Kresznerics Ferenc

Született: 1766. február 24. Ivánc, Vas vármegye
Meghalt: 1832. január 18. Ság, Vas vármegye

Család

Dunántúli horvát vagy vend családból származott, családneve a horvát kriznar (= szűcs) szóból ered, amely német környezetben kreznerré alakult, kiegészülve a délszláv családnévképzővel. Nagyszülei: Kresznerics István, Spaics Katalin. Sz: Kresznerics Ádám (†1808. dec. 5.), jáki Lóránth Krisztina (†1809. okt. 27.), jáki Lóránth Péter leánya. Kresznerics István halála után, Spaics Katalin férjhez ment tarródfai Fényes Jánoshoz, tőle született gyermekei, Kresznerics Ádám, Kresznerics Ferenc apjának féltestvérei: Fényes Antal, Fényes János és Fényes Marinka. Kresznerics Ferenc testvére: Kresznerics Boldizsár. 

Iskola

Elemi iskoláit Szombathelyen végezte (1777–1783), a soproni jezsuita gimnáziumban tanult tovább (1783–1785), a pozsonyi filozófiai akadémián filozófiát, matematikát és teológiát hallgatott (1785–1790), tanulmányai befejezése után pappá szentelték (Szombathelyen, 1790. aug. 24-én; első szentmiséjét Szentgotthárdon tartotta), Pesten bölcsésztudori okl. szerzett (1794).

Az MTA tagja (t.: 1831. febr. 16.). 

Életút

Nádasdon (1791. jan.–ápr.), Salomvárt (1791. ápr.–okt.), Iváncon (1791. okt.–1792. jún.), Zalaegerszegen káplán (1792. jún.–1793. okt.). A szombathelyi filozófiai iskolában (= szombathelyi líceum) a filozófia, a betűszámvetés (= matematika), a méréstudomány és légméréstan (= geometria, aerometria), az „erőmívtudomány” (= dinamika) és az építészet r. tanára (1793–1812); közben Bécsben, medgyesi Somogyi János tanácsos gyermekeinek nevelője (1804–1806). A szombathelyi líceumot 1793-ban alapították, a líceum a középiskola és az egyetem közötti kétéves iskolát jelentett, a diákok matematikai és filozófiai tudományokat tanultak. Szombathelyen, a tanítás mellett egy pedagógiai reformtervet is kidolgozott, amelyben a humanisztikus nevelés helyett inkább a természettudományos nevelésre helyezte a fő hangsúlyt: az első évben, az oktatásban az egyetemes és a magyar történelem, valamint a matematika, a második évben a fizika, a természetrajz és a gazdaságtan kapott volna kitüntetett helyet. A szünidőkben, tanártársaival és diákjaival hosszabb utazásokat tett a Balaton északi részén, Torontál vármegyében, Észak-Magyarországon stb., ahol régészeti és numizmatikai szenvedélyeinek is élhetett. Kresznerics Ferenc húsz éven át volt a líceum tanára, személyi okok miatt kellett távoznia az intézetből. Ság (= Alsóság) plébánosa (1812–1831). 

Édesapja, 12. születésnapjára, egy 1641-ben (!) kiadott, négynyelvű szótárral ajándékozta meg, ezzel felkeltette az érdeklődését a nyelvek tanulása és a régi könyvek és kéziratok gyűjtése iránt. Első, kéziratos írásai, soproni tanárainak előadásairól készített jegyzetei voltak, s itt kezdte el vezetni olvasmányairól készített feljegyzéseit (a kilenckötetes, Analecta Philologica c. művét élete végéig írta). Az életrajzi adatokat is tartalmazó, több ezer oldalas olvasónapló alapvető forrása a 18. századi végi–19. század eleji művelődéstörténetnek, ill. az Analecta oldalai utóbb szó- és közmondásgyűjteményeinek, szótárainak, és nyelvkönyveinek is fontos kiindulópontja lett. Kijegyzetelt olvasmányai között szerepeltek – többek között – Baróti Szabó Dávid, kőszegi Rájnis József, Révai Miklós és Sajnovics János nyelvészeti; Bessenyei György filozófiai művei és számos francia nyelvű munka, valamint saját gyűjtései is. Minden kötetet betűrendes név- és tárgymutató zárt, amely egy tudatosan vállalt szótárírói és -szerkesztői karrier elindulását is jelezte. Szombathelyen, még tanuló korában, saját használatra nyelvkönyveket írt, a Szentírásból görög, latin, magyar nyelven jegyzeteket készített, görög–latin szótárt állított össze, Az olaszul tanuló címmel olasz nyelvkönyvet írt s hogy a nyelvtant élvezetesebbé tegye, egy színdarabot is olaszra fordított, valamint el kezdte fordítani Julianus Császárok című könyvét is hogy magát a görög nyelvben gyakorolja. Ebből következik, hogy magyar anyanyelvén kívül még németül, latinul, görögül, olaszul, valamint franciául és héber nyelven is írt és fordított.

Pedagógusként önzetlen és nagylelkű tanár volt, aki hazaszeretetre nevelte diákjait, egyúttal a kiemelkedő tehetségeket az idegennyelvek, és a magasabb szintű matematikai, történelmi és filozófiai ismeretek elsajátítására serkentette. Sőt maga is bevonta a jelesebb növendékeit szólások és közmondások gyűjtésébe, amelyet pappá szentelése után kezdett el módszeresen gyűjteni (Emlékezet segítsége, kézirat, 1791-től). Pedagógiai elvei miatt több alkalommal is összeütközésbe került egyházi feletteseivel: kiállt Zarka Károly iskolaigazgató mellett, akit diákjaival szembeni túlzott engedékenysége miatt vontak felelősségre, később konfliktusba keveredett Rausch Ferenccel, a győri líceum igazgatójával is, aki nehezményezte, hogy eltért a hivatalban lévő tankönyvektől. Kresznerics ugyanis olyannyira kifogásolta a tankönyveket, hogy helyette újakat írt (Exempla Mathematica, praprimis algebraica, in usum suorum discipilorum, 1811). Könyvgyűjtőként barátságot kötött gr. Széchényi Ferenccel (1754–1820), a nemzeti könyvtár alapítójával. Széchenyi 1807-ben elküldte számára, Szombathelyre, a nemzet számára felajánlott könyvtárának katalógusát, és az Analectából kiderült, hogy ugyanebben az évben, Kresznerics, Pesten, személyesen is felkereste a bibliotékát. Széchényi felkérte Kresznericset, hogy fiait, Istvánt és Pált vizsgáztassa, akik magántanulóként végeztek a szombathelyi líceumban („cum calculo Eminentiae” minősítésű bizonyítvánnyal, 1808. nov. 8-án). Kiváló numizmatikus is volt, pénzgyűjteményét már kisiskolás korában kezdte el kialakítani, szakértőként egy dolgozatot is megjelentetett (K. F. Levele Kr. A.-hoz. Egyházi régiség egy Sümegben talált emlékeztető keresztről. A sümegi vár dombján, ásás közben előkerült kereszt numizmatikai ismertetése, 1829). Hagyatéki leltárából kiderült, hogy pénz- és éremgyűjteménye több mint 7000 darabból állt. 

Fő műve a Magyar Szótár Gyökérrenddel és Deákozattal (1831) c. gyökszótár, amely az ún. gyökelmélet alapján készült. A gyökelmélet lényege, hogy a szavak az utólag kikövetkeztetett, általában egy tagú gyökök (alaptövek) alapján fejlődnek, s e gyökök alapján, hangtani és egyéb változásokkal alakulnak ki a napjainkban is használt szócsaládok. A gyökelmélet alapján készült lexikon nem a szavakat, hanem a gyököket (= szótöveket) sorolta betűrendbe, a kiemelt gyökér után egy bokorba gyűjtötte a szó képzett változatait, amelyeket „deákozatokkal” (azaz latin megfelelőkkel) látott el vagy magyarázott, utána pedig közölte a szó történeti vagy/és tájnyelvi változatait. Szótáríróként a nyelv „geniusát” akarta feltárni, ez pedig csakis a szó gyökerének a feltárásával, mai szóval: a szótövek szócsaládokba rendezésével érhető el. A gyököket követték a törzsökök, vagyis azok a szavak, amely már némi „nevekedést vettek fel”, azaz a két vagy három, esetleg több szótagból álló képzett szavak, ezeket követte elő- vagy végössznevek, azaz a továbbképzett szavak, logikailag összetartozó kifejezések, egyéb jelentéscsoportok, amelyeket összességében „gyökéraljának” nevezett. Az egész szótár a saját olvasmányaira, emlékeire és egyéb élményeire épülő, magas szinten kidolgozott, morfológiai rendszert jelentett, ahol a rendszert alkotó szócikkek között rendkívül erős a kohézió.

Szótárának ugyanis alapvetően két fő forrása volt: 1. saját könyvtárában található könyvek, kéziratok, nyomtatványok, stb. amelyeket az Analectában szorgalmasan, élete végéig kijegyzetelt és kivonatolt és 2. az élő nyelvhasználat, a társalgási nyelv, ill. az azt kiegészítő, általa hallott tájnyelv. (Valójában minden címszavába tkp. személyes tapasztalatait, olvasmányélményeit is beleszőtte. Sőt, az élő beszéd különös szavait, kifejezéseit is gyűjtötte: pontosan felrótta, hogy egy-egy érdekesebb szót, kifejezést, jelentésárnyalatot, hol, mikor és kitől hallott.) A Magyar Szótár a 19. század első felének egyik legjelentősebb vállalkozása, a két kötetes munka – becslések szerint – több mint 80 000 szót mutatott be, a szavak sajátos összefüggéseivel. Jóllehet a gyökelmélet már a kortárs nyelvészek között is igen nagy vitákat váltott ki, Kresznerics Ferenc hatalmas vállalkozását a magyar tudományosság elismerése és rokonszenve kísérte. A 21. század nyelvtudománya pedig ismét felfedezte a gyökelméletet, igaz más megközelítésben. A gyökök, azaz a szótövek (= alapszavak) a nyelvben kimutatható hálózatot képeznek, a jelentéshálózatok pedig jelentésfejlődési tendenciákat mutatnak, amelyek a nyelvészet és az informatika határterületei (szemiotika, kognitív nyelvészet, hálózattudomány) vizsgál újabban. 

Emlékezet

Szombathelyről Alsóságra (ma: Celldömölk része) költözött, élete utolsó húsz évét ott töltötte, s elsősorban szótára sajtó alá rendezésével foglalkozott. Alsóságon hunyt el, síremlékét tanítványa, Szilasy János nagyváradi kanonok készítette el (1839-ben). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). Utolsó lakóhelyét Alsóságon emléktáblával jelölték meg (1983-ban). Nevét vette fel a Celldömölki Városi Könyvtár (1993-tól Kresznerics Ferenc Városi Könyvtár). A könyvtár bejáratával szembeni fal előtt látható Kresznerics Ferenc szobra (Dessewffy-Horváth Marietta egészalakos alkotása, márvány és gipsz, 2003). A celldömölki katolikus templom előtti parkban szintén látható mellszobra (Diénes Attila alkotása, felavatva: 2016. ápr. 22.). A celldömölki Kresznerics Ferenc Városi Könyvtár (ma: Kemenesaljai Művelődési Központ Kresznerics Ferenc Könyvtára) először 1994-ben hirdette meg a Kresznerics Ferenc Anyanyelvi Versenyt (1994–2004-ig kétévente, ill. négy év kihagyás után 2009-től ismét kétévente). Celldömölkön, születésének 200. (1966-ban) és 250. évfordulójáról is megemlékeztek (2016. okt. 14–15-én). 2016-ban, a nevét viselő városi könyvtárban kamarakiállításon mutatták be munkásságát, ill. emlékére konferenciát is rendeztek.

Munkásságát először tanítványa, Szilasy János nagyváradi kanonok dolgozta fel, ő mondta az akadémiai emlékbeszédet, és nevéhez fűződik az első Kresznerics életrajz is. Kresznerics kézirataival Velledits Lajos (1912), irodalomszervezői tevékenységével Márki Sándor foglalkozott, ő adta ki igen gazdag levelezését is (Kresznerics Ferenc leveleskönyve, 1914). Munkásságáról doktori értekezést először Németh Ferenc írt (1943), szótárírói tevékenységét a legrészletesebben Gáldi László elemezte (1957). Az 1960-as évektől, a Vasi Szemlében sorra jelentek meg értékes dolgozatok kemenesaljai és szombathelyi helytörténészektől, könyvtárosoktól (Dobri Mária az útinaplóját adta ki, Hargita Géza költeményeit, verses kéziratait kutatta, Köbölkúti Katalin bibliográfiáját állította össze). Nem függ össze a Kresznerics-filológiával, de az utóbbi években derült ki, hogy valószínűleg Dugovics Titusz, a nándorfehérvári hős nem létezett, a vitézi hőstettet elismerő, Hunyadi Mátyás-kori oklevél minden bizonnyal hamisítvány. Nem tisztázott ebben az ügyben Kresznerics Ferenc szerepe: lehetséges, hogy hazafias buzgalmában, a Dugovics Imrétől, a Dugovics család perben álló leszármazottjától hozzá eljuttatott hamis oklevéltöredék alapján ő készített egy oklevél másolatot. A Dugovics Titusz létezését kétségbe vonó legújabb történeti munkák (pl. Jung Károly folklorista és Szőcs Tibor történész írásai) sem vitatják azonban a szótáríró hazafi, Kresznerics Ferenc érdemeit. 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2017