Horváth Henrik
művészettörténész, muzeológus
Született: 1888. április 3. Szászhermány, Brassó vármegye
Meghalt: 1941. január 15. Budapest
Temetés: 1941. január 17. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Evangélikus családból származott. Sz: Horváth Péter községi jegyző, helytörténész, Boltsess Katalin. F: Kubelka Anna. Leánya: Horváth Annemarie; fia: Horváth Harry.
Iskola
A lipcsei, a bécsi és a bp.-i tudományegyetemen tanult, Budapesten bölcsészdoktori okl. szerzett (1914?), a bp.-i kereskedelmi akadémián is végzett (1910-es évek), majd olasz állami ösztöndíjjal a Római Magyar Történeti Intézet tagjaként Olaszországban művészettörténeti kutatásokat folytatott (1922–1925). A keresztény középkor művészete tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1930). Az MTA tagja (l.: 1940. ápr. 26.).
Életút
Az I. vh. alatt a szerb, az orosz, majd az olasz fronton harcolt (1918-ig), az összeomlás után a bp.-i Futura cég tisztviselője (1919–1922). A Fővárosi Múzeum segédőre (1922–1929), őre (1929–1935), osztályigazgatója (1935–1937), a székesfővárosi múzeumok központi igazgatója (1937–1941). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1930–1937), a középkori művészet c. ny. rk. tanára (1937–1941).
Középkori magyar művészettel, elsősorban a román és a gótikus kor egyházművészeti emlékeivel, a magyar szobrászat kialakulásának kezdeteivel, ill. Pest-Buda művészetével foglalkozott. Összeállította a budai kőfaragók névjegyzékét és közzétette az általuk használt kőfaragójeleket. Alapvetően új eredményeket ért el a Zsigmond kori magyar művészet kutatásában, munkásságának legnagyobb érdeme, hogy új fejezetet teremtett a gótika és a reneszánsz közötti átmenet emlékeinek. Későbbi művei közül kiemelkedik a főváros 19. sz.-i ötvösművészetét bemutató dolgozatai, ill. a Mátyás kori reneszánsz művészetet feltáró munkái. Muzeológusként létrehozta a Fővárosi Múzeum Kőemléktárát (az elsősorban Buda középkori és török kori kőemlékeit bemutató lapidáriumot a Halászbástya északi szárnyában helyezte el és 1932-ben nyitották meg). Könyvtárát a főváros megvásárolta, a gyűjtemény jelenleg a Fővárosi Képtár Könyvtárának része.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a főváros által adományozott díszsírhelyen nyugszik, a Kerepesi (= Fiumei úti) Temetőben. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
Az MTA Archaeologiai Bizottsága tagja (1934–1941). A Comité International d’Histoire de l’Art tagja. A Német Régészeti Intézet l. tagja.
Főbb művei
F. m.: Ismeretlen Kálvin-arckép a Raffael-iskolából. (Protestáns Szemle, 1924)
Siena ed il primo rinascimento ungherese. (Corvina, 1925)
Magyar ötvösök Bécsben. (Historia, 1930)
A budai pénzverde művészettörténete a késői középkorban. (Numizmatikai Közlöny, 1931/32)
A Fővárosi Múzeum kőemléktárának leíró lajstroma. Összeáll. (Bp., 1932)
H. Heinrich Faust és a bécsi gobelinek. (Tanulmányok Budapest múltjából, 1932)
Buda a középkorban. (Magyar Művészet, 1932)
Esztétika és művészettörténet. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1933)
Chinoiserie falfestmények Budán. (Tanulmányok Budapest múltjából, 1933)
A budai Szent György-relief. (Tanulmányok Budapest múltjából, 1934)
Pannoniai antik elemek továbbélése román épületplasztikánkban. (Pannonia Könyvtár. 10. Pécs, 1935)
Budai kőfaragók és kőfaragójelek. (Magyar Művészet, 1935; Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái. 6. Bp., 1936)
Buda visszafoglalása 250. évfordulójának emlékkiállítása. Kat. Összeáll. Layer Károllyal. Hódoltság és felszabadítás a művészettörténetben. (Tanulmányok Budapest múltjából, 1936)
A magyar szobrászat kezdetei. (Bp., 1936)
Zsigmond király és kora. (Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái. 8. Bp., 1937)
Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete. (Budapest Régiségei, 1937)
Az árvíz a művészetben. (A pest-budai árvíz 1838- ban. Szerk. Némethy Károly. Bp., 1938)
Budapest művészeti emlékei. Az előszót Gerevich Tibor írta. (Magyarország művészeti emlékei. 2. Bp., 1938)
Gótikus bronzmozsár a Halászbástyai Kőemléktárban. (Tanulmányok Budapest múltjából, 1939)
Il rinascimento in Ungheria. (Roma, 1939)
Románkori művészetünk. (Magyar Szemle, 1939)
A kézműipar új formái. (Magyar művelődéstörténet. II. köt. Bp., 1940; hasonmás kiad. Szekszárd, 1993)
A Mátyás-kori magyar művészet. (Mátyás Király Emlékkönyv. II. köt. Bp., 1940)
Budapest e Milano. (Bp., 1941)
Középkori budai fejek. Az előszót Némethy Károly írta. (Bp., 1941)
Árpádházi Szent Erzsébet síremléke és egyéb tanulmányok. Szerk. Dercsényi Dezső. (Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái. 15. Bp., 1944).
Irodalom
Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Gerevich Tibor: H. H. emlékezete. (Archaeologiai Értesítő, 1941)
Genthon István: H. H. – Kelényi B. Ottó: H. H. irodalmi működése. 1922–1941. Árpádházi Szent Erzsébet síremléke és egyéb tanulmányok. (Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái. 15. Bp., 1944)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Schwarcz Katalin: H. H. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
