Király István
irodalomtörténész
Született: 1921. július 15. Ragály, Gömör vármegye
Meghalt: 1989. október 19. Budapest
Család
Testvére Király Kálmán (1919–1978) orvos, bőrgyógyász. Leánya Király Júlia (1957) közgazdász.
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – m.–német szakos tanári okl. (1944) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1946); közben Németo.-ban (1941, 1943), majd a Collegium Hungaricum ösztöndíjas tagjaként a berlini tudományegyetemen tanult (1944. márc.–szept.). Az irodalomtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (kiemelkedő tud. munkásságáért, 1967), az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4., r.: 1979. máj. 11.).
Életút
A Debreceni Tanker.-i Főigazg. szolgálattételre beosztott középisk. tanára (1945), beosztott középisk. tanárként az Orsz. Köznevelési Tanács titkára (1945–1947), az OSZK könyvtárosa (1947–1949), egyúttal az Eötvös Collegium tanára (1948–1950) és a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa (1948–1949). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK M. Irodalomtörténeti Int.-ének int.-i tanára (1949–1950), egy. docense (1950–1956), a Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE BTK II. sz. M. Irodalomtörténeti Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1957. júl. 1.–1961. jan. 31.), az ELTE BTK XX. sz.-i M. Irodalomtörténeti Tanszék egy. tanára (1961–1989); a tanszék vezetője (1965–1988). – Ogy.-i képviselő (1971–1985). – 19. és 20. sz.-i m. irodalomtörténettel, elsősorban Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Kosztolányi Dezső és Szabó Dezső munkásságával, valamint kortárs m. irodalommal fogl. Irodalomszemléletét a realizmus híveként kezdetben Ady Endre és a népi írók, majd a marxizmus és Lukács György felfogása jellemezte. 1954-ben részt vett az „új m. irodalom egyes kérdéseiről”, 1958-ban a népi írókról szóló párthatározatok kidolgozásában. Az 1970-es–1980-as években a hivatalos irodalompolitika egyik meghatározó személyiségeként lépett fel a modern irodalmi törekvésekkel szemben. Az ún. Molnár Erik-vitában a kozmopolitizmust és a nemzeti közömbösséget nagyobb veszélynek minősítette a nacionalizmusnál és sürgette egy korszerű nemzetfogalom kidolgozását. Történelmi-pszichológiai megalapozású munkáiban igyekezett az általa elfogadhatónak tartott új módszereket, poétikai megközelítési és elemzési módokat allkalmazni, bár a divatok követésétől határozottan elzárkózótt. Irodalmi módszere a műelemzés volt, a verselemzés mesterének számított. – Az MTA Irodalomtud. Biz. elnöke. A Nemzetk. M. Filológiai Társaság alelnöke (1970-től). – Kossuth-díj (1953), Állami Díj (1973), Németh László-emlékérem (1989). – A Csillag (1949–1950, 1953–1956), a Kortárs (1960–1963), a Szovjet Irodalom c. folyóiratok (1970–1989) és a Világirodalmi Lexikon főszerkesztője (1970–1989). Az Ady Endre (Földessy Gyulával, 1955-től) és a Mikszáth Kálmán kritikai kiadás szerkesztője (Bisztray Gyulával, Rejtő Istvánnal, 1956-tól).
Főbb művei
F. m.: Petőfi útja. (Valóság, 1946)
A magyar reakció iskolapolitikája. (Társadalmi Szemle, 1946)
Irodalmunk társadalmi szerepe. (Társadalmi Szemle, 1947)
Profetikus esztétika – szocialista realizmus. (Forum, 1949)
A magyar irodalom a huszadik században. I–II. Egy. jegyz. (Bp., 1950–1951)
Mikszáth Kálmán. Monográfia. (Bp., 1952; 2.kiad. 1960)
Az írói magatartás. (Csillag, 1953)
Új törekvések irodalomtörténetírásunkban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1962)
A magyar irodalom története. 2. köt. 1849–1905. (Bp., 1963)
Ady Endre. 1–2. köt. Monográfia. (Bp., 1970)
Ady és Babits. Eltérő törekvések a századelő haladó irodalmán belül. Akad.-i székfoglaló is. (Kortárs, 1971)
Hazafiság és forradalmiság. Tanulmányok. (Bp., 1974)
Irodalom és társadalom. Tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák. 1946–1975. (Bp., 1976)
Intés az őrzőkhöz. Ady Endre költészete a világháború éveiben. 1914–1918. 1–2. köt. (Bp., 1982)
Eszmei problémák Németh László műveiben 1945 előtt. Akad.-i székfoglaló. (Bp., 1982)
Kosztolányi. Vita és vallomás. Monográfia. (Bp., 1986) Szabó Dezső. (Alföld, 1986)
Kultúra és politika. Tanulmányok. (Bp., 1987)
Útkeresések. Tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák. (Bp., 1989)
szerk.: Ady Endre: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Földessy Gyulával. (Bp., 1950)
Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Sajtó alá rend. (Bp., 1957)
Szegedi fiatalok antológiája. Kiss Lajossal. (Szeged–Bp., 1959).
Irodalom
Irod.: Vörös László: A szegedi professzor. (Tiszatáj, 1981)
Czine Mihály: Búcsú K. I.-tól. (Alföld, 1989)
Kenyeres Zoltán–Szerdahelyi István: K. I. (Új Fórum, 1989)
Rónay László: Rezzenéstelen méltósággal. K. I. halálára. (Üzenet, 1989)
Szabolcsi Miklós: K. I. (Magyar Tudomány, 1990)
N. Pál József: A hit drámája. (Napjaink, 1990)
Grezsa Ferenc: K. I. (Tiszatáj, 1990)
Pusztai Ferenc: K. I. emlékére. (Kortárs, 1990)
Poszler György: Töprengés K. I. emlékére. (Irodalomtörténet, 1990)
Babus Antal: Illyés Gyula és K. I. a Szovjetunióban. (Hitel, 1999).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
