Hollán Ernő, kislődi
hadmérnök, honvéd tábornok
Született: 1824. január 13. Szombathely
Meghalt: 1900. május 28. Budapest
Temetés: 1900. május 31. Békás
Temetési hely: Veszprém vm
Sírhely: családi sírbolt
Család
Sz: Hollán József orvos, Hohl Johanna. Testvére: Hollán Adolf (1810–1893) orvos és Hollán Hugó (1819–1863) honvédtiszt. F: 1854-től békási Békássy Antónia (1831–1906).
Iskola
A gimnáziumot Szombathelyen végezte, a bécsi hadmérnöki akadémián végzett (1844). Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 15.; r.: 1861. dec. 20.; t.: 1872. máj. 24.; ig.: 1892. máj. 5.).
Életút
Tanulmányai befejezése után részt vett a komáromi vár erődítési munkálataiban (1844–1846), majd mint cs. és kir. főhadnagy Lembergben állomásozott (1846–1848). A forradalom és szabadságharc idején részt vett a délvidéki harcokban, kitüntette magát Fehértemplomnál és Szenttamás ostrománál; őrnaggyá és hadmérnöki főnökké léptették elő. Az általa vezetett erődítési munkálatoknak nagy szerepe volt Pétervárad védelmében. A szabadságharc bukása után Szombathelyre internálták (1849–1851), majd börtönbe zárták (1851–1852; szabadult: 1852. máj.). Szabadulása után mérnökként dolgozott; úttörő szerepet játszott a dunántúli vasúthálózat megteremtésében (1852–1861), majd Pesten, a déli vasút magyarországi főfelügyelője (1861–1865). Deák-párti programmal a Felsőőri választókerület országgyűlési képviselője (1865–1876); közben a Közlekedésügyi Minisztérium (1867. márc. 30.–1870. ápr. 6.), ill. a Honvédelmi Minisztérium (HM) államtitkára (1870. nov.–1872. dec.). A székesfehérvári honvédkerület parancsnoka (1876–1886). A Főrendiház örökös tagja (1886–1900).
A szabadságharc leverése után internálták, szabadulása után kapcsolatba lépett gr. Széchenyi Istvánnal, s haláláig politikai híve maradt. Széchenyi támogatásával jelent meg névtelenül kiadott politikai röpirata (a kortársak által zöld könyvnek nevezett Zur ungarische Frage, 1859). Az országgyűlés Deák-párti tagjaként fontos szerepet játszott a kiegyezést előkészítő ún. 15-ös bizottság munkájában (ahol elsősorban a hadügyi tárgyalásokon tűnt ki). A kiegyezés után – mint közlekedési államtitkár – a már gr. Széchenyi István által is szorgalmazott Buda–Pest központú közlekedéspolitika megvalósítását kezdeményezte. A vízi úthálózat kiépítésével szemben a vasútépítést szorgalmazta; költséges vasútépítési koncepciója miatt azonban sokan támadták. Államtitkársága idején kb. 4000 kilométernyi vasút építése kezdődött meg, az ezzel kapcsolatos állandó vitákban azonban felőrlődött, s koncepciójának megvalósítása előtt lemondott posztjáról. A vasút mellett a városi közlekedést is fejlesztette: a gr. Károlyi Sándor által alapított lóvasúti társaság tagjaként nevéhez fűződik az újpesti lóvasút megteremtése is (az új pályát 1866. aug. 1-jén adták át). „Szabadságolt állományú” ezredesként elvállalta a honvédelmi államtitkárságot. Kezdeményezte a honvédtisztek képzését lehetővé tevő 1871. évi törvény megalkotását, a Magyar Kir. Honvéd Ludovika Akadémia átszervezését (1872. nov. 21-én nyílt meg) és a honvéd lovasság nyolc századdal történő bővítését. Lemondása után is aktívan foglalkozott a hazai közállapotokkal, országgyűlési képviselőként igen gyakran szerepelt különböző polgári és katonai törvények megvitatásakor. Szakíróként elsősorban közlekedéspolitikai (vasútépítési) dolgozatokat és néhány hadtörténeti munkát jegyzett.
Emlékezet
Budapesten (Józsefváros, VIII. kerület Sándor utca 6. élt és tevékenykedett, a békási családi sírboltban nyugszik. Végrendeletében 2000 koronát hagyott az MTA-ra (1900-ban). Kőnyomatos arcképe (Marastoni József rajza) megjelent a Légrády testvérek kiadásában (Pesten, a Hajnal c. lap mellékletében, 1868-ban). Emlékére a MMÉE Hollán Ernő-díjat alapított (1885-ben), a díjat a Pest Megyei Mérnöki Kamara felújította (2002-ben). Budapesten utcát neveztek el róla (az Újlipótvárosban; 1900-tól Hollán utca, 1992-től Hollán Ernő utca).
Elismertség
Az MTA Hadtudományi Bizottsága alakuló ülésének elnöke (1882. okt. 28.), a bizottság első elnöke (1883–1898). A Fővárosi Közmunkák Tanácsa alapító tagja (1870–1872). A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet (MMÉE) alapítója és első elnöke (1866–1885).
Elismerés
Az MTA Marczibányi-jutalma (1854).
Főbb művei
F. m.: Mértan alapvonalai tudományosan rendszerítve a magyar felsőbb tanodák használatára alkalmazva. I–III. füz. (Bécs, 1854)
Vasutak Magyarországban. (Magyar Sajtó, 1855)
Magyarország vasúthálózatának rendszere. – Das künftige Eisenbahn-System für Ungarn und Siebenbürgen in seinen Beziehungen zum Welthandel und den inneren Verkehr. Kétnyelvű kiadvány. (Wien, 1856)
Földcsövezés, drainage Magyarországon. (Kelet Népe, 1856)
A keleti vaspálya köréből. (Pesti Napló, 1857–1858)
Zur ungarischen Frage. Eine Denkschrift von einem ungarischen Patrioten. Névtelenül kiadott, német nyelvű politikai röpirat. (Leipzig, 1859)
Az újabb szerkezetű vasúti hidakról, különösen a rács-rendszerről. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1859. máj. 16.; megjelent: Akadémiai Értesítő, 1859)
A Dráva-hajózásról. – A magyar északi vasútról. (Pesti Hírlap, 1861)
Az erdélyi vasút ügyében. – Országos vasutak. (Pesti Hírlap, 1862)
Horvát-szlavón közlekedési ügyek. (Magyar Sajtó, 1862)
A vasutak keletkezése s általános elterjedése felett. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1862. máj. 26.; megjelent: Akadémiai Értesítő, 1862)
Emlékirat a pest-miskolczi egyenes vasút ügyében. – Emlékirat az esztergomnána-oderbergi vasút ügyében. (Pesti Hírlap, 1863)
Magyarország forgalmi szükségletei s a vasútügyek újabb kifejlődése. 1 táblaoldal melléklettel. (Pest, 1864)
Az olcsó vasutakról. A magyar gazdasági egyesület közgazdasági szakosztályából kiküldött bizottság megbízásából írta. (Pest, 1865)
Értekezés a magyar védelmi rendszer megállapításáról. (Pesti Hírlap, 1867. 7.)
Richard Gelich katonai levelei. (Budapesti Szemle, 1867)
A hazai vasút-hálózat kiegészítéséről, különösen az alsóbb rendű vasutakról. – H. E. beszéde az Országos Magyar Gazda Egyesület 1870. márc. 1-jén tartott ülésén. (Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1870)
A magyar kir. honvédség, a modern hadseregszervezés szempontjából tekintve. (A Ludovika Akadémia Közlönye, 1876)
Emlékbeszéd Tóth Ágoston l. tagról. (MTA Emlékbeszédek. Bp., 1889)
Károly főherczeg mint katonai író. 1 táblával. (Hadtörténelmi Közlemények, 1890)
A vasutak keletkezése. A szöveget közli Czére Béla. (Pályánk emlékezete. Válogatás az Akadémiai Értesítő írásaiból. Szerk. Csató Éva, Fodor József. Bp., 2000).
Irodalom
Irod.: Gr. Széchenyi István levelei H. E.-höz. Közli Kónyi Manó. (Budapesti Szemle, 1899)
Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1900. máj. 30. és Vasárnapi Ujság, 1900)
Lipthay Sándor: H. E. emlékezete. (Akadémiai Értesítő, 1902)
Nemes családok. Szerk. Pettkó Béla, Ifj. Reiszig Ede. (Bp., 1905)
A magyar vasutak úttörői. H. E. (Technikai fejlődésünk története. 1867–1927. Bp., 1929)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Magyar műszaki alkotók. (Bp., 1964)
H. E. Művei bibliográfiájával. Összeáll. Fülöp Katalin. (Szombathely, 1984)
Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. (Bp., 1986)
Szabó Lajos, H.: Pápa és környéke. 1848–1849. (Pápa, 1994)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Dunka Sándor: A szabadságharc vízimérnökei. (Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás történetéből, 1998)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Ács Tibor: H. E., az MTA Hadtudományi Bizottságának első elnöke. (Hadtudomány, 2000)
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban. 1848–1849. (3. átd. és jav. kiad. Bp., 2000)
Újpest lexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. (Újpest, 2002)
Hajós György: H. E., a katona, a mérnök, az államférfi. Monográfia. (Az Építésügyi Tájékoztatási Központ kiadványa. Bp., 2006)
Ács Tibor: Egy állandó bizottság születése. Az MTA Hadtudományi Bizottsága megalakulásáról. (Magyar Tudomány, 2011)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
