Lakó György
nyelvész
Született: 1908. szeptember 26. Jánoshalma, Bács-Bodrog vármegye
Meghalt: 1996. július 15. Budapest
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – m.–német szakos tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1933); közben finn áll. ösztöndíjjal a helsinki (1930– 1931), észt áll. ösztöndíjjal a tartui egyetemen tanult (1931– 1932), a finnugor összehasonlító hangtan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1942); Lívföldön (1933), Lappföldön (1935) és Zürjénföldön járt hosszabb tanulmányúton (1952). Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; r.: 1970. febr. 4.).
Életút
A Pázmány Péter Tudományegyetem M. Nyelvtud. Int.-ének ösztöndíjas gyakornoka (1933– 1934), a stockholmi M. Int. svéd lektora (1934– 1935), az MNM Könyvtárának (OSZK) ingyenes próbaszolgálatos gyakornoka (1935– 1936), a jászapáti gimn. r. tanára (1936– 1939). A bp.-i II. ker.-i gimn. r. tanára (1939– 1940), az MTA Szótári Biz.-ához beosztott munkatárs (1940– 1945), az OSZK könyvtári őre, tisztviselője (1945– 1948), könyvtárnoka (1948– 1950), az MTA Nyelvtud. Int. tud. tisztviselője (1950– 1952), tud. munkatársa (1952– 1956), az ELTE Nyelv- és Irodalomtud. Kar, ill. BTK Finnugor Tanszék egy. tanára (1956. szept. 15.–1978. dec. 31.). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1942– 1952). A müncheni egyetem vendégprofesszora (1968). – Finnugor nyelvészettel, elsősorban permi és hanti-manysi hangtannal, a m. hangállomány finnugor előzményeivel, ill. mondattani kutatásokkal fogl. Tudománytörténeti tevékenysége is jelentős. – Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Oszt.-ának titkára (1953– 1954), a M. Nyelvtud. Társaság alelnöke. A helsinki Finnugor Társaság tagja (külső: 1948), a helsinki Finn Irodalmi Társaság (1956), a helsinki Kalevala Társaság (1958), a Societas Uralo-Altaica tagja (1963), a turkui Porthan Társaság tagja. A Finn Tud. Akad. tagja (külső: 1970). – A jyväskyläi egyetem t. doktora (1976). – Az MTA Sámuel–Kölber-díja (1936), Révai Miklós-emlékérem (1989). – A Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője (1955– 1967).
Főbb művei
F. m.: A permi nyelvek szóvégi magánhangzói. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1934)
Unkarin lukemisto. (Helsinki, 1940)
Magyarok és svédek. (Bp., 1948)
Svéd nyelvtan. (Bp., 1948)
A permi prosectuvis és transitivus használata, eredetének kérdése. Akad.-i székfoglaló. (Bp., 1949; franciául Acta Linguistica, 1951/52)
Észak-manysi nyelvtanulmányok. (Bp., 1956)
A magyar hangállomány finnugor előzményei. (Bp., 1965)
A magyar szókészlet finnugor elemei. Etimológiai szótár. Főszerk. I–III. (Bp., 1967– 1978)
Proto Finno–Ugric Sources of the Hungarian Phonetic Stock. (Bp.–The Hague, 1968)
Svéd–magyar szótár. (Bp., 1969; 8. kiad. 1992)
Sajnovics János és a korabeli összehasonlító-történeti nyelvészet. Akad.-i székfoglaló is. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Közleményei, 1971)
Sajnovics János. Kismonográfia. (Bp., 1973)
Budenz József. Kismonográfia. (Bp., 1980)
Chrestomathia Lapponica. (Bp., 1986)
Szinnyei József. Kismonográfia. (Bp., 1986)
A magyar mondatszerkezet finnugor sajátságai. (Bp., 1991)
Pályám emlékezete. (A nyelvészetről – egyes szám, első személyben. Szerk. Sz. Bakró-Nagy Marianne, Kontra Miklós. Bp., 1991).
Irodalom
Irod.: L. Gy. Bibliographie. (Bloomington, 1985)
Studia in honorem György Lakó oblata a collegis et discipulis. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis. Sectio Linguistica, 1988 [1991])
Domokos Péter: L. Gy. (Magyar Tudomány, 1996)
Décsy Gyula: L. Gy. és kora a magyar finnugrisztikában. (Nyelvtudományi Közlemények, 1996/97)
Honti László: L. Gy. tudományos pályafutása. (Magyar Nyelv, 1997)
Vértes Edit: L. Gy. (Folia Uralica Debreceniensia, 1997).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
