Laziczius Gyula
nyelvész
Született: 1896. augusztus 18. Újpest, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1957. augusztus 4. Budapest
Iskola
Az MTA tagja (l.: 1935. máj. 16.; r.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
Az újpesti főgimn.-ban éretts. ahol m. tanára Babits Mihály volt. (1914), a bp.-i tudományegyetemen tanult (1914-1915, 1918- 1920), bölcsészdoktori okl. (1919), m.-német szakos tanári okl. (1920), az ált. hangtan, különös tekintettel a magyarra és a szláv nyelvekre tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1933), a nyelvtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (külön eljárás nélkül, 1957). Az MTA tagja (l.: 1935. máj. 16.; r.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.). - Az I. vh.-ban az orosz fronton frontszolgálatot teljesített (1915-1916), Nyizsnyij Novgorodban hadifogoly (1916-1918). A bp.-i VII. ker.-i (István úti) főgimn. r. tanára (1919. máj.-szept.), a Tanácsköztársaság idején több, nagy visszhangot keltő előadást tartott (1919). A bp.-i községi női (1919-1921), ill. fiú felsőkeresk. isk. r. tanára (1921-1922), a Tanácsköztársaság alatti szerepvállalása miatt végül állásából elbocsátották (1922). Bp.-en magántisztviselő, majd a Kohner- bankház külföldi levelezési oszt.-ának vezetője (1922-1932), a mátyásföldi gimn. óraadó helyettes tanára (1932-1933); közben belföldi kutatási ösztöndíjas (1930-1932). A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettud. Karának dékáni titkára (1933-36), a M. Nyelvészeti Int. magántanára (1933-1938) és helyettes tanára (1936-1938), az ált. nyelvészet és fonetika ny. rk. (1938- 1940), ny. r. tanára (1940-1949), rendelkezési állományba helyezték (1949), nyugdíjazták (1950); az Ált. Nyelvészeti és Fonetikai Int. ig.-ja (1938-1950). Az MTA Nyelvtud. Int. Nyelvtörténeti Adattára munkálatainak vezetője (1951-1957).Tud. pályafutása kezdetén kortárs és klasszikus orosz irodalomtörténettel fogl., majd érdeklődése ált. nyelvészeti kutatások felé fordult. A m. nyelvtudomány egyik legjelentősebb 20. sz.-i meghatározó személyisége, úttörő ált. nyelvészeti és fonetikai kutatásaival nemzetk. hírnevet szerzett. A m. nyelvjárások vizsgálatában is alapvetően új, iskolateremtő eredményeket ért el.
Főbb művei
F. m.: A phonológiáról. Magyar Nyelv 1930; Bevezetés a fonológiába. Budapest,1932; Bevezetés a fonológiába. 1977; A magyar nyelvjárások. Budapest,1936; Általános nyelvészet. Alapelvek és módszertani kérdések. Budapest,1942; Fonétika. Budapest,1944; Egy nagy per felújítása. Nyelvtudományi Közlemények 1944; Phonétique et phonologie. Lingua 1948; Fonetika. Budapest,1963; Fonetika. Budapest,1979; Lehrbuch der Phonetik. Berlin,1961; Selected Writings of Gyula Laziczius. The Hague,1966.
Irodalom
Irod.: Vértes Edit:L. Gy. Magyar Nyelv 1957; Harmatta János:L. Gy. Nyelvtudományi Közlemények 1958; Sebeok Th. A.:Gyula Laziczius. In: Portraits of Linguists Bloomington-London,1966; Károly Sándor:L. Gy. szellemi hagyatékából. Magyar Nyelv 1976; Emlékkönyv L. Gy. születésének nyolcvanadik évfordulójára. Nyelvtudományi Közlemények 1976; Kovács Ferenc:L. Gy. és a Prágai Nyelvészkör. Magyar Nyelvõr 1976; Sebeok Th. A.:The Sign and Its Masters. Austin-London,1979; Dukkon Ágnes:L. Gy. tanulmányaiaz orosz irodalomról. Filológiai Közlöny 1982; Balázs János:L. Gy. és a korabeli általános nyelvészet. Magyar Nyelv 1990; Dukkon Ágnes:Az „irodalomtörténész” L. Gy. M. Nyelv 1990; Kassai Ilona:L. Gy. hangtani munkássága. Magyar Nyelv 1990; Kovács Ferenc:Hegel hatása L. Gy. nyelvelméletének kialakulására. Magyar Nyelv 1990; Kincses Kovács Éva:L. Gy. szellemi hagyatéka. Miskolc,1995; Kiefer Ferenc:L. Gy. Magyar Nyelv h.n.,1997;
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
