Khuen-Héderváry Károly, id.; hédervári gr.

Született: 1849. május 23. Gräfenberg, Freiwaldau, Felső-Szilézia
Meghalt: 1918. február 16. Budapest
Temetés: 1918. február 21. Hédervár

Család

Az utolsó loósi és hédervári Viczay gróf, Viczay Héder, végakaratának megfelelően belási Khuen Károly engedélyt kapott a Khuen-Héderváry kettős családnév viselésére, s előnevét a belásiról a hédervárira cserélhette (egyúttal új címerét a két család címeréből állíthatta össze, 1874. dec. 5-én). Sz: gr. belási Khuen Antal Lipót (1817–1886), br. monostori és komlósi Izdenczi Angelika (1823–1894). Testvérei: Zichy Zsigmondné Khuen Alice (1850–1879), Khuen Antal (1852–1890) építész, Lordon-Laterano Albertné Khuen Angelika (1855–1918), Vay Tiborné Khuen Margit (1856–1920), Khuen Henrik (1860–1928) huszártiszt, a lovas testőrség főhadnagya és Woracziczky Jánosné Khuen Szabina (1863–1942). F: gr. Teleki Margit (1860–1922) csillagkeresztes palotahölgy. Fia: Khuen-Héderváry Sándor (1881–1946) diplomata és Khuen-Héderváry Károly, ifj. (1888–1960) politikus, nagybirtokos. 

Iskola

Középiskolai tanulmányait a pesti piarista és a pécsi cisztercita gimnáziumban végezte, a zágrábi egyetemen jogtudori okl. szerzett (1871). Az MTA tagja (t.: 1915. máj. 6.). 

Életút

A zágrábi törvényszéknél patvarista (= joggyakornok), majd Szerém vármegye szolgálatába lépett (1871–1875), a Szabadelvű Párt programjával országgyűlési képviselő (Győrsziget, 1875–1881), Győr vármegye főispánja (1882–1883). Horvát–szlavón–dalmát bán (1883. dec. 1.–1903. jún. 27.) és a határőrvidék királyi biztosa (1883. dec. 1.–1883. dec. 25.). Széll Kálmán lemondása után Magyarország miniszterelnöke, egyúttal belügyminiszter és a király személye körüli miniszter is (1903. jún. 27.–1903. nov. 3.). Gr. Tisza István kormányában a király személye körüli miniszter (1904. márc. 3.–1905. jún. 18.), országgyűlési képviselő (Temesvár, 1904–1906; Budapest, Belváros, IV. kerület, 1910–1918), a Főrendiház tagja (1906–1910). A Wekerle-kormány bukása után másodízben is Magyarország miniszterelnöke, belügyminiszter és a király személye körüli miniszter, valamint horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter (1910. jan. 17.–1912. ápr. 22.).  Első királyi biztos (a koronázásnál, a korona átvitele körüli szertartásokban, 1916. dec. 23.–1916. dec. 30.). A Nemzeti Munkapárt elnöke (1913–1918). 

A Magyar Jelzáloghitel Bank elnöke. Az I. világháború idején, mint a Kárpát Bizottság elnöke mozgalmat indított a katonasírok rendezésére (1914–1918).

Horvát–szlavón–dalmát bánként erélyes, több ízben könyörtelen eszközökkel szorította háttérbe a magyar–horvát kiegyezés felülvizsgálatát követelő Horvát Jogpártot (1868), vitte keresztül a bécsi udvar akaratát. Ügyes taktikusként a súlyánál nagyobb hatalmat biztosított a Horvátországi Szerb Önálló Pártnak, ugyanakkor több ízben szembeszegült a magyar kormány túlzó, a horvát autonómiát megnyirbálni kívánó követeléseivel is. Sikereiben azonban jelentős szerepet játszott, hogy az 1880-as évek második felétől a pénzforgalom megélénkülésével, majd az ipar felfutásával fellendült a horvát gazdaság. Az előbbiek, valamint feltétlen udvarhűsége és a Tisza-családdal való rokonsága miatt neve az 1890-es évek elejétől többször felvetődött a magyar kormányfői poszt várományosaként, a Wekerle-kormány válsága idején kijelölt miniszterelnök is volt (1894. máj.).

 

Első miniszterelnöksége idején, az ellenzékkel való megegyezéses béke híveként felajánlotta, hogy a rendes évi újonclétszám és a költségvetés megszavazása fejében visszavonja az elődje bukását okozó hadsereg-fejlesztési törvényjavaslatot. Az ajánlat megosztotta a Függetlenségi és ’48-as Pártot. Kossuth Ferenc (1841–1914) pártelnök és köre elfogadta, a többség azonban Ugron Gábor (1847–1911) vezetésével az obstrukció folytatása mellett döntött, s miután egy megvesztegetési ügyre is fény derült, Khuen-Héderváry beadta a lemondását (1903. aug.) Ferenc József császár a kormányválság megoldására, és az ellenzék megfélemlítésére a hírhedt chlopyi hadparancsával (1903. szept. 17.) válaszolt, amely még a Szabadelvű Párt egy részének tiltakozását is kiváltotta, s végleg tarthatatlanná tette Khuen-Héderváry helyzetét (lemondott: 1903. nov. 3.). A Függetlenségi és ’48-as Párt vezette koalíció kormányzása idején a politikától visszavonulva hédervári birtokán gazdálkodott.

 

Kormányfői bemutatásakor a Képviselőház többsége bizalmatlanságot nyilvánított vele szemben, válaszul Ferenc József feloszlatta az Országgyűlést, és új választásokat írt ki (1910). Időközben nagy lendülettel látott hozzá a Szabadelvű Párt utódjaként létrejövő Nemzeti Munkapárt megalakításához (1910. febr.). A nemzetiségieknek burkoltan ígéretet tett a Wekerle-kormány alatt elszenvedett sérelmeik orvoslására, a liberálisoknak és a szociáldemokratáknak megemlítette az általános választójog bevezetésének lehetőségét. A választásokon a Nemzeti Munkapárt fölényes győzelmet aratott, maga a miniszterelnök is mandátumot szerzett (1910. jún.). Az alig egyéves nyugalmi kormányzásnak a véderőtörvény körüli viták vetettek véget. A benyújtott véderőtörvény (1911. máj.) kapcsán a Justh Gyula (1850–1917) vezette radikális ellenzék a haderőreform megszavazását az új választójogi törvény előkészítésétől tette függővé, és újabb obstrukcióval fenyegetett. Khuen-Héderváry miután kompromisszumos javaslatát (az ún. rezolúciót, amelynek értelmében a király póttartalékosokat tényleges szolgálatra hívhatott volna) mind az uralkodó, mind az ellenzék elutasította, ismét lemondásra kényszerült (1912. ápr. 22.). 

Emlékezet

Budapesten (Belváros, IV. kerület, Szervita tér 10.) élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el, Hédervárott, a Boldogasszony-kápolnában, családi sírban nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). 

Elismerés

Valóságos belső titkos tanácsos (1883-tól), az Aranygyapjas-rend lovagja (1891-től). A Szent István-rend Nagykeresztese (1910) és kancellárja. 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013