Kálmán Béla
nyelvész, műfordító
Született: 1913. február 28. Lakompak, Sopron vármegye
Meghalt: 1997. augusztus 22. Debrecen, Hajdú-Bihar megye
Temetés: 1997. szeptember 5. Debrecen, hamvasztás
Temetési hely: Köztemető
Család
Sz: Kálmán Viktor (†1927) az Esterházy-uradalom erdésze. Nyolcan voltak testvérek. F: 1944-től Farkas Gabriella. Fia: Kálmán Béla (1944–) csillagász, napfizikus, az MTA doktora, Kálmán György (1948–), Kálmán Endre (1951–) és Kálmán Péter (1954–).
Iskola
A szombathelyi állami reáliskolában éretts. (1930). A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–francia szakon tanult (1930–1934), Észtországban volt hosszabb tanulmányúton (1934–1935), hazatérése után középiskolai tanári okl. (1936) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1938). A nyelvtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1957). Az MTA tagja (l.: 1973. máj. 11.; r.: 1982. máj. 7.).
Életút
Az Eötvös Collegium tanárjelöltje (1935–1936), katonai szolgálatot teljesített (1936–1937), Budapesten állástalan, alkalmi munkákból élt (1937–1939). Az érsekújvári gimnázium r. tanára (1939–1944), a II. világháború végén frontszolgálatot teljesített (1944–1945), szovjet hadifogságban volt (1945. márc.–1947 nyara). Hazatérése után a budapesti IX. kerületi Fáy András Gimnázium r. tanára (1947–1948), a Pázmány Péter Tudományegyeten dékáni titkára és mb. elôadója (1948–1949). Az MTA Nyelvtudományi Intézete tud. munkatársa (1949–1952), a Debreceni Tudományegyetem, ill. a KLTE BTK Finnugor Tanszék tanszékvezetô egy. tanára (1952. okt. 19.–1984. jún. 30.); közben a BTK dékánja (1954–1958) és a Debreceni Nyári Egyetem igazgatója (1959–1978). Emeritusz professzor (1994-tôl). Leningrádban folytatott kutatásokat (1957–1958), majd a Helsinki és a Jyväskyläi Egyetem vendégprofesszora (1963–1964), az USA-ban Ford-ösztöndíjas vendégkutató (1968–1969).
Nyelvjáráskutatással, névtannal, finnugrisztikai kutatásokkal foglalkozott, az obi-ugor nyelvek világhírű kutató professzora. Munkássága alapvető jelentőségű a magyar népnyelv és nyelvjárások vizsgálatában is, s ezt összekapcsolta a legfontosabb folklórműfajok és helynevek kutatásával, szóföldrajzi vizsgálatokkal, valamint a régi magyarság művelődésének tanulmányozásával. A magyar nyelv legközelebbi és időben legtávolabbi rokon nyelvének, a vogul nyelvnek és nyelvjárásainak komplex (névtani, néprajzi, őstörténeti stb.) és minden korábbinál részletesebb elemzésével sikerült felvázolnia a magyar nyelv ún. obi-ugor korszakának körvonalait. Doktori értekezése (Die russischen Lehnwörter im Wogulischen, 1961) közel 600 jövevényszó vizsgálatán megállapította azokat a kritériumokat, amelyek alapján a vogul nyelv jövevényszavai a nyugat-szibériai orosz nyelvjárásokból származtatandók, megkülönböztetve azoktól a szavaktól, amelyek tatár és zürjén közvetítéssel kerültek a vogul nyelvbe. Tisztázta az orosz hangok vogul megfelelőit, rávilágítva azok hangalaki módosulásaira. A vogulok és az oroszok nyelvi érintkezései kezdetét a 17. századra tette, ám a jövevényszavak döntő többsége a 20. században került be a fiatal vogul irodalmi nyelvbe, s onnan terjedt tovább a vogul nyelvjárások szókincseibe is. Életpályája sok tekintetben kapcsolódik Munkácsi Bernát (1860–1937) életművéhez, részben ezért is vállalta el Munkácsi vogul népköltési gyűjteménye kiadásának folytatását, egyúttal kismonográfiában dolgozta fel Munkácsi munkásságát. Tudományszervezőként jelentős részt vállalt a hazai nyelvjáráskutatás szervezésében, módszertanának továbbfejlesztésében. Tudományos pályafutását kiegészítette ismeretterjesztő tevékenysége: legismertebb műve, a Nevek világa (1967) az egyik legnépszerűbb magyar nyelvészeti könyv. Műfordítóként elsősorban kortárs és klasszikus észt irodalmat tolmácsolt, valamint több finnugor antológiát is szerkesztett.
Emlékezet
Debrecenben élt és tevékenykedett, a Nagyerdei Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2003-ban). Emlékét Debrecenben utca őrzi.
Elismertség
A Debreceni Akadémiai Bizottság alelnöke (1988–1993). Az MTA Nyelvtudományi Főbizottsága tagja. A Magyar Nyelvtudományi Társaság titkára (1949–1952), választmányi tagja (1952-től). A Finnugor Társaság tagja (külső: 1954; t.: 1983), a Finn Tudományos Akadémia tagja (külső: 1974). A Societas Uralo-Altaica, a leuveni International Committee of Onomastic Sciences t. tagja.
Elismerés
A Finn Oroszlánrend Lovagkeresztje (1970), Munka Érdemrend (arany, 1984).
Az MTA Sámuel–Kolber-díja (1938), a Magyar Nyelvtudományi Társaság Szily-jutalma (1948), Révai Miklós-emlékérem (1983).
A KLTE díszdoktora (1988), Debrecen város díszpolgára (1994).
Szerkesztés
A Magyar Nyelvjárások c. periodikum (1953–1980) és a Magyar Nyelvjárások Atlasza szerkesztője (1966–1977). A Nyelvtudományi Közlöny és az Études Finno-Ougriennes c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: A szül állatnév vogul megfelelője. (Magyar Nyelv, 1934)
Jelentés a Felsőőrvidéken végzett nyelvjáráskutatásról. – Felsőőrvidéki növénynevek. (Magyar Nyelv, 1937)
Obi-ugor állatnevek. Egy. doktori értek. is. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. 43. Bp., 1938)
A finnugor őshaza kérdése. (Az érsekújvári gimnázium évkönyve, 1940)
Megjegyzések a népnyelvi gyűjtés módjához. (Magyar Nyelv, 1941)
A bősárkányi gyékényszövés és szókincse. (Magyar nyelvjárási tanulmányok. 2. Bp., 1942)
A felsőőri földművelés. (Magyar Nyelv, 1942)
A Nyitra–Zsitva vidék földje és népe. – Reguly Antal emlékezete. (A Szlovenszkói Magyar Kulturegyesület Évkönyve, 1943)
Naszvaj, Imely és Martos élete a népmozgalmi adatok tükrében. (Kisalföldi Közlemények, 1943)
A finn és az észt nyelvújítás. – Négyes név a Komárom megyei Martosról. – A zárt ë jelölése. (Magyar Nyelv, 1948)
Egy ugor–szamojéd szóösszefüggés. (Nyelvtudományi Közlemények, 1948)
Madárnevek a Győr megyei Rábcakapiról. (Magyar Nyelvőr, 1948)
Nyelvjárási gyűjtésünk múltja, mai állapota és feladatai. 1 térképpel. (A magyar népkutatás kézikönyve. Bp., 1949; és külön: A Néptudományi Intézet kiadványai. II. 26. Bp., 1949)
Latinos szavaink s-ezése. (Magyar Nyelv, 1949)
Néhány obi-ugor madárnév. (Nyelvtudományi Közlemények, 1949)
Párhuzamos szóátvételek a magyarban. (Magyar Nyelvőr, 1950)
A magyar nyelvatlasz. (Magyar Nyelvőr, 1950)
A történeti összehasonlító módszer. (Az MTA Nyelvtudományi Intézete Közleményei, 1951)
Tökéletlenül képzett magánhangzók a magyar nyelvjárásokban. (Magyar Nyelv, 1951)
A mai magyar nyelvjárások. (Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek. Bp., 1951; 2. kiad. 1953)
Magyar nyelvtan a gimnáziumok 1–4. osztálya számára. Benkő Loránddal. (Bp., 1951; 12. kiad. 1960)
A magyar nyelvtan tanulása általános iskolai és középiskolai nevelők számára. Kerékgyártó Imrével. (A pedagógus továbbképzés anyaga. Bp., 1952)
Obi-ugor elemek az orosz nyelvben. (Nyelvtudományi Közlemények, 1952 és oroszul: Acta Linguistica, 1952)
Adalék a -ni igenévképző eredetéhez. – A -fele mint az igekötő és határozó toldaléka. – Horváth Károly. (Magyar Nyelv, 1952)
A magyar nyelv tankönyve. I–II. köt. Imre Samuval. (Bp., 1952–1953)
A szókezdő mássalhangzócsoport egyik föloldási módja a magyarban. (Magyar Nyelvjárások. II. köt. Debrecen, 1953)
Adalékok a Szentsei Daloskönyv nyelvjárás-történeti tanulságaihoz. – Egy XVI. századi magyar oklevél. – Pulyka. Benkő Loránddal. – Nyelvatlaszgyűjtő úton Csehszlovákiában. Imre Samuval. (Magyar Nyelv, 1953)
Budenz József. (Magyar Nyelvőr, 1953)
A szókezdő mássalhangzó-torlódás feloldása a manysiban. (Nyelvtudományi Közlemények, 1954)
A szlovákiai nyelvatlaszgyűjtés tájszóanyaga. 1–2. Imre Samuval. (Magyar Nyelv, 1954)
A zángó Biharugrán. (Ethnographia, 1954)
A magyar nyelv eredete. (Természet és Társadalom, 1954)
A manysi nyelv orosz jövevényszavai. Monográfia és doktori értek. is. I–II. köt. (Bp., 1955)
Manysi nyelvkönyv. 1 táblával és 1 térképpel. (Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek. Bp., 1955)
Munkácsi manysi hagyatéka. (Nyelvtudományi Közlemények, 1955)
A lévél és az -ál, -él képző. – Újabb szlovákiai nyelvatlaszgyűjtő útjaink nyelvészeti tanulságai. Imre Samuval. (Magyar Nyelv, 1955)
Adalékok a magyar mássalhangzók újabb történetéhez. (Magyar Nyelvjárások. III. köt. Debrecen, 1956)
Hangmegfelelések a manysi nyelv orosz jövevényszavaiban. (Nyelvtudományi Közlemények, 1956)
Die Auslautsvokale der russischen Lehnwörter im Wogulischen. (Ural-altaische Jahrbücher. Wiesbaden, 1956)
Egy magyar hangtani sajátság tükröződése a román nyelv magyar kölcsönszavaiban. Többekkel. (Magyar Nyelv, 1956)
Párhuzamos szóátvételek. – A magyar nyelv eredete. (Nyelvművelő, 1956)
A gyermeknyelv és a nyelvjárások. – A szlovákiai nyelvatlaszgyűjtés tájszóanyaga. Imre Samuval. (Magyar Nyelvjárások. IV. köt. Debrecen, 1957)
Szinnyei József és a magyar nyelvjáráskutatás. (Magyar Nyelv, 1957)
Reguly és Arvidson. (Magyar Nyelvőr, 1957)
Pallas manysi adatainak hangtörténeti használhatósága. – A finnugor szóvégi magánhangzók történetéből. (Nyelvtudományi Közlemények, 1958)
L’histoire des voyelles finales dans le langues finne-ougrienne. (Acta Linguistica, 1958)
A nagyorosz nyelvatlasz. (Magyar Nyelvőr, 1958)
Obi-ugor szófejtések. (Nyelvtudományi Közlemények, 1959)
Etymologisches aus dem Gebiet der Obugrischen Sprachen. (Ural-altaische Jahrbücher. Wiesbaden, 1959)
Munkácsi Bernát emlékezete. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Közleményei, 1960 és Magyar Nyelvőr, 1960)
Beszámoló szlovákiai nyelvgyűjtésünkről. Imre Samuval. (Magyar Nyelvjárások. VI. köt. Debrecen, 1960)
Manysi szövegek. – Chanti szövegek. – A Szovjetunióban lakó finnugor és szamojéd népek lélekszáma. (Nyelvtudományi Közlemények, 1960)
XVI. századi jobbágyneveinkhez. (A KLTE Nyelvtudományi Intézete kiadványai. 39. Debrecen, 1961)
XVI. századi jobbágyneveinkhez. – Halálokok a martosi anyakönyvben. 1778–1820. (Magyar Nyelvjárások. VII. köt. Debrecen, 1961)
Az igeragozás néhány kérdése a XX. század középiskolai nyelvtanaiban. (Nyelvtani tanulmányok, 1961)
A Kossuth Lajos Tudományegyetem Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkája. (Felsőoktatási Szemle, 1961)
Béla. (Magyar Nyelv, 1961)
Az obi-ugor sorsénekek. – A százesztendős Kalevipoeg. (Alföld, 1961)
Über die wogulische Schriftsprache. (Ural-altaische Jahrbücher. Wiesbaden, 1962)
Megjegyzések a nyelvjárási izoglosszákról. – Szavajárási neveinkhez. (Magyar Nyelvjárások. VIII. köt. Debrecen, 1962)
Egy ültő helyében. (Magyar Nyelv, 1962)
Az álnevek. (Alföld, 1962)
Tanárképzés a finn egyetemeken. Hajdú Péterrel. (Felsőoktatási Szemle, 1962)
Az -ä végű tulajdonnevek ragozása. – Konokul, konokan vagy konokon. (Magyar Nyelvőr, 1963)
A felhőkarcolók árnyékában. (Természettudományi Közlöny, 1963)
Zwei Reinigungsriten im Bärenkult der Obugrier. (Glaubenswelt und Folklore der sibirischen Völker. Bp., 1963)
Tájszómagyarázatok. (Nyelvtudományi Értekezések, 1964)
Die bejahende Antwort in den obugrischen Sprachen. (Finnisch-ugrische Forschungen. Helsinki, 1965)
A második személy -d ragja. – Egyek, Furta, Váncsod. – A magyar mássalhangzó-rendszer kialakulása. (Magyar Nyelv, 1965)
Az igenlő válasz. – Rohadt sarok. – Családneveink kiejtéséhez. (Magyar Nyelvőr, 1965)
Megjegyzések az irodalmi helynévadáshoz. (Magyar Nyelvőr, 1966)
Az első nemzetközi magyar nyelvészeti kongresszus Debrecenben. (Alföld, 1966)
Ortsnamenerklärungen. (Studia Slavica, 1966)
Nyelvjárásaink. Egy. tankönyv. (Bp., 1966; 2. kiad. 1971; Universitas. 6. kiad. 1994)
Debreceni keresztnevek a XVIII–XIX. században. Balogh Évával, Takács Ibolyával. (Magyar Nyelvjárások. XII. köt. Debrecen, 1967)
Őstörténetünk legkorábbi korszakai. (Magyar Nyelv, 1967)
A népetimológia helységneveinkben. (Magyar Nyelvőr, 1967)
Helynévkutatás és szóföldrajz. (Nyelvtudományi Értekezések, 1967)
A nevek világa. (Bp., 1967; Sikerkönyvek. 2. kiad. 1969; 3. átd. kiad. 1973; 4. átd. kiad. 1996; 5. kiad. 2003; angolul: 1978)
Hangrendszer és hangváltozások. (Magyar Nyelv, 1968)
Személynevek a földrajzi nevekben. (Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis, 1968)
Két szigvai vogul elbeszélés. (Nyelvtudományi Közlemények, 1968)
Collaboration russo-hongroise dans la linguistique finno-ougrienne au cours du dix-neuviéme siècle. (Slavica, 1969)
Budenz József. (Tanulmányok a magyar és finnugor nyelvtudomány történetéből. Bp., 1970)
A szórványmagyarság gondjai. (Köznevelés, 1970)
Az Egyesült Államok államneveinek kiejtése. – Amerikai magyarok. (Magyar Nyelvőr, 1970)
Amerikai magyar helynevek. (Nyelvtudományi Értekezések, 1970)
Die russischen Lehnwörter im Wogulischen. Doktori értekezése átd. német nyelvű kiadása. (Bp., 1971)
Jövő idejű igealakok Az ember tragédiájában. (Magyar Nyelvjárások. XVII. köt. Debrecen, 1971)
Az Ember tragédiája – észtül. (Kortárs, 1971)
A magyar helységnévtípusok. (Hevesi Művelődés, 1971)
Historical Phonology. (The Hungarian Language. Szerk. Benkő Loránd, Imre Samu. Bp., 1972)
Papp István. (Magyar Nyelv, 1972)
Megjegyzések néhány dunántúli tájszóhoz. (Magyar Nyelvjárások. XIX. köt. Bp., 1973)
Bicske. Előszállás. (Magyar Nyelv, 1973)
„Szófaragók.” A finn nyelvújítás. (Alföld, 1974)
Kabos. Lomb. Sismánd. (Magyar Nyelv, 1974)
Nyelvtani és logikai egyeztetés. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1974. febr. 18.)
Puszta helynevek családnévként. – Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Finnugor Tanszékének centenáriuma. (Magyar Nyelv, 1975)
150 éves a Magyar Tudományos Akadémia. (Nyelvünk és Kultúránk, 1975)
Az észt nyelvújítás. (Alföld, 1976)
Sauvageot a fölösleges idegen szavakról a magyarban. – Észt nyelvtudomány és nyelvművelés. (Magyar Nyelvőr, 1977)
Idegen nevek kiejtése. (Magyar Tudomány, 1977)
Buda vidéki helynevek a 18–19. századból. – Munkácsi Bernát vogul szótára. (Magyar Nyelvjárások. XXII. köt. Debrecen, 1979)
A Földrajzi nevek etimológiai szótáráról. (Magyar Nyelv, 1979)
Vezetéknevek és történelem. (Névtani Értesítő, 1979)
Fejér megyei helynevek a 18–19. századból. (Magyar Nyelvjárások. XXIII. köt. Debrecen, 1980)
Anyanyelv, idegennyelv, kétnyelvűség. (Magyar Nyelv, 1980)
Uráli népköltészet és irodalom. – A vogulok. (Alföld, 1980)
Munkácsi Bernát. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1981)
A magyar nyelv európaisága. (Magyar Nyelv, 1981)
Madárnévi eredetű helységnév-e a Lúdvég? (Névtani Értesítő, 1981)
A vogul irodalom kezdetei. (Filológiai Közlöny, 1982)
A nyelvjárástudomány eredményeinek felhasználása az iskolában. (Magyar Nyelvőr, 1982)
Nyelvtudomány és őstörténet. (Forrás, 1982)
A mai helynevek nyelvjárási és történeti tanulságai. (A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1983)
Nyelvjáráskutatás Finnországban. (Magyar Nyelv, 1983)
Elcsángálni vagy csángatni? Adalékok a csángó kérdéshez. Szőcs Istvánnal. (Alföld, 1983)
Szövegtan és tipológia. (Bp., 1984; részben akadémiai székfoglaló is, elhangzott: 1983. febr. 21. megjelent: Értekezések, emlékezések. Bp., 1984)
Rendhagyó mássalhangó-megfelelések a vogul és az osztják között. (Nyelvtudományi Közlemények, 1984)
Átvétel, fordítás, új név. (Névtani Értesítő, 1986)
Az Európai Nyelvatlasz. (Magyar Nyelvőr, 1986)
A Kalevipoeg új magyar fordítása. (Nagyvilág, 1986)
Csűry Bálint emlékezete. (Honismeret, 1986)
Analitikus és szintetikus fejlődés a magyar nyelv történetében. (Magyar Nyelv, 1987)
Materialiensammlung und Aufarbeitung in der Forschung der wogulischen Sprache. (Annales Universitatis Budapestinensis. Sectio Linguistica, 1988)
Szabó T. Attila. – Az ALE – Európai Nyelvatlasz – munkálatai és eddig megjelent füzetei. (Magyar Nyelv, 1988)
A nyelvrokonság és a magyar nyelv. (Élet és Tudomány, 1988. 30.)
Munkácsi Bernát anyaggyűjtő munkája. (Folia Uralica Debreceniensia, 1989)
A magyar nyelvföldrajzi kutatások századunkban. (Magyar Nyelvjárások. XXVIII–XXIX. köt. Debrecen, 1990)
Sematische Paralelle in den finnisch-ugrischen Sprachen. (Nyelvtudományi Közlemények, 1990)
P. S. Pallas soknyelvű szótárának magyar adatai. (Magyar Nyelv, 1991)
Szótériológiai szimbólumok a páli iratokban. (Theológiai Szemle, 1991)
„Canonica visitatio”-k mint névtani források. (Névtani Értesítő, 1993)
Grammatici certant – a nyelvészek veszekednek – mondja a latin közmondás. (Magyar Nyelv, 1994)
Väinö Kaukonen és Magyarország. (Magyar Nyelvjárások. XXXII. köt. Debrecen, 1995)
szerk.: Manysi – vogul – népköltési gyűjtemény. III. köt. 2. rész. Munkácsi Bernát hagyatékának felhasználásával sajtó alá rend. K. B. (Bp., 1952)
Manysi – vogul – népköltési gyűjtemény. IV. köt. 2. rész. Munkácsi Bernát hagyatékának felhasználásával sajtó alá rend. K. B. (Bp., 1963)
Chrestomathia Vogulica. Összeáll. 1 táblával. (Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek. Bp., 1963; 2. átd. kiad. 1976; angolul: The Hague–Bloomington, 1965)
Wogulische Texte mit einem Glossar. Összeáll. K. B. (Bp., 1976)
Leszállt a medve az égből. Vogul népköltészet. Gyűjtötte Reguly Antal és Munkácsi Bernát. Vál., szerk., az utószót írta K. B. (Bp., 1980)
Wogulisches Wörterbuch. Munkácsi Bernát gyűjtése alapján átd., sajtó alá rend. (Bp., 1986)
ford.: Vilde, Eduard: Aki eladta a feleségét. Regény. (Bp., 1967)
Krusten, Erni: Megszállás. – Raud, Eno: A bálvány. (A bálvány. Mai észt kisregények. Bp., 1973)
Tammsaare, Anton: Pünkösdvasárnap. Elbeszélések. Ford. Bereczki Gáborral. Ill. Bartha László. (Bp., 1978)
Krusten, Erni: Hamvak. – Kruusval, Jaan: Országút. – Kruusval, Jaan: Szobafogság. – Sirge, Rudolf: Lápi fenyő. Viding, Paul: A Mars és a Jupiter között. (A szélőrlő. Észt elbeszélők. Bp., 1981).
Irodalom
Irod.: Hajdú Péter: Chrestomathia Vogulica. Összeáll. K. B. (Felsőoktatási Szemle, 1963)
A. Kövesi Magda: Chrestomathia Vogulica. Összeáll. K. B. (Slavica, 1963)
Papp László: K. B.: Nyelvjárásaink. Egy. tankönyv. (Magyar Nyelvjárások. XIII. köt. Debrecen, 1967)
Kósa László: K. B.: A nevek világa. (Ethnographia, 1968)
J. Soltész Katalin: K. B.: A nevek világa. (Magyar Nyelvőr, 1968)
Mikesy Sándor: K. B.: A nevek világa. (Magyar Nyelvjárások. XIV. köt. Debrecen, 1968)
Sebestyén Árpád: K. B. köszöntése. (Magyar Nyelvjárások. XIX. köt. Debrecen, 1973)
Penavin Olga: Wogulische Texte mit einem Glossar. Összeáll. K. B. (Hungarológiai Közlemények, 1979)
Kiss Antal: K. B. tudományos és publicisztikai munkássága. 1934–1982. (Magyar Nyelvjárások. XXV. köt. Debrecen, 1983)
Kálnási Árpád: K. B. 70 éves. (Névtani Értesítő, 1983)
Kornyáné Szoboszlai Ágnes: K. B. hetvenéves. (Alföld, 1983)
Sebestyén Árpád: K. B. hetvenéves. (Nyelvtudományi Közlemények, 1983)
Csúcs Sándor: K. B.: Munkácsi Bernát. Kismonográfia. (Nyelvtudományi Közlemények, 1983)
Hajdú Péter: K. B. üdvözlése 70. születésnapján. (Magyar Nyelv, 1984)
Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
Fülöp Lajos: K. B. nyolcvanéves. – Kiss Antal: K. B. tudományos és publicisztikai munkássága. 1983–1992. (Magyar Nyelvjárások. XXXI. köt. Debrecen, 1993)
Hajdú Péter: K. B. köszöntése születése 80. évfordulóján. (Magyar Nyelv, 1993)
Keresztes László: Zum Geburtstag Béla Kálmán. (Folia Uralica Debreceniensia, 1994)
Kiss Antal: In memoriam K. B. (Folia Uralica Debreceniensia, 1997)
Fülöp Lajos: K. B. emlékezete. (Magyar Nyelvőr, 1997)
Hajdú Péter: K. B. (Magyar Tudomány, 1997)
Hajdú Péter–Nyirkos István–Kiss Antal: Gyászbeszédek K. B. ravatalánál. (Magyar Nyelvjárások. XXXV. köt. Debrecen, 1998)
Nyirkos István: K. B. (Magyar Nyelv, 1998)
Sebestyén Árpád: Végső búcsú K. B.-tól. (Magyar Nyelvjárások, 1998)
Schellbach, Ingrid: Béla Kálmán. (Finnisch-ugrische Forschungen, 1999)
Pedagógusok arcképcsarnoka. Szerk. Ungvári János. (Debrecen, 2003)
K. B.-emlékszám: Honti László: A finnugrista K. B. – Kiss Jenő: K. B., a magyar nyelvjárások és nyelvtörténet kutatója. – Keresztes László: K. B., a tanár. – Hoffmann István: K. B. és a nevek világa. (Nyelvtudományi Közlemények, 2013).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
