Issekutz Béla, id.
gyógyszerész
1914-től erzsébetvárosi
Született: 1886. január 31. Kőhalom, Nagy-Küküllő vármegye
Meghalt: 1979. július 31. Budapest
Család
Sz: Issekutz Hugó (1855–1915) gyógyszerész. F: Jakabházy Mária. Fia: Issekutz Béla, ifj. (1912–1999) gyógyszerész; leánya: Issekutz Lívia (1918–1991) gyógyszerész.
Iskola
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen orvos- (1908) és gyógyszerészdoktori okl. (1911), a gyógyszertan tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1914). Az MTA tagja (l.: 1939. máj. 12.; r.: 1945. máj. 30.).
Életút
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Gyógyszertani Intézetének gyakornoka (1907–1908), egy. tanársegéde (1908– 1919) és magántanára (1914–1919), a gyógyszertan ny. rk. tanára (1919). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Gyógyszertani és Gyógyszerismereti Intézetének ny. r. tanára és az Intézet igazgatója (1921–1937); közben az Egyetem rektora (1927–1928), rektorhelyettese (1928–1929), az Orvostudományi Kar dékánja (1925–1927 és 1935–1936), dékánhelyettese (1927– 1928 és 1936–1937). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE Gyógyszerismereti Intézetének ny. r. tanára (1937– 1939), Gyógyszertani Intézetének ny. r. tanára (1939–1951), egy. tanára (1952–1962) és az Intézet igazgatója (1939–1962); közben az Orvostudományi Kar dékánja (1943–1944 és 1944–1945), az Egyetem tud. rektorhelyettese (1954–1962). A heidelbergi (1914), a berlini és a hamburgi egyetem vendégkutatója (1928).
Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya elnöke (1951. dec. 15.–1953. máj. 30.); Gyógyszerkutatási Bizottsága (1948–1962) és Gyógyszerkönyvi Bizottsága tagja (1954–1964).
A 20. sz.-i magyar kísérletes orvostudomány egyik legjelentősebb, iskolateremtő személyisége, a magyar gyógyszeripari kutatások megszervezője. Korszakos jelentőségű eredményeket ért el a vegetatív idegrendszer farmakológiai kutatásában, a hormonok farmakológiájában, nevéhez fűződik az inzulin és a tiroxin hatásmechanizmusának tisztázása. A gyógyszertani hatás és a fizikális tulajdonságok kölcsönhatásának az elemzése, ill. a kémiai szerkezet és hatás összefüggéseinek feltárása számos új gyógyszer felfedezéséhez (pl. görcsoldók, Novatropin, Perparin, Novurit stb.) vezette. A kémiai szemléleten alapuló modern farmakognózia megteremtője. Tudományszervezői tevékenysége is jelentős, személyes érdeme, hogy Szent-Györgyi Albert és ifj. Jancsó Miklós Szegeden katedrát kaphatott.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Emlékére a Magyar Farmakológusok Társasága Issekutz Béla-emlékérmet alapított (1979?-ben).
Elismertség
A Magyar Élettani Társaság alapító tagja (1931-től), a Magyar Farmakológiai Társaság alapító elnöke, majd t. elnöke (1962–1979). Az Egészségtudományi Tanács Gyógyszerkutatási és Törzskönyvezési Bizottsága tagja (1940–1962). A Deutsche Pharmakologische Gesellschaft (1921-től) és a Wiener Biologische Gesellschaft tagja (1933–1944).
Elismerés
A SZOTE díszdoktora (1971). Magyar Népköztársasági Érdemrend (1951), Munka Érdemrend (1956, 1962; arany, 1966), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1976). Kossuth-díj (1952), Semmelweis Ignác-emlékérem (1962), Jancsó Miklós-emlékérem (1963).
Szerkesztés
Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei szerkesztője (1948–1962), az Acta Physiologica szerkesztőbizottságának tagja (1950–1962), a Therapia Hungarica főszerkesztője (1958–1962).
Főbb művei
F. m.: Néhány anyag lélekzésre való hatásának összehasonlító vizsgálata. Gyógyszerészdoktori értek. (Kolozsvár, 1911)
A gyógyszerismeret tankönyve. Jakabházy Zsigmonddal. (Kolozsvár, 1913)
Az arsenhez való hozzászokásról. Végh Ferenccel. (Rigler Emlékkönyv. Szeged, 1926)
Histochemiai tanulmányok chemotherapias arsenobensol származékok viselkedéséről emberi és állati szervezetben. ifj. Jancsó Miklóssal. (Szeged, 1928)
Oberflächenaktivität und spasmolytische Wirkung. (Archiv experimentelle Pathologie und Pharmacologie, 1934)
Pajzsmirigy és idegrendszer. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1939. dec. 11.; megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1939)
Über den Synergismus der Bronchialkrampflösenden. (Archiv experimentelle Pathologie und Pharmacologie, 1943)
Az anyagcserét szabályozó idegrendszer pharmakológiája. Ifj. Issekutz Bélával. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1948. okt. 25.; megjelent: Orvosi Hetilap, 1949)
Az általános gyógyszertan és a gyógyszerkutatás vizsgáló módszerei. (Bp., 1957)
Gyógyszertan és gyógyítás. Egy. tankönyv. I. köt. Gyógyszertan, méregtan és gyógyszerrendelés. (6. teljesen átd. kiad. Bp., 1959)
II–III. köt. Gyógyítás. Szerk. (2. átd. kiad. 1959–1960)
Bevezetés a kísérletes gyógyszerhatástanba és vizsgáló módszereibe. Egy. tankönyv. (Bp., 1964)
Id. Jancsó Miklós és ifj. Jancsó Miklós, a két orvostudós. (Bp., 1968)
Gyógyszerrendelés. Issekutz Líviával. (Bp., 1969; 4. átd. kiad. Bp., 1979)
The Chemotherapy of Cancer. (Bp., 1969)
Die Geschichte der Arzneimittelforschung. (Bp., 1971).
Irodalom
Irod.: I. B. 75 éves. (Felsőoktatási Szemle, 1961)
Jancsó, N.: Béla Issekutz. (Acta Physiologica Különszám, 1961)
I. B. akadémikus 75 éves. (Gyógyszerészet, 1961)
Knoll József: I. B. (Orvosi Hetilap, 1966. 6.)
Knoll József: I. B. akadémikus 90 éves. (Orvosi Hetilap, 1976. 39)
Zalai Károly: I. B. (Gyógyszerészet, 1979)
Knoll József: I. B. (Magyar Tudomány, 1979)
Knoll József: I. B. (Orvostudomány, 1979–1980)
Kelemen, K.: Béla Issekutz. (Therapia Hungarica, 1980)
Knoll József: Megemlékezés I. B. születésének 100. évfordulójáról. (Orvosi Hetilap, 1986. 24.)
In memoriam I. B. (Gyógyszerészet, 1986).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
