Krenner József Sándor
mineralógus
Született: 1839. március 2. Buda
Meghalt: 1920. január 16. Budapest
Temetés: 1920. január 18. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
F: 1. mándoki Máchik Mária (†1895) festőművész. Fia: Tardos Krenner Viktor (1866–1927) festőművész, főiskolai tanár. Leánya: Lubiné Krenner Ilona (= Ilka) és Krenner Angela. Özvegy. 2. Halász Amália. Fia: Krenner József Andor (1900–1979) biológus, mikológus, entomológus, Krenner Gyula; leánya: Kammermayerné Krenner Kornélia (= Nelly).
Iskola
A pesti József Műegyetemen (1857–1859), a bécsi műszaki egyetemen és a tübingeni egyetemen tanult (1859–1864), a tübingeni egyetemen bölcsésztudori okl. szerzett (1865). Az MTA tagja (l.: 1874. máj. 28.; r.: 1885. máj. 28.).
Életút
A pesti József Műegyetem Ásvány- és Földtani Tanszék tanársegéde (1864–1866), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Ásványtárának segédőre (1866–1869), t. őre (1869–1870), r. őre (1870–1893), igazgatóőrként az MNM vezetője (1893–1901), majd az Ásvány- és őslénytár osztályigazgatója (1901-től). A pesti kereskedelmi akadémián a természetrajz, az áruisme, a technológia és a geológia r. tanára (1867–1869). A József Műegyetemen az ásvány- és földtan ny. r. tanára (1870–1894); közben az Egyetemes és Vegyészmérnöki Osztály dékánja (1884–1886). A budapesti tudományegyetemen az ásvány- és kőzettan ny. r. tanára (1894–1913). A múzeumok és könyvtárak felügyelője (1901-től). Cs. és kir. udvari tanácsos.
A magyar leíró ásványtan, ill. a kristályalaktan tudományának egyik megalapítója, nemzetközileg is elismert professzora. Több addig ismeretlen ásványt fedezett fel (avasit: Avas-völgy, 1881; semseyit: Felsőbánya, 1881; dognácskait: Dognácska, 1884; kornelit: Szomolnok, 1888; romboklász és szomolnokit: Szomolnok, 1888; andorit: Felsőbánya, 1892; lorandit: Allchar, 1894; széchenyiit: Kelet-Ázsia, 1897; warthait: Vaskő, 1909; sjögrenit: Kelet-Cornwall, 1910; fizélyit: Kisbánya: 1913; schafarzikit és pulszkyit: Pernek, 1915) határozott meg és írt le. Több ásvány tulajdonságait és leírását pontosította, ill. számos magyarországi lelőhely ásványainak körét gazdagította. Kivételes ásványfelismerő képességével nemcsak az ásvány fajtáját, hanem a származási helyét is azonosította. Elsőként vizsgálta a kriolitokat, helyesbítette az anglezitekkel és a tellúrvegyületekkel kapcsolatos korábbi téves nézeteket. Monográfiát írt néhány ásványról (pl. az anglezit hazai előfordulásáról), foglalkozott a breitensbachi és a zsadányi meteorittal.
Ásványtani munkásságán kívül zoológiai, botanikai, valamint őslénytani dolgozatokat is közölt. Muzeológusként, Pulszky Ferenc múzeumigazgató segítségével az Ásványtár számára megszerezte a világhírű, több mint 41 000 darabból álló Lobkowitz-gyűjteményt (a 800 mázsa súlyú és 11 vasúti vagont megtöltő gyűjteményt az MNM 35 000 forintért vásárolta meg, 1870-ben). Megnyerte az ásványtan és a magyarországi természettudományok számára Semsey Andort, aki közel negyven év alatt több mint 1 millió aranykoronával támogatta az MNM Ásványtárát és Őslénytárát. Irányítása alatt az MNM Ásványtára, a 20. sz. elején a világ egyik legjelentősebb gyűjteményévé vált (az állomány nagy része azonban később, az 1956. évi tűzvészben megsemmisült).
Emlékezet
Összesen 15 új, addig nem ismert ásványfajt írt le. Sorrendben az első, általa, a nagyági aranybányában felfedezett tellúrércet eredetileg bunseninnek hívta (1877-ben), ezt azonban később róla neveztek el krenneritnek. Ifjúkorától szoros barátság fűzte br. Eötvös Lorándhoz, akinek nevelője is volt. Rendkívüli rajzkészsége és zenei tehetsége volt. Kristálytani munkáinak többségét maga illusztrálta, ill. már tízévesen, a budai templomokban, miséken hegedűszólókat adott elő, később néhány alkalommal az Operaház zenekarában is fellépett.
Budapesten élt és tevékenykedett, a Kerepesi (= Fiumei) úti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Személyes tárgyait, kéziratai egy részét és fotóit a miskolci Herman Ottó Múzeum Ásványtára őrzi.
Elismertség
A Magyarhoni Földtani Társulat r. tagja (1864-től), választmányi tagja (1873-tól), alelnöke (1895–1898), t. tagja (1912–1920). A Magyar Kir. Természettudományi Társulat választmányi tagja (1868–1920), Kémiai és Ásványtani Szakosztályának elnöke (1895–1898). Az Országos Statisztikai Tanács, a Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége Tanácsának tagja.
A bécsi császári Földtani Intézet, a Nagyszebeni Természettudományi Társaság, a pozsonyi Természettudományi Egyesület l. tagja.
Elismerés
A Bugát Pál-alapítvány díja (Természettudományi Társulat, 1867), Semsey-díj (kéziratban lévő Magyarország ásványai c. monográfiájáért; MTA, 1908), Szabó József-emlékérem (Magyarhoni Földtani Társulat, posztumusz, 1924).
Főbb művei
F. m.: Über die pisolithische Struktur des diluvialen Kalktuffes von Ofen. (Wien, 1863)
Egy új északamerikai allanit – Orthit – jegeczalakja. Egy tábla rajzzal. (Természettudományi Közlöny, 1864)
Die Tertier Formation von Szob. Bölcsésztudori értek. (Tübingen, 1865)
Krystallographische Studien über den Antimonith. Mit 11 Tafeln. (Wien, 1865)
A büzeny ammonium brómsalamiak jegeczalakjáról. 1 tábla rajzzal. (Természettudományi Közlöny, 1866)
Két új kénsavas káli-cadmium kettőssónak jegeczalakjairól. 1 táblával és 7 ábrával. (Értekezések a természettudományok köréből, 1867)
Egy harmadkori magyarhoni Trachyt földpátjáról. A kir. m. természettudományi társulat által a Bugát-féle alapítványból jutalmazott pályamunka. 1 tábla rajzzal. (Természettudományi Közlöny, 1867 és külön: Pest, 1867)
A Lobkowitz-féle ásvány-gyűjteményről. (Természettudományi Közlöny, 1871)
A smaragdról. Felolvastatott az 1872. márcz. 20-án tartott szakgyűlésen. (Természettudományi Közlöny, 1872)
A dobsinai jégbarlang. Utazási jelentés. Felolvastatott az 1873. máj. 14-én tartott szakgyűlésen. (Természettudományi Közlöny, 1873)
A mammuth. 1–2. Előadatott az 1874. márcz. 20-án tartott természettudományi estélyen. – Újabban felfedezett ősállatok Amerikában. (Természettudományi Közlöny, 1874)
A dobsinai jégbarlang. A kir. magyar természettudományi társulat megbízásából megvizsgálta és leírta. 6 kőnyomatos táblával és 3 fametszettel. (Pest, 1874)
A zsadányi meteorkőhullás. Utazási jelentés. (Természettudományi Közlöny, 1875)
A breitensbachi meteorit alkatrészeiről. (Természettudományi Közlöny, 1876)
A felsőbányai trachyt wolframitja. 1 táblával. (Értekezések a természettudományok köréből. VII. 14. Bp., 1876; németül: Leipzig, 1876)
Magyarhoni anglesitek. 9 táblával. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1876. dec. 4.; megjelent: Értekezések a természettudományok köréből. VIII. 8. Bp., 1877; németül: Leipzig, 1877)
Kryolith, Pachnolith és Thomsenolith nevű ásványokat illető vizsgálatok eredménye. – Bunsenin, egy új tellúrásvány. 1 táblával. (Természettudományi Közlöny, 1877)
Tellúrezüst Erdélyből. (Természettudományi Közlöny, 1879)
Egy Felsőbányán talált új ólomérczről. (Akadémiai Értesítő, 1881)
A kryolith-csoport grönlandi ásványai. 2 táblával. – A gr. Széchenyi Béla keletázsiai expedicziójának nephritjei. (Mathematikai és Természettudományi Tájékoztató, 1883)
A szabóitról. 1 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Tájékoztató, 1884)
Über ein Doppelsalz von selensauren Cadmiumoxid und selensauren Kali. von Hauer, K.-vel. (Wien, 1886)
Ásvány-optikai tanulmányok. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1886. ápr. 12.; megjelent, kivonatosan: Természettudományi Közlöny, 1886)
Symplesit Felsőbányáról. (Természetrajzi füzetek, 1886)
Az akanthit és a természetes ezüstkéreg. (Mathematikai és Természettudományi Tájékoztató, 1887)
Andorit, új hazai ezüstércz. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1892)
A lorandit, új ásványfaj. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1894)
A Schuller-féle új arsensulfid kristálytani és optikai viszonyairól. (Mathematikai és Természettudományi Tájékoztató, 1907)
Mangánspinell, mint kohótermék Menyházáról, Aradmegyében. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1908 és Bányászati és Kohászati Lapok, 1908)
Egy új magyarországi ásvány, a warthait. (Természettudományi Közlöny, 1909)
A vasmegyei „nemes szerpentin.” (Természettudományi Közlöny, 1917)
Ritka svédországi ásvány Magyarországban. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1918)
A tellúr nevű magyar elem felfedezése. (Természettudományi Közlöny, 1920)
Schafarzikit, egy új magyar ásvány. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1923)
kéziratban: Magyarország ásványai. (1908).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1920. jan. 18.)
Mauritz Béla: K. J. emlékezete. (Természettudományi Közlöny, 1920)
Vendl Aladár: A Magyar Tudományos Akadémia hatása az ásványtan és kőzettan fejlődésére hazánkban. (Bp., 1924)
Mauritz Béla: K. J. emlékezete. Életrajz és bibl. (Bp., 1933)
Bartha István–Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig. 1899–1941. Bp., 1941)
Koch Sándor: A magyar ásványtan története. (Bp., 1952)
Ferenc K.: K. J. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1977)
Bariczáné Szabó Szilvia: 150 éve született K. J., a kiváló magyar mineralógus. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1990)
Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. (Bp., 1986)
Nagy Béla: K. J. Életrajz és bibl. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1996)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Szendrei Géza: K. J. S. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró magyar ásványtan története. (Miskolc, 2002).
Megjegyzések
Lexikonokban közölt születési adat: márc. 3., a keresztelése napja!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
