Károlyi György, nagykárolyi gr.

Született: 1802. március 28. Bécs
Meghalt: 1877. november 9. Budapest

Család

Sz: Károlyi József (1768–1803) politikus, nagybirtokos, Szatmár vm. főispánja, gr. Waldstein-Wartenberg Erzsébet. Testvére: Károlyi István (1797–1881) politikus, nagybirtokos, az MTA tagja. F: 1836-tól gr. Zichy Ilona (1818–1903). Sógora: Batthyány Lajos (1807–1849) Magyarország első miniszterelnöke. Fiai: Károlyi Gyula (1837–1890), Károlyi Viktor (1839–1888), Károlyi Gábor (1841– 1895), Károlyi Tibor (1843–1904) nagybirtokosok és Károlyi István (1845–1907) politikus, nagybirtokos, az MTA tagja. Unokája: Károlyi Mihály (1875–1955) politikus, miniszterelnök, Magyarország első köztársasági elnöke.

Iskola

A pesti tudományegyetemen jogot hallgatott (1817–1820). Az MTA alapító tagja (1825), tagja (ig. 1830. nov. 17.; t.: 1832. márc. 10.).

Életút

Tanulmányai befejezése után katonának állt: a cs. ulánusoknál, majd a Württemberg-huszároknál szolgált (hadnagyi rangban, 1820–1821), a Hessen-Homburg-huszároknál főhadnagy (1821–1822), magyarországi főhadparancsnok, ill. Estei Ferdinánd főhercegnél Budán szolgált (1822–1823), a Nostitz lovasezred kapitánya (1823). Kilépett a hadseregből és visszavonult birtokaira gazdálkodni (1823-ban). Nagy utazást tett Franciaországban és Angliában (1824), Szász- és Poroszországban, ill. Németalföldön (1826–1827), pesti palotájának építése idején beutazta Dél-Németországot, Egyiptomot, Núbiát, Arábiát, Palesztinát és Kis-Ázsiát (1832–1835). Nősülése után újabb utazásokat tett: bejárta Itáliát és Svájcot (1835–1836), majd Párizsban élt (1836–1837).

Az 1830-as évek végétől bekapcsolódott a magyar közéletbe. Csongrád vm. főispáni helytartója (1839–1841), Békés vm. főispánja és Maros–szabályozási biztosa (1841–1848), Szatmár vm. főispánja (1848–1849, 1867–1877). Valóságos belső titkos tanácsos, koronaőr (1867-től), főudvarmester (1872-től). Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) alapító elnöke (1839–1849). A Lánchíd-igazgatóság elnöke (1848–1870).

A reformkori országgyűléseken a mérsékelt főrendi ellenzék meghatározó személyisége (1839–1840, 1843–1844, 1847–1848). A forradalom és szabadságharc idején (1848–1849) Kossuth Lajost támogatta, a trónfosztást azonban helytelenítette. A bukás után fogságot szenvedett (1849. aug.–szept.), váltságdíj fejében kiszabadult, ezután birtokaira vonult vissza, a napi politikában nem vett részt. Mintagazdaságai országos hírűek volt. A Hessen-Homburg-huszároknál ismerkedett meg. gr. Széchenyi Istvánnal. A pozsonyi országgyűlésen (1825-ben) birtokai évi jövedelmének felét (40 000 forint) ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság megalapítására. Híres volt jótékonykodásáról: számos jótékonysági akciót vezetett a pesti árvízkárosultakat megsegítéséért (1838-ban). Támogatta Széchenyit a lóversenyek életre hívásában, egyik kezdeményezője volt a szintén Széchenyi általa alapított Nemzeti Casinónak, amelynek igazgatói teendőit is elvállalta. Jelentős szerepet vállalt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) létrejöttében. Az 1850-es években nagy adományokkal segítette a csődbe jutott pesti Nemzeti Színházat.

Emlékezet

ő építtette a Károlyi-palotát (Budapest V. kerület Károlyi Mihály utca 16.; 1832–1840-ben, tervezők: Anton Pius Riegl és Hofrichter József; majd Pollak Mihály és Ybl Miklós teljesen átalakíttatta, felavatták 1841-ben), ahol a Károlyi-család levéltárát is őrizték (1957-től Petőfi Irodalmi Múzeum). Közismert, hogy Haynau a Károlyi-palotában fogatta el gr. Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt, majd itt alakította ki főhadiszállását is. Gr. Károlyi György építtette meg a Károlyi-család kaplonyi (Szatmár vm.) díszes templomát és családi sírboltját is.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013