Kopácsy József
jogász, római katolikus püspök
Született: 1775. május 30. Veszprém
Meghalt: 1847. szeptember 18. Esztergom
Család
Sz: Kopácsy Mihály kőműves, Gyöngy Judit.
Iskola
A gimnáziumot Veszprémben végezte, bölcsészetet és teológiát a pozsonyi Emericanumban tanult (1790–1796), Zircen pappá szentelték (1798. máj. 30.). Az MTA tagja (t.: 1831. febr. 15.).
Életút
A veszprémi papnevelő intézet tanulmányi felügyelője (1796–1799), uo. az egyháztörténelem és egyházjog r. tanára (1799–1805). Szentszéki ülnök (1805–1806), Veszprémben plébános (1806), veszprémi kanonok (1807–1813), somogyszentjakabi apát, hantai prépost és egyházmegyei főesperes (1813–1821). Székesfehérvári püspök (1821–1825; kinevezték: 1821. dec. 21., megerősítették: 1822. ápr. 19.; felszentelték: 1822. jún. 16., beiktatták: 1822. aug. 27.). Veszprémi püspök (1825–1842; kinevezték: 1825. febr. 26., megerősítették: 1825. jún. 27.). Esztergomi érsek (1838–1842; kinevezték: 1838. dec. 20., 1839. máj. 28-án azzal a feltétellel fogadta el, hogy a veszprémi püspökséget – a bazilika építése miatt – megtarthassa; lemondott: 1842. febr. 24.). Prisztinai c. püspök (1819–1841). – Az 1811–1812. évi országgyűlésen káptalani követ. A kir. tábla prelátusa (1817-től), a hétszemélyes szék közbírája (1819–1831). Valóságos belső tikos tanácsos (1828-tól).
A Magyar Tudós Társaság alaptőkéjéhez az egyházi személyek közül elsőként járult hozzá (1830-ban, 2100 koronával), érdemeiért az első akadémiai nagygyűlés a tiszteleti tagjai közé választotta.
Magyarországon ő adta ki elsőként magyar nyelven az egyházmegyei körleveleket. A magyar irodalom és az egyházi művészet egyik legbőkezűbb főpapja, igen sokat áldozott iskolákra, nőnevelő intézetekre. Több egyházi intézményt létesített (1843-ban ő alapította meg a nagyszombati társaskáptalant). Szorgalmazta a magyarországi katolikus egyház dokumentumainak összegyűjtését és kiadását. Megjelentette Kézai Simon művét és a Budai Krónikát, franciából műfordításokat készített. Megbízást adott Hild Józsefnek, a már korábban építeni kezdett esztergomi székesegyház áttervezésére (1840-ben, a munkák befejezését azonban már nem élhette meg).
Emlékezet
Halála után emlékére utcát neveztek el Esztergomban.
Főbb művei
F. m.: Az israelitáknak és keresztényeknek szokásaik és erkölcseik. Henry apát után fordította francziából. I–II. köt. (Veszprém, 1801–1802)
Beszéde Károly Ambrosius esztergomi érsek emlékezetére. (Buda, 1810)
Egyházi beszéde midőn az esztergomi fő- anyatemplomnak fundamentumai letétetnék. (Esztergom, 1822)
Oratio ad synodum. (Pozsony, 1822).
Irodalom
Irod.: Bartay Gusztáv–Bartay Ede: Magyarország prímásai. (Buda, 1847)
Szilasy János: Emlékbeszéd K. J. felett. (Akadémiai Értesítő, 1847)
Toldy Ferenc: K. J. (MTA Évkönyv. 1845/47. Pest, 1860)
Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. (Nagyszombat, 1893)
Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképcsarnoka. 1707–1945. (Bp., 1970)
Ladocsi Gáspár: A janzenista K. J. (Egyházak a változó világban. Tatabánya, 1992).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
