Hantken Miksa, prudniki lovag
geológus, paleontológus
Született: 1821. szeptember 26. Jablunka, Szilézia
Meghalt: 1893. június 26. Budapest
Temetés: 1893. június 28. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Apja bányaigazgató volt Jablunkán. F: Hoblik Ida, a dorogi postamester leánya.
Iskola
Középiskolai tanulmányait Teschenben végezte, a bécsi egyetemen bölcseletet hallgatott (1840–1842), a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémián tanult (1843–1846), bányamérnöki okl. szerzett (1846), majd a bécsi egyetemen elemző vegytant tanult (1849–1850). A paleontológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1876). Az MTA tagja (l.: 1864. jan. 20.; r.: 1874. máj. 28.).
Életút
Albrecht főherceg vasgyárának gyakornoka (1844–1845), majd bányamérnöki oklevelének megszerzése után különböző bányászati vállalkozásoknál bányatisztként szolgált (1846–1849). Rövid ideig Szerbiában vállalt munkát (1850–1852), a dorogi szénbányák bányamérnöke (1852–1858). Pesten telepedett le (1858-tól), elsősorban őslénytani kutatásokkal foglalkozott. A pesti kereskedelmi akadémián a földtudományok r. tanára (1861–1866), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Ásvány- és őslénytárának múzeumi őre (1866–1869). Az általa szervezett Magyar Kir. Földtani Intézet (= Magyar Állami Földtani Intézet) alapító igazgatója (1869–1882). A bp.-i tudományegyetemen az őslénytan első magántanára (1876–1882), a Paleontológiai Tanszék megszervezője és első ny. r. tanára (1882–1893).
A magyarországi paleontológiai kutatások megindítója, a tudomány első, nemzetközileg is korszakos jelentőségű személyisége. Tudományos pályafutásának kezdetén, Dorogon kőszénkutatással, kőzetréteg-szerkezettannal foglalkozott, majd elsők között ismerte fel az őslénytan jelentőségét egy földtani telep felépítésében és életkorának meghatározásában. A Dorogi-medence kőszéntelepeket tartalmazó eocén korú rétegsorainak tagolása és a telepek azonosítása céljából őslénytani vizsgálatokba, elsősorban az egysejtűek közé tartozó ún. Foraminiferák tanulmányozásába kezdett; amelyek maradványai nagy mennyiségben és változatosságban fordultak elő a meddő kőzetekben. Nemzetközileg is kiemelkedő eredménye a Foraminiferák rétegtani szerepének tisztázása. Különösen értékesek a nagytermetű Foraminiferák, a Nummulitesek (= Szent László pénze) egymást követő nemzedékeivel kapcsolatos megfigyelései. A különböző rétegtani szintekből származó Nummulites-fajok megcsiszolt és meghatározott példányaiból összeállított gyűjteményeivel díjat nyert a Bécsi Világkiállításon (1873), és nagy sikert ért el a bolognai geológiai világkongresszuson (1881). A Nummulitesek tanulmányozásával új tudományos alapra helyezte a magyarországi eocén barnakőszén-kutatást, őslénytani leírásaival nemzetközileg is elsőként igazolta e fauna ivari kétalakúságát (= dimorfizmus). A Foraminiferákat leíró monográfiája (1875) 213 faj leírását tartalmazza, amelyek közül 93 a tudomány számára újnak bizonyult. További munkáiból kiemelkedik még a dorogi barnakőszén-előfordulásokat leíró könyve (1871) és a Magyarország széntelepeit és szénbányászatát áttekintő műve (1878). Javaslatára fogadták el a földtani térképek színkulcsának egységesítését (1881), úttörőnek számítanak továbbá mikroszkópi mészkővizsgálatai (= mikrofácies-elemzés).
Muzeológusként, mint az MNM Ásvány- és Őslénytárának őre a Nummulitesekkel foglalkozó gyűjteményt világszínvonalúvá fejlesztette (Madarász Zsigmond Edével, a fauna belső szerkezetét feltáró 255 preparátumot készítettek az 1860-as években). Tudományos tevékenysége elismeréseként bízta meg a Földmívelés- és Kereskedelemügyi Minisztérium egy Földtani Osztály megszervezésével (1869-ben, ebből alakult meg a Magyar Királyi Földtani Intézet, amelynek első igazgatójává is kinevezték). Ő volt az őslénykutatás első magyarországi professzora, a tudományterület első akadémikusa, ill. nevéhez fűződik az első magyarországi paleontológiai tanszék felállítása (1882). Tanszékvezetőként létrehozta az első egyetemi őslénytani gyűjteményt és megszervezte a nemzetközileg is jelentős szakkönyvtárat. A zágrábi földrengéssel (1893) kapcsolatos horvátországi kutatásai közben szerzett betegsége következtében halt meg.
Emlékezet
Budapesten (Terézváros, VI. kerület Eötvös utca 9,) élt és tevékenykedett, a Kerepesi (= Fiumei) úti tTemetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Tiszteletére 3 őslénynemet, 1 alnemet és 80 fajt neveztek el, ill. a Magyarhoni Földtani Társulat Hantken Miksa-emlékérmet alapított (1962-ben; háromévente került kiosztásra, először 1963-ban adták át; az első kitüntetett Géczy Barnabás volt). Az őslénytani kutatást támogatja a róla elnevezett Hantken Miksa-alapítvány (2005-től). Emlékét őrzi továbbá az ajkai Bányászati Múzeum Őslény- és Kőzettárában látható Hantken Miksa Terem. Dorogon utcát neveztek el róla. Bronz mellszobra a Magyar Állami Földtani Intézetben látható (Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása, 1967).
Elismertség
A Magyarhoni Földtani Társulat alapító tagja (1860), titkára (1866–1870), választmányi tagja (1871-től), örökös t. tagja (1873-tól). Vezető szerepet játszott a Nemzetközi Geológiai Kongresszusok munkájában (1878: Párizs; 1881: Bologna; 1885: Berlin és 1888: London). A Reale Accademia Valdarnese de Poggio l. tagja.
Elismerés
A Bolognai Egyetem díszdoktora (1888).
Szerkesztés
Magyar nyelvű tudományos dolgozatai – többek között – az Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyveiben (1861–1866), a Mathematikai és Természettudományi Közleményekben (1861–1866), az Akadémiai Értesítőben (1862–1874), a Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálataiban (1864–1866), a Magyarhoni Földtani Társulat munkálataiban (1868–1870), a Földtani Közlönyben (1871–1887), a Magyar kir. Földtani Intézet évkönyveiben (1871–1882), a Természettudományi Közlönyben (1871–1887), a Földrajzi Közleményekben (1879) és a Mathematikai és Természettudományi Értesítőben jelentek meg (1884-től).
Főbb művei
F. m.: Geológiai tanulmányok Buda és Tata között. 4 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1861)
Kőszéntelep-keresések Erdély különböző pontjain. (Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyve, 1861/63)
A Tata és Buda közti harmadkori képletekben előforduló Foraminiferák eloszlása és jelzése. (Akadémiai Értesítő, 1862/63)
A Buda és Tata közt talált Foraminiferákról. (Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálatai, 1864)
Az új-szőny-pesti Duna s az új-szőny-fehérvár- budai vasút befogta területnek földtani leírása. 3 melléklettel. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1864)
A Hegyalján és környékén az 1863. év nyarán tett magasságmérések. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1864)
A buda–esztergomi vidék szerves testek képezte kőzetei. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1865. jan. 30.; megjelent: Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1866)
A kis-czelli tályog geológiai kora. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1865)
A buda–esztergomi vidék szerves testek képezte kőzetei. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1866)
Az ipolysági tályog microscopi faunája. – A diós-jenői homokkő és a puszta-lőkösi tályog. – Az ajkai kőszénképlet geologiai viszonyai. (Magyarhoni Földtani Társulat munkálatai, 1868)
A magyar birodalom meteorológiai és magnetikai viszonyainak megvizsgálására és tudományos kipuhatolására való intézet szervezeti javaslata. (Akadémiai Értesítő, 1869)
Lábatlan vidékének földtani viszonyai. – A brennbergi barnaszén képlet. – A kis-czelli tályog Foraminiferái. – A nummulitok rétegzeti jelentősége a délnyugati középmagyarországi hegység ó-harmadkori képződményeiben. (Magyarhoni Földtani Társulat munkálatai, 1869)
A kis-czelli tályog elterjedése Nógrádmegyében. – A hársoshegyi Ammonitok a Bakonyban. (Magyarhoni Földtani Társulat munkálatai, 1870)
A budai Albrecht-úton föltárt márgarétegek faunája. – Esztergommegye szénterületének bányászati viszonyai. (Földtani Közlöny, 1871)
Az esztergomi korál-rétegek és a kis-czelli tályog földtani koráról. (Természettudományi Közlöny, 1871)
Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai. (A Magyar Kir. Földtani Intézet évkönyve, 1871)
Az esztergomi burányrétegek és a kis-czelli tályog földtani kora. (Értekezések a természettudományok köréből. II. 13. Pest, 1871)
A budai márga. (Pest, 1873)
Jegyzéke az 1873. évi bécsi világtárlaton kiállított nummulitoknak. Összeáll. Madarász Zsigmond Edével. (Pest, 1873)
A magyar kir. földtani intézet kiállítása a bécsi 1873. évi világtárlaton. (Pest, 1873)
A beocsini márga földtani kora. (Értekezések a természettudományok köréből. IV. 6. Pest, 1873)
Magyarország földtani viszonyainak vázlata. – Magyarország bányászata. (Honismertető a bécsi 1873. évi világtárlaton. Bp., 1873)
Új adatok a déli Bakony geológiai és palaeontológiai ismeretéhez. (Akadémiai Értesítő, 1874)
A zirci eocen rétegek. – Az alveolinák szerepe a délnyugati középmagyarországi hegység eocen képződményeiben. (Földtani Közlöny, 1874)
A clavulina Szabói rétegek faunája. I. Foraminiferák. Monográfia. (Bp., 1875; németül is)
A nummulitok rétegzeti – stratigraphiai – jelentősége a délnyugati középmagyarországi hegység ó-harmadkori képződményeiben. (Értekezések a természettudományok köréből. V. 6. Bp., 1875)
Esztergom megyei nummulitokról. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1876)
A délnyugati középmagyarországi hegység területének természeti viszonyai a harmadkorban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1876. jan. 10.; megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1876)
Adalékok a Kárpátok földtani ismeretéhez. (Értekezések a természettudományok köréből. VIII. 6. Bp., 1877)
A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata. Monográfia. 4 színezett kőnyomatos térképpel és 68 cinkotypiai rajzzal. Bordázott gerincű, aranyozott félbőr díszkötésben is. (Bp., 1878)
Hébert és Munier Chalmas közleményei a magyarországi ó-harmadkori képződményekről. 2 táblával. (Értekezések a természettudományok köréből. IX. 12. Bp., 1879)
Az idei földrengésekről az Alduna vidékén. (Földrajzi Közlemények, 1879)
A budavidéki ó-harmadkori képződmények. (Földtani Közlöny, 1880)
Az 1880. évi zágrábi földrengés. (A Magyar Kir. Földtani Intézet évkönyve, 1882)
A clavulina Szabói rétegek, az Euganeák és a tengeri Alpok területén és a krétakorú „Scaglia” az Euganeákban. 4 táblával. (Értekezések a természettudományok köréből. XIII. 1. Bp., 1883)
A buda-kovácsi hegység és az esztergomi vidék területén az utolsó években tett kutatások eredményéről. – A magyarországi mész- és szarukövek górcsövi alkatáról. – A budakeszi márga mikroskopi faunája. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1884)
Amerikai nummulitok. (Földtani Közlöny, 1886)
Budapest és Tétény vidéke. Magyarázatok Magyarország részletes földtani térképéhez. Hoffmann Károllyal. Kiegészítette és a magyarázatokat írta Halaváts Gyula. (Bp., 1902).
Irodalom
Irod.: H. M. Arcképével. (Magyar Salon, 1891)
H. M. (Vasárnapi Ujság, 1893. 27.)
Koch Antal: H. M. Művei bibliográfiájával. (Földtani Közlöny, 1894)
Koch Antal: H. M. emlékezete. (Akadémiai Értesítő, 1896)
Majzon László: H. M. emlékezete. (Földtani Közlöny, 1962)
Allodiatoris Irma: H. M. (Élővilág, 1963)
Tasnádi Kubacska András: H. M. és a hazai földtani kutatás. (Természet Világa, 1968; Tasnádi Kubacska András: H. M. (Százéves a Magyar Állami Földtani Intézet. Szerk. Fülöp József. Bp., 1969)
Majzon László: Megemlékezés H. M. halálának 75. évfordulójáról. (Földtani Közlöny, 1970)
Schmidt Eligius Róbert: Megemlékezés H. M.- ról, születésének 150. évfordulóján. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1971)
Majzon László: 150 éve született H. M. (Földtani Közlöny, 1972)
Allodiatoris Irma–Bogsch László: H. M. jelentősége a magyar bányászat, földtan és őslénytan fejlődésében. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1982)
Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. (Bp., 1986)
Kecskeméti Tibor: H. M. munkásságának amerikai vonatkozásai. (Földrajzi múzeumi tanulmányok, 1989)
Lassan József: A nógrádi szénbányászat kezdeti időszakának jeles mérnökei. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1993)
Csíky Gábor: H. M. (Évfordulók a műszaki és természettudományokban, 1993)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Kecskeméti Tibor: H. M. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Tilhof Endre: Ajkai életrajzi lexikon. (Ajka, 2003)
Kovács Lajos–Solymár Judit: Dorogi lexikon. (Dorog, 2008).
Megjegyzések
Lexikonok téves születési adat: nem az Árva vármegyei Jablonkán (ma: Lengyelország), hanem a sziléziai Jablunkán született (ma: Csehország)!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
