácsi legszebb meséi. Sajtó alá rend. és a bevezető tanulmányt írta Halász Gyula. Ill. Surányi Erzsébet. (Bukarest, 1969)
Legszebb magyar mesék. Az ifjúságnak és a népnek meséli. Hasonmás kiad. (Bp., 2002).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1901. ápr. 10.)
Szilasi Móric: H. I. (Budapesti Szemle, 1901)
Sz[innyei]. J[ózsef].: H. I. (Nyelvtudományi Közlemények, 1901)
V[ikár]. B[éla]: H. I. és lappföldi tanulmányai. (Vasárnapi Ujság, 1901. 15.)
Szilasi Móric: Emlékbeszéd H. I. l. tag fölött. (MTA Emlékbeszédek. Bp., 1903)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. Összeáll. Gazda István. I–II. köt. (Piliscsaba, 1997)
H. I. három lappföldi útja. Szerk. Hadobás Sándor. (Izsófalva, 1997)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Zsidó kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében. (Székesfehérvár, 2004).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
