Haynal Imre, váradi
orvos, belgyógyász
1945-ig vitéz
Született: 1892. november 12. Beszterce, Beszterce-Naszód vármegye
Meghalt: 1979. február 2. Budapest
Család
Sz: Haynal Géza orvos, Zareczky Mária.
Iskola
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1915), belgyógyász szakorvosi vizsgát tett (1922), a szív- és vérerek betegségei tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1931). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; r.: 1946. dec. 19.).
Életút
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szövet- és Fejlődéstani Intézetének (1912–1913), a bp.-i tudományegyetem I. sz. Kórbonctani Intézetének gyakornoka (1919); közben az I. vh.-ban az orosz, az olasz és az albán fronton szolgált (1915–1918). A Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka, egy. tanársegéde (1919–1932), egy. adjunktusa (1932–1934) és magántanára (1931–1939), c. ny. rk. tanára (1939–1945). A bp.-i Szent László Kórház, majd a Szent Rókus Kórház főorvosa (1934–1940). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a belgyógyászat ny. r. tanára és a Belgyógyászati Klinika igazgatója (1940–1945); közben az Orvostudományi Kar dékánja (1944–1945), dékánként megtagadta az orvosi kar Németországba való kitelepítését (1944 ősze). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a belgyógyászat ny. r. tanára (1946–1951), a BOTE II. sz. Belgyógyászati Klinika tanszékvezető egy. tanára (1952–1958) és a Klinika igazgatója (1946–1958). Az orvosi kari tanácsülésen keményen bírálta a kommunista rendszert (1957. febr.), ezért nyugdíjazták (1958).
A kardiológia, a belgyógyászat és az endokrinológia határterületeivel, elsősorban a neuroendokrin rendszer megbetegedéseivel foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a dizentéria, a pneumo- és meningokokkusz, a meningitiszes sokk vizsgálatában, elsők között tisztázta a máj és a tüdő szerepét a keringés patológiájában. Vizsgálta még az inzulin szerepét az ép és kóros szívizomra, a vérkeringési rendszer elégtelenségeit, s annak hatását a különböző belgyógyászati betegségekre, a máj és a lép betegségeit, a pajzsmirigy kiirtásának hatását szívbetegek keringési rendszerére. Nevéhez fűződik továbbá az elektrokardiográfia magyarországi meghonosítása, ill. rutineljárássá fejlesztése.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, az Óbudai Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002- ben). Nevét vette fel a budapesti Orvostovábbképző Egyetem (Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem, 1993-tól). Tiszteletére a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Haynal Imre-emlékérmet alapított (1999-ben).
Elismertség
A Közkórházi Orvostársulat t. tagja (1944-től). A Német Belgyógyász Társaság tagja (1954-től).
Elismerés
Magyar Népköztársasági Érdemrend (1952), Munka Érdemrend (arany, 1977). Korányi Frigyes-emlékérem (1942), Kossuth-díj (1957), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 1998).
Főbb művei
F. m.: Az electrocardiographiai vizsgálatok az insulinnak a szívre gyakorolt hatásáról. (Orvosi Hetilap, 1924)
A májnak és a tüdőnek szerepe a szívtelődésnél és a vérelosztásnál. (Magyar Belorvosi Archivum, 1930)
Angina pectoris. (Bp., 1934)
A vérkeringési elégtelenség általános functionalis pathológiája. (Korányi Sándor Emlékkönyv. Bp., 1936)
Szív- és vérerek betegségei. (Bp., 1938)
Az emberi szervezet helyileg és axonreflex útján kiváltott defensiv reactiói és klinikai jelentőségük (Orvostudományi Közlemények, 1943)
Adatok a Banti-kór kérdéséhez. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1945. dec. 17.; megjelent, németül: Beitrag zur Frage der geographischen Verbreitung, Ätiologie, Pathogenese und Symptomatologie des Morbus Banti. Kolozsvár, 1944)
A hypophysis-hypothalamus szerepe az erythraemia pathogenesisében. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1949. okt. 24.; megjelent: Orvosi Hetilap, 1950)
Paroxymal Tachycardia. Matsch Jenővel. (Bp., 1968).
Irodalom
Irod.: Pálos Á. László: H. I. (Magyar Tudomány, 1979)
Gráf Ferenc: H. I. (Orvosi Hetilap, 1979)
Ilyen volt H. I. Vál., összeáll. Domahidy Miklós. Életrajz és művei bibliográfiája. (Bern, 1989)
Száz éve született H. I. (Orvostörténeti Közlemények, 1991–1992)
Fehér János: Száz éve született H. I. (Orvosi Hetilap, 1992)
Szemere Pál: Emlékezés H. I. belgyógyász professzor születésének századik évfordulójára (Magyar Belorvosi Archivum, 1993)
Születtem… Magyar tudósok önéletrajzai. Szerk. Csiffáry Gabriella. (Bp., 2003).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
