Horváth János
római katolikus püspök, egyházi író
Született: 1769. november 4. Csicsó, Zala vármegye
Meghalt: 1835. január 16. Pozsony
Iskola
Középiskoláit Veszprémben és Pápán, a filozófiát és a teológiát Pozsonyban végezte, pappá szentelték (1792. nov. 11.). A pesti tudományegyetemen tb. hittudori okl. szerzett (1826). Az MTA tagja (t.: 1832. szept. 1.).
Életút
Veszprémben káplán (1792–1796), Szőlősgyörök (1796–1801), Keszthely plébánosa (1801–1808). A veszprémi szeminárium rektora (1808–1810), igazgatóhelyettese (1817–1826), a pesti tudományegyetem Hittudományi Karának igazgatója (1826–1831). Veszprémi kanonok (1808–1815), segesdi (1815–1822), pápai, majd sümegi főesperes (1822–1830), székesfehérvári megyéspüspök (1830– 1835; kinevezték: 1830. szept. 13.; XVI. Gergely pápa megerősítette: 1831. szept. 30.; Veszprémben püspökké szentelték: 1831. dec. 15.; beiktatták: 1832. jan. 8.). Helytartósági tanácsos, majd a királyi magyar udvari kancellária előadója (1829–1830). Zala, Somogy és Veszprém vármegyék tb. táblabírája. Rudinai c. apát és bosoni választott püspök.
Mint káptalanának követe részt vett a pozsonyi nemzeti zsinaton (1822) és a pozsonyi országgyűlésen (1825), I. Ferenc császár és magyar király nevezte ki székesfehérvári püspökké, prímási kinevezését viszont a bécsi rendőr-minisztérium megakadályozta, mivel magyar hittudományi folyóirat kiadásával a magyarországi szeparatizmust támogatta. A reformmunkákat készítő országos bizottság és a Magyar Tudós Társaságot szervező választmány tagjaként (1828) jelentős szerepet játszott az MTA megalakításában, szervezeti kereteinek kidolgozásában. Nagy érdemeket szerzett a magyar teológiai szaknyelv kialakításában, nevéhez fűződik az első magyar nyelvű hittudományi folyóirat kiadása és szerkesztése (Egyházi Értekezések és Tudósítások, 1820). Kiadta továbbá Verseghy Ferenc értekezéseit, verseit, műfordításait, gondozta kéziratos hagyatékát. Több magyar nyelvű költeménye és gyászbeszéde jelent meg. Híres volt jótékonyságáról: jelentős összeggel támogatta a székesfehérvári kórházat, papnevelő intézetet, több magyar nyelvű irodalmi vállalkozást, elősegítette a katonanövendékek magyar nyelvű taníttatását. Teológiai dolgozatokon kívül költeményeket, történeti, régészeti és pedagógiai tárgyú tanulmányokat is közölt. Mint követ, a pozsonyi országgyűlés idején hunyt el.
Szerkesztés
A veszprémi Egyházi Értekezések és Tudósítások szerkesztője és kiadója (1820-1824), majd a szintén általa alapított Egyházi Folyóírás c. lap szerkesztője (1832–1834). Írásai a fentieken kívül még elsősorban az Erdélyi Múzeumban és a Tudományos Gyűjteményben (1817-1825), a Szépliteraturai Ajándékban (1824), a Hébében (1825–1826), a Felsőmagyarországi Minervában jelentek meg (1829–1831).
Főbb művei
F. m.: Pásztori dal. Költemény. (Veszprém, 1796)
Az istennek imádása. Költemény. (Veszprém, 1796; 2. kiad. 1812)
Vitéz Kinisy Pálnak hamvai. Költemény. Öszve szedte H. J. szőlősgyöröki plébános. A haza s a király védőinek ajánlja Szvorényi Mihály veszprémi tanító. (Veszprém, 1797)
Tökélletes szentségre és boldogságra vezető Jézus tudományának szívre ható rajzolatja Danczer Jakab német munkájától. Ford. és kiadta. (Veszprém, 1800)
Búza-kalász koszorú. Költemény. (Veszprém, 1801)
Hitbéli és erkölcsi oktatások az Úr imádságáról, angyali üdvözletről, szent mise áldozatjáról és az anyaszentegyháznak egyébnemű imádságairól. Franczia nyelven írta néhai Nicole úr. Ford. (Veszprém, 1815)
Az ékes szóllás a koporsóknál. (Veszprém, 1816)
A keresztény hit terjedésének történetei. (Tudományos Gyűjtemény, 1817)
A régi magyaroknak vallásbéli s erköltsi állapottyokról. A magyar anyaszentegyház történeteinek próbájából. (Pest, 1817)
A hahóti apátság emlékezete. (Tudományos Gyűjtemény, 1818)
Az egyházi kormány történetei a magyaroké lett tartományokban. (Tudományos Gyűjtemény, 1819)
A nevelést tárgyazó gondolatok. (Tudományos Gyűjtemény, 1823)
Pestalozzi nevezetes állításai a nevelésről. (Tudományos Gyűjtemény, 1825)
A szépség. (Felsőmagyarországi Minerva, 1829)
Régi ének az 1580. esztendő előt való időből, a magyarok eredetéről s egyéb dolgaikról. (Felsőmagyarországi Minerva, 1830)
Osszián. – A hajdani görög fejérnép. – Brindizi Lőrincz, vagy a Fejérvár elfoglalása után történt fő ütközet, 1601-ben. (Felsőmagyarországi Minerva, 1831).
Irodalom
Irod.: Ferenczy Jakab–Danielik József: Magyar írók. Életrajzgyűjtemény. (Pest, 1856)
K. J.: H. J. Arczképével. (Vasárnapi Ujság, 1857. 6.; téves halálozási adata: 1834. febr. 25.!)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Badics Ferenc: H. J. püspök. (Veszprém, 1927)
Horváth Konstantin: Az Egyházi Értekezések és Tudósítások, az első magyar nyelvű katolikus teológiai folyóirat története. – Verseghy Ferenc és H. J. levelezése. 1819–1822. Kiadta (Veszprém, 1937)
Sziklay János: Dunántúli kultúrmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Pfeiffer János: A Veszprémi Egyházmegye történeti névtára. 1630–1795. I–II. köt. (München–Veszprém, 1987–1989)
Zala megyei életrajzi lexikon. Szerk. Gyimesi Endre. (Zalaegerszeg, 1994)
Balogh Margit–Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon. 1790–1992. (Bp., 1996)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Koltay Péter: H. J. egykori szőlősgyöröki plébánosról. (Somogyi Honismeret, 1999)
Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja. I–II. köt. (Bp., 2011).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
