Keresztesi Béla
erdőmérnök
Született: 1922. január 3. Kiskunfélegyháza, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 2001. január 15. Budapest
Család
Fia Keresztesi Szergej (1953) közgazdász.
Iskola
A József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem soproni Erdőmérnöki Karán erdőmérnöki okl. szerzett (1944), a mg.-i (erdészet) tudományok kandidátusa (1954), doktora (1960), az MTA tagja (l.: 1973. máj. 11.; r.: 1982. máj. 7.).
Életút
A Miskolci Erdőgazdaság erdőrendezője (1946–1949), Bp.-en az alföldifásítás orsz. felügyelőjének titkára (1949–1950), a leningrádi Műsz. Akad. aspiránsa (1950–1953), főerdőmérnökként az Orsz. Erdészeti Főigazg. főigazgató-helyettese (1953–1960), az Erdészeti Tud. Int. főig.-ja (1960–1987), kutatóprofesszora (1987–1996), nyugalmazott (1997-től); a Kertészeti Egyetem Kert- és Tájépítés Szak oktatója (1975-től), a Soproni Erdészeti Faip. Egyetem c. egy. tanára (1985-től). – Erdőgazdálkodással, elsősorban akáctermesztéssel és -nemesítéssel, ill. akácméztermeléssel fogl. A mo.-i erdőpolitika meghatározó személyisége, nevéhez fűződik az erdőgazdaság és faipar tud. alapú fejlesztési koncepciójának kidolgozása. Alapvető eredményeket ért el a mo.-i nyárfa-, fenyő- és akácerdők felújítása, telepítése és nevelése terén. – Az MTA Erdészeti Biz. és a Nyár- és Akáctermesztési és -hasznosítási Albiz. elnöke, majd az Erdészeti Biz. elnöke. A FAO Nemzetk. Nyárfa Biz. tagja (1957-től), az Erdészeti Kut. Int.-ek Nemzetk. Szövetsége Nemzetk. Tanácsának tagja (1960-tól). A Bolgár Tud. Akad. tb. tagja (1987-től). – Szoc. Munkáért Érdemérem (1957), Bedő Albert-díj (1959), Munka Érdemrend (arany, 1968), Pro Urbe Kiskunfélegyháza (1970, 1978), Vadas Jenő-emlékérem (1972), MTESZ-díj (1973), KGST Jubileumi Emlékérem (1974), Eötvös Loránd-díj (1981), Ápr. 4-e Érdemrend (1985), Marin Drinov-emlékérem (1987). – A soproni Erdészeti és Faip. Egyetem tb. doktora (1985). – Az Erdő felelős szerkesztője (1954–1979).
Főbb művei
F. m.: A sárvári erdők története. (Erdészeti Kutatások, 1959)
A fatermés növelésének néhány kérdése a magyar erdőgazdaságban. Kand. értek. (Bp., 1960)
A magyar nyárfatermesztés. Szerk. (Bp., 1962)
Akáctermesztés Magyarországon. Szerk. (Bp., 1965)
A fenyők termesztése. Szerk. (Bp., 1966)
A tölgyek. Szerk. (Bp., 1967)
Magyar erdők. Jóléti erdőgazdálkodás. (Bp., 1968; 2. bőv. kiad. 1971)
Erdőgazdaságunk fejlesztésének néhány kérdése. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1974. márc. 5.)
A fagazdaság ökonómiai alapjai. Szerk. Márkus Lászlóval. (Bp., 1975)
A méhlegelő. Szerk. Halmágyi Leventével. (Bp., 1975; 2. átd. kiad. 1991)
A nyárak és a füzek termesztése. Szerk. (Bp., 1978)
Magyar erdészet. 1945–1979. Szerk. (Bp., 1982; angol nyelvű átd., bőv. kiad. Bp., 1991)
Az erdészetfejlesztés fő irányai az elmúlt három évtizedben. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1983. márc. 28.; Értekezések, emlékezések. Bp., 1985)
Az akác. The Black Locust. Szerk. (Bp., 1984; angolul 1988; bolgárul Szófia, 1990; kínaiul Peking, 1993)
Az akác termesztése és hasznosítása. Szerk. (Bp., 1984)
Nemesített erdészeti szaporítóanyag-ellátás. Többekkel. (Bp., 1986).
Irodalom
Irod.: K. B. (Magyar Tudomány, 2001).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
