Henszlmann Imre
művészettörténész, régész
Született: 1813. október 13. Kassa, Abaúj vármegye
Meghalt: 1888. december 5. Budapest
Temetés: 1888. december 7. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Családja a 16. századból, Württembergből telepedett le Magyarországra, Bártfára. F: 1839-től Rósa Mária (1820–1868) pozsonyi polgárleány.
Iskola
Elemi és középiskoláit Eperjesen és Pozsonyban végezte, a pesti és a bécsi tudományegyetemen orvosnak tanult, a padovai egyetemen orvostudori okl. szerzett (1837), majd Itáliában, Rómában művészettörténetet, elsősorban építészettörténetet hallgatott (1837–1838). Az MTA tagja (l.: 1841. szept. 3.; r.: 1873. máj. 21.).
Életút
Itáliai tartózkodása idején végleg leszámolt orvosi ambícióival, kizárólag művészettörténettel foglalkozott, hosszabb tanulmányutat tett a német városállamokban, Franciaországban és Angliában (1838–1839). Hazatérése után fővárosi lapok (Pesti Hírlap, Athenaeum) munkatársa, irodalomkritikusa (1840–1847), a lipcsei Vierteljahrschrift aus und für Ungarn szerkesztője (1843–1844), az Erdélyi János által szerkesztett Szépirodalmi Szemle főmunkatársa (1847–1848). A forradalom idején hg. Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter mellett fogalmazó és sajtóreferens (Bécsben, 1848; ezért a bécsi forradalom bukása után fogságot szenvedett: 1848. okt.–1849. aug.). A szabadságharc bukása után Londonban (1850–1853), majd Párizsban élt (1853–1860), hazatérése után részt vett az MTA székháza építésének előkészítő munkálataiban (1860–1862). Megindította a székesfehérvári és a kalocsai ásatásokat (1862–1869); közben a párizsi művészeti kiállítás országos biztosa (1867). Országgyűlési képviselő (1869–1872), a pesti, ill. bp.-i tudományegyetemen a művészettörténet és a klasszika archeológia ny. rk. (1872–1878), ny. r. tanára (1878–1888).
A korszerű magyarországi művészettörténet-írás megalapítójaként elsősorban építészettörténettel és középkori művészettel foglalkozott. Eperjesen, líceumi évei idején tanult meg magyarul, s az Eperjesre költöző Fejérváry Gábor műgyűjteményének tanulmányozásával érték első művészi élményei is. Orvosi oklevelének megszerzése után kizárólag művészettörténettel és szépirodalommal foglalkozott, ismereteit németországi, franciaországi és angliai tanulmányútjaival egészítette ki. Megismerkedett Josef Daniel Boehmmel, egy szepesolaszi származású éremvésővel, akivel közösen írta első művészettörténeti dolgozatait. A pályakezdő Henszlmann irodalomkritikai és esztétikai írásokat is közzétett; esztétikai nézeteit elsősorban Johann Joachim Winckelmann, Friedrich Wilhelm Schelling és Georg Wilhelm Hegel műveiből merítette. Munkáiban küzdött a francia romantika hatása ellen, szigorúan bírálta Jókai Mór, br. Eötvös József és Kuthy Lajos munkáit, ugyanakkor Erdélyi János hatására a magyar népköltés tudományos vizsgálatával is foglalkozott. Híres esztétikai vitákat folytatott Bajza Józseffel és a kor más jelentősebb írójával. Az 1840-es években igen széleskörű, sokoldalú publicisztikai munkásságot fejtett ki, egyúttal a kassai dóm és a zsámbéki templom tanulmányozásának hatására megjelentette első nagy művészettörténeti munkáját (Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek között, 1841). Művében bizonyos alapelvek felfedezésére jutott, amelyek alapján készültek a középkori épületek, s ezen elvek ismertetésére későbbi műveiben is nagy teret szánt (ezen összehasonlító vizsgálatából fejlődött ki később híres arányelmélete). Az 1840-es évek közepétől figyelme a magyarországi középkori emlékek vizsgálata felé fordult. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók kassai vándorgyűlésén kezdeményezte a magyarországi műemlékvédelem megszervezését (Pulszky Ferenccel, 1846; kezdeményezésük hatására az MTA felhívást tett közzé, 1847). Írásai ettől kezdve elsősorban a magyarországi „régiségek” számbavételét és megőrzésének lehetőségeit kérték számon, szenvedéllyel elutasítva azt a barbár vandalizmust, amelyet gyakran tapasztalt a korabeli hatóságok részéről. Kassa városa építészetével foglalkozó monográfiája után kezdte el Feszl Frigyessel, Frey Lajossal és Gerster Károllyal a középkori építészetre vonatkozó aránytanulmányait, amelyeket emigrációjában is folytatott (1850-es évek). Arányelméletét Londonban, a Royal Institute of British Architects ülésén ismertette (1852), majd Párizsban már nemcsak arányelméletének továbbfejlesztésével, de építészeti tervezéssel is foglalkozott (1853–1860). Összehasonlító vizsgálatokkal bebizonyította, hogy a kassai Szent Erzsébet-templomot Villard d’Honnecourt francia építész tervezte. Hazatérése után jelentős szerepet játszott a magyarországi tudományos közéletben; maga is beadott egy tervet, az MTA új székházára (Frey Lajossal és Gerster Károllyal), s harcot vívott az új palota neogótikus stílusban való felépítéséért. Több régészeti ásatást kezdeményezett: a bényi középkori templom feltárása (1860–1862) után a székesfehérvári középkori bazilika maradványainak feltárására folytatott ásatásokat (1862–1864), valamint Pécsett és Kalocsán vezetett régészeti feltárásokat (1864–1867); közben Konstantinápolyba utazott a Corvina Könyvtár megmaradt és még fellelhető könyveinek azonosítására (Ipolyi Arnolddal és Kubinyi Ferenccel, 1862). Negyedik székesfehérvári ásatása során feltárta Szent István bazilikájának harmadik tornyát és Nagy Lajos sírkápolnáját (1883). Országgyűlési képviselőként különösen sokat foglalkozott a magyarországi műemlékekkel: előterjesztésében fogadta el a parlament az első magyarországi műemlékvédelmi törvényt (1881).
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Budapesten, az I. kerület Táncsics Mihály utcában domborműves emléktábláját helyezték el (Schaár Erzsébet alkotása, 1972), s Szegeden is hasonló, domborműves relief őrzi emlékét (Bakonyi Sándor munkája, eredetileg 1930-ban helyezték el, újra felállították, halálának 100. évfordulóján: 1988). Halálának 100. évfordulóján tudományos emlékülést is rendezett az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete (1988-ban, az előadások az Ars Hungarica c. folyóiratban jelentek meg, 1990-ben). Tiszteletére a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Henszlmann Imre-díjat alapított (1989-ben, átadására a Műemléki Világnapon kerül sor, ápr. 18-án). Festményekből, grafikákból, régészeti leletekből, fényképekből álló rendkívül értékes hagyatékából alakult meg a Felvidéki Rákóczi Múzeum. Az Albrecht Dürer, Albrecht Altdorfer, Marcantonio Raimondi rézkarcait is őrző gyűjtemény jelenleg a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeumban található. A gyűjteményből részleteket Magyarországon legutóbb a Szentendrei Képtár kiállításán mutattak be (2006. márc. 31–máj. 28.). Budapesten utcát neveztek el róla (a Belvárosban, 1953-ban; korábban: Kaplony utca).
Elismerés
Az MTA Marczibányi-mellékjutalma (1851).
Szerkesztés
Az Uj Korszak c. közművelődési és tanügyi hetilap (1865–1866), az Archaeologiai Értesítő, az Archaeologiai Közlemények és a Régészeti Emlékek szerkesztője (1872–1878). Írásai a fentieken kívül még elsősorban az Athenaeumban (1840–1842), a Pesti Hírlapban (1841–1842), az Akadémiai Értesítőben (1841–1882), a Regélő Pesti Divatlapban (1842–1844), a Világban (1842–1844), a Tudománytárban (1843), a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban (1843–1883), az Életképekben (1844–1847), az Irodalmi őrben (1846), a Magyar Szépirodalmi Szemlében (1847), az Értesítőben (1852), az Uj Magyar Múzeumban (1858), a Vasárnapi Ujságban (1861–1868), a Budapesti Szemlében (1861–1879), a Kritikai Lapokban (1862–1863), a Magyar Sajtóban (1862–1865), a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban (1864–1865), a Pester Lloydban (1866–1885), a Műcsarnokban (1868), a Honban (1868) és a Magyar Ujságban jelentek meg (1868–1869).
Főbb művei
F. m.: De voce. Dissertatio inauguralis medico-psychologica. (Pest, 1837)
Brutus und die Tarquinier. Historische Tragödie in 5 Akten. (Pest, 1837)
Általános nézetek az aegyptusi művészetekről. (Athenaeum, 1840)
A ’rajzoló művészetek’ föladata. (Budapesti Szemle, 1840)
Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt, különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországban. (Pest, 1841)
A franczia színművészet káros befolyásáról nemzeti költészetünkre. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1841. dec. 13.; megjelent: Akadémiai Értesítő, 1841)
Drámai jellemek. – Shakespeare Othellója, a nemzeti színház közönsége és az Athenaeum színikritikája. (Regélő Pesti Divatlap, 1842)
A dráma alapelvei. (Regélő Pesti Divatlap, 1843)
A hellen tragoedia, tekintettel a keresztyén drámára. (Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1843 és Buda, 1846)
Egy pár szó Dürer Albrecht méltánylására. (Tudománytár, 1843)
Szentségház Kassán. – A legújabb magyar regényirodalom. (Életképek, 1846)
Eötvös József báró Falu jegyzőjének ismertetése. (Irodalmi őr, 1846)
Fejérváry Gábor eperjesi múzeumának ismertetése s erre vonatkozó indítványa. (Magyarföld és népei, 1846)
Kassa városának ó-német stylű templomai. Nagy félív alakban, 12 egészoldalas rajztáblával. Rajzolá és magyarázá. (Pest, 1846)
Mármaros-szigeti falképekről. – A kassai székesegyház főoltára képeiről. – A régiségek rajzoltatása iránt. (Akadémiai Értesítő, 1847)
Szentségház a Szent Erzsébet-egyházban, Kassán. (Életképek, 1847)
A pannonhalmi benedekrendi apátság al- és feltemploma. (Magyar Hajdan és Jelen, 1847)
Mit tartunk az irány-költészetről? – Magyarországi Szent Erzsébet kassai templomának főoltárképei. – A népmese Magyarországon. (Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847)
A képzőművészetek fejlődése. (Értesítő, 1852)
Észrevételek a középkori egyházépítészet alkotása szabályainak fölfedezését szembetüntető némely rajzokra vonatkozólag. (Akadémiai Értesítő, 1853)
Catalogue of the Collection of the Monuments of Art Founded by the Late Gabriel Fejérváry, of Hungary Exhibited at the Apartments of the Archaeological Institute of Great Britain and Irland. (London, 1853)
Église Saint Yves de Braine Type de Notre-Dame de Tréves de l’église cathedrale de Cassovie. (Moniteur des Architectes, 1857)
Theorie des proportions appliquées dans l’architecture depuis la XII. dynastie des rois égyptiens jusqu’ au XVI. siècle. Styl égyptien. Ordre dorique. Avec atlas. I–II. köt. A táblákat a szerző maga rajzolta. (Paris, 1860–1863)
A középkori építészet. 1–2. Felolvastatott a Magyar Tudományos Akadémia üléseiben. (Budapesti Szemle, 1860–1861)
I. Mátyás király egykorú arczképei. (Archaeologiai Közlemények, 1861)
A magyar akadémia palotája. (Vasárnapi Ujság, 1861)
A kis-bényi román ízlésű egyház. Felvette, rajzolta és leírta. 5 acélmetszet táblával, ebből egy kihajtható. (Archaeologiai Közlemények, 1862)
Az akadémia palotájának terve, eddigi története. (Kritikai Lapok, 1862–1863)
A művészet fejlődésének törvényei. 1–2. (Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai, 1863–1864)
A szatmári püspöki megyének középkori építészeti régiségei. – Tanulmányok a középkori építészeti chronologia köréből tekintettel a magyar műemlékekre. (Archaeologiai Közlemények, 1864)
Alexy Károly szobrász domborművei a pesti redoutépületen. (Vasárnapi Ujság, 1864)
A székes-fehérvári ásatások eredménye. Dúsan aranyozott félvászon kötésben, 9 réztáblával és 78 fametszettel. (Pest, 1864)
Az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése alkalmával Pozsonyban kiállított régészeti tárgyak catalogue raisonnéje… Összeáll. Rómer Flórissal. (Pozsony, 1865)
A bél-három-kúti, máskép apátfalvi egyháznak arányai. (Archaeologiai Közlemények, 1866)
Műrégészeti kalauz, különös tekintettel Magyarországra. II. rész. Középkori építészet. 250 fametszettel. Az I. részt Rómer Flóris írta. (Pest, 1866)
A régi hadi építészet Magyarországon. (Vasárnapi Ujság, 1867)
A magyar faluk templomai. Fametszetekkel. (Magyarország képekben. Pest, 1867)
Pulszky Ferencz régiséggyűjteményéből. (Vasárnapi Ujság, 1868)
Pulszky Ferencz műgyűjteményének jegyzéke. Összeáll. (Pest, 1868)
Die neuesten archäologischen Entdeckungen in Ungarn. (Ungarische Revue, 1869)
Pécsnek középkori régiségei. I. köt. A pécsi székes-egyháznak építészete. II. köt. A pécsi székes-egyháznak domborművei. Bordázott félbőr díszkötésben is. (Monumenta Hungariae Archaeologica. I. Pest, 1869–1873; németül: 1870)
Bács vára területén véghezvitt ásatásokról és fölfedezésekről, más bácsi és erdődi régiségekről. (Archaeologiai Értesítő, 1870)
A visegrádi korona bolt és a királyi lakosztály elrendezése. (Archaeologiai Közlemények, 1872)
A magyar államczímer. A Képviselőház által az államczímer hibátlan alakjának meghatározására kiküldött országos bizottság jelentése. Horváth Mihállyal. (Századok, 1872)
Die Grabungen des Erzbischofes von Kalocsa Dr. Ludwig Haynald. Geleitet, gezeichnet und erklärt. (Bp., 1873)
Die altchristliche Grabkammer in Fünfkirchen. (Wien, 1873)
Tanulmányok a góthok művészetéről. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1874. jan. 12.; megjelent: Értekezések a történeti tudományok köréből. III. 6. Bp., 1874; németül: Wien, 1874)
A magyar zománczról. (Akadémiai Értesítő, 1875)
Három nemzeti műemlék. A székesfehérvári bazilika, Vajda-Hunyad vára és a visegrádi vár. (Budapesti Szemle, 1875)
Magyarország ó-keresztyén, román és átmenet-stylű műemlékeinek rövid ismertetése. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter meghagyásából összeáll. Gerincén aranyozott egészvászon kötésben, 7 táblával, 1 térképpel és 287 fametszettel. (Magyarország műemlékei. I. Bp., 1876)
A magyarországi árvízkárosultak javára Budapesten, gr. Károlyi Alajos palotájában, 1876. májusban rendezett műipari és történelmi emlékkiállítás tárgyainak lajstroma. Összeáll. Bubics Zsigmonddal. Sajtó alá rend. Szalay Imre. (Bp., 1876)
Myskovszky Viktor rajzairól. – A lőcsei oltárkép eredetéről. (Akadémiai Értesítő, 1877)
Dürer Albert. (Budapesti Szemle, 1877 és külön: Bp., 1878)
Lőcsének régiségei. 14 táblával és 88 fametszettel. (Monumenta Hungariae Archaeologica. III/2. Bp., 1878)
Magyarország csúcsíves stylű műemlékei. 4 táblával és 181 fametszettel. (Bp., 1880)
Magyarország góth-stylű műemlékei. (Bp., 1880)
Közép-Syria építészete. (Bp., 1881)
A nagyszebeni és székesfehérvári régi templom. Reissenberger Lajossal. Gerincén aranyozott félvászonkötésben, 2 rézmetszetű és 1 kőnyomatú tervrajzzal. (Bp., 1883)
A nagyváradi kettős székesegyház. (Pulszky Ferencz albuma. Bp., 1885)
Az ó-egyptomi művészetről. (Archaeologiai Értesítő, 1888)
A képzőművészetek fejlődése. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1906)
Julius Caesar. – Othello. – Figyelmeztetés Shakespeare III. Richárdjára. (Shakespeare-tükör. Esszék, tanulmányok, kritikák. Vál., szerk. Maller Sándor, Ruttkay Kálmán. (Bp., 1984)
Válogatott képzőművészeti írások. Szerk. Tímár Árpád. (Bp., 1990)
Kassa városának ó-német stylű templomai. Nagy félív alakban, 12 rajztáblával. Rajzolá és magyarázá. Hasonmás kiad. A kísérő tanulmányt Marosi Ernő írta. (Bp., 1996)
Műrégészeti kalauz, különös tekintettel Magyarországra. I–II. köt. Rómer Flórissal. Hasonmás kiad. (Bp., 2009)
Magyarország ó-keresztyén, román és átmenet-stylű műemlékeinek rövid ismertetése. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter meghagyásából összeáll. 7 táblával, 1 térképpel és 287 fametszettel. Hasonmás kiad. (Bp., 2010).
Irodalom
Irod.: Ferenczy Jakab–Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
H. I. régészeti ásatásairól. – H. I. törvényjavaslatáról. (Századok, 1870)
Korach Regina: H. I. művészeti elmélete. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1902)
Leffler Béla: H. I., mint drámaíró. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1909)
Kelecsényi János: H. I. aesthetikája. (Athenaeum, 1910)
Leffler Béla: H. I. dramaturgiája és a németek. (Philologiai dolgozatok a magyar–német érintkezésekről. Heinrich Gusztáv Emlékkönyv. Bp., 1912)
Szabó László: H. I., a magyar építészet történetének úttörője. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1914)
Jánosi Béla: H. I. és Erdélyi János aesthetikai elmélete. (Budapesti Szemle, 1914)
Schauschek Árpád: H. I. (Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1917/18)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar Bálint: A francia romantika. Bajza és Henszlmann. (Dolgozatok Császár Elemér hatvanadik születésnapjára. Bp., 1934)
Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 1935)
Petrovits Elek: Emlékezés H. I.-ről. (Budapesti Szemle, 1938)
Gergelyffy András: A műemlékvédelem múltjából. H. I. és a bélapátfalvai templom. (Műemlékvédelem, 1958)
Tímár Árpád: H. I. és a reformkori műkritika. ELTE szakdolgozat. (Bp., 1964)
Zádor Anna: H. I. emlékezete. (Magyar Tudomány, 1964)
Zádor Anna: H. I. építészetelmélete és a „gótizálás” kialakulása. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1966)
Lévárdy Ferenc: Henszlmann egyénisége. (Művészettörténeti Értesítő, 1969)
Tímár Árpád: H. I. kora építészetéről. (Építés- építészettudomány, 1973)
Széles Klára: Egy magyar művészetelméleti koncepció a múlt századból. (Filológiai Közlöny, 1975)
Kőhegyi Mihály–Kozák Károly: H. I. kalocsai ásatása. (Archaeologiai Értesítő, 1975)
Széles Klára: H. I. és Bajza József vitája. (Irodalomtörténet, 1976)
Széles Klára: H. I. irodalomkritikái a reformkori folyóiratokban. (Magyar Könyvszemle, 1981)
Korompay H. János: Bajza József és H. I. vitája a francia drámáról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1986)
F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849- es magyar minisztériumok. (Bp., 1987)
H. I. Ajánlóbibliográfia. Összeáll. Mendöl Zsuzsa. (Pécs, 1988)
Széles Klára: A Hungarian Art-Theoretical Concept, from the Past Century. (Acta Litteraria, 1989)
H. I. halálának 100. évfordulója alkalmából tartott tudományos tanácskozás anyaga. (Ars Hungarica, 1990)
Széles Klára: H. I. művészetelmélete és kritikusi gyakorlata. (Irodalomtörténeti füzetek. Bp., 1992)
Tímár Árpád: A gótikus stílus kitüntetett helye H. I. művészetszemléletében. – Török Gyöngyi: H. I., a kassai Szent Erzsébet-főoltár első tudományos ismertetője. – Marosi Ernő: H. I. és a kassai Szent Erzsébet- templom. – Lamiova, Mária: H. I. régészeti tevékenysége. – Horler Miklós: H. I. és a műemlékvédelem. (Művészettörténeti Értesítő, 1997)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Albrecht Dürer és kora. – I. Miksa császár diadalmenete. A kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum Gyűjteménye H. I. hagyatékából. Kat. A kiállítást rendezte, a katalógust összeáll., a bevezető tanulmányt írta Havlice, Ivan. Szerk. Bodonyi Emőke. (Szentendre–Kosice, 2006)
Marosi Ernő: H. I. („Emberek és nem frakkok.” A magyar művészettörténet-írás nagy alakjai. Enigma, 2006)
Becher Martin: Imre Henszlmann und die Denkmalpflege in Ungarn. 1846–1881. Monográfia és PhD-értek. is. (München, 2007).
Megjegyzések
Lexikonok téves halálozási adata: dec. 6.! Gyászjelentésén dec. 5.-e szerepel!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
