Lukács Móric, vizmai
politikus, műfordító
Született: 1812. szeptember 5. Pest
Meghalt: 1881. november 5. Budapest
Család
Családja az erdélyi Erzsébetvárosból származott. Sz: Lukács Gergely Miklós (†1837), Hilf Róza (†1851). F: 1862-től Birly Krisztina (†1874).
Iskola
Tanulmányait magánúton végezte, majd kisebb utazásokat tett az ausztriai örökös tartományokban. Az MTA tagja (l.: 1839. nov. 23.; t.: 1858. dec. 15.; ig.: 1876. jún. 8.).
Életút
Pesten élt és irodalommal foglalkozott (1832-től). Krassó vm. (1831–1836), Pest-Pilis-Solt vm. tb. aljegyzője (1836-tól). A pesti forradalom győzelme után rövid ideig a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium elnöki futára (1848), de később nem vett részt a szabadságharc eseményeiben. Nagy utazásokat tett Nyugat-Európában: beutazta Belgiumot, Franciaországot, Nagy-Britanniát, a német államokat, Itáliát és Svájcot (1851–1859). Hazatérése után külföldi tapasztalatairól rendszeresen beszámolt a Budapesti Szemlében (1859–1862). Nősülése, majd felesége betegsége miatt ismét külföldön tartózkodott, 1874-ben, felesége halála után tért vissza.
Első írásai német nyelven jelentek meg, jóllehet a magyaron és a németen kívül még kitűnően beszélt angolul, franciául, olaszul és spanyolul is. Toldy Ferenc hatására érdeklődése a magyar irodalom felé fordult, kezdetben francia és spanyol remekírókat tolmácsolt, majd maga is elbeszéléseket és közéleti cikkeket kezdett el írni. Közéleti írásaiban a helyhatóságok autonómiájával foglalkozott, és széles körű publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Az 1840-es években a centralisták köréhez tartozott, elsősorban Szalay Lászlóval és br. Eötvös Józseffel ápolt jó kapcsolatokat; Szalay helyetteseként, mint segédjegyző részt vett a Magyar Tudós Társaság ügyeinek intézésében is. Különösen értékesek a Budapesti Szemlében megjelent történeti és publicisztikai dolgozatai. Feleségének halála után végleg Budapesten telepedett le, s mint a Kisfaludy Társaság elnöke vezető szerepet játszott a magyar irodalmi életben. Végrendeletében az MTA javára 40 000, a Kisfaludy Társaság javára további 20 000 koronát hagyott.
Elismertség
A Kisfaludy Társaság tagja (1842-től), elnöke (1876–1879).
Szerkesztés
A Budapesti Szemle szerkesztője (br. Eötvös Józseffel, Szalay Lászlóval, Trefort Ágostonnal, 1840).
Főbb művei
F. m.: Fogházjavítás. br. Eötvös Józseffel. (Pest, 1842)
A román nyelvek alakulása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1859. jan. 31. és febr. 3.; Budapesti Szemle, 1859)
L. M. munkái. I–II. I. Műfordítások. II. Tanulmányok. A szerző arczképével. Összegyűjtötte, az életrajzot írta Gyulai Pál. (Bp., 1894)
ford.: Cervantes: A bőkezű szerető. (Pest, 1843)
Pope Sándor: A műbírálatról. Tanköltemény. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1876).
Irodalom
Irod.: Trefort Ágoston: Emlékbeszéd L. M. t. tag felett. (Bp., 1882)
Beksics Gusztáv: A magyar doctrinairek. (Bp., 1882)
Szász Károly: L. M. emlékezete. (Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1883)
Gyulai Pál: L. M. (Budapesti Szemle, 1894)
Vargyai Gyula: Adalékok egy centralista tevékenységéhez. (ELTE ÁJTK Acta, 1960)
Környei Elek: Aki hazánkban először írt tanulmányt a szocializmusról. L. M. tanulmányának hatása Madách Imrére a Tragédia londoni és falanszter jelenetének megírásában. (Magyar Nemzet, 1964. 127.)
Fenyő István: A polgári Magyarországért. A centralisták törekvéseiről. (Valóság, 1992)
Fried István: Magyar hírlapi kísérlet Lipcsében. Vierteljahrschrift aus und für Ungarn. 1843–1844. (Magyar Könyvszemle, 1994)
Fenyő István: A centralista csoportosulás kezdetei. (Irodalomtörténet, 1997).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
