Mahler Ede
történész, orientalista, csillagász, régész
Mahler, Eduard
Született: 1857. szeptember 28. Ciffer, Pozsony vármegye
Meghalt: 1945. június 29. Istvántelek, Rákospalota, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Temetés: 1945. július 4. Budapest
Temetési hely: Kozma utcai Izraelita Temető
Család
Mahler Ede nagyszülei: Mahler Ignác, Mahler Netti; Regner Mózes, Leichner Cecília. Mahler Ede szülei: Mahler Salamon (1823–1895), Ciffer (1856–1873) rabbija, majd Pozsony város neológ főrabbija (1873–1895), Regner Klára (1822–1897. febr. 19. Pozsony). Testvérei: Mahler Miksa (1846. okt. 15. Szimő, Komárom vm. –1919. júl. 23. Pozsony) középiskolai tanár, Mahler Gyula (1866. aug. 12. Ciffer–1944) orvos. Felesége: Friedmann Róza (1861–1926. szept. 27. Budapest), Friedmann Leó és Rosenbaum Fanni leánya.
Mahler Ede gyermekei: Leánya: Mahler Hildegarde (1884. ápr. 9. Bécs) és Mahler Friga (1892. jún. 24. Bécs–1920. márc. 18. Budapest). Mahler Hildegarde férje: Weiner Sándor járásbíró, Weiner Nátán és Grünfeld Fáni fia. Mahler Friga férje: Fischmann Leó, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kereskedelmi igazgatója, Fischmann Nátán és Friedmann Fanni fia. Fia: Mahler Lénárt dr. (1886. Bécs–1959. jan. 31. Budapest) jogász, közgazdász.
Iskola
Elemi iskoláit Cifferben, középiskoláit Pozsonyban végezte, a pozsonyi gimnáziumban éretts. (1876), a bécsi tudományegyetemen ókori keleti történelmet, matematikát és csillagászatot tanult (1876–1880), a budapesti tudományegyetemen, matematikából bölcsészdoktori okl. szerzett (1880). Már tizenkét éves korában nemcsak a zsidó Szentírást ismerte, de a Talmudban is járatos volt. A bécsi egyetemen Theodor von Oppolzer (1841–1886) csillagász és David Heinrich Müller (1846–1912) orientalista tanítványa. Az ókori Kelet története és kronológiája, összefüggésben az egyiptológiával és asszírológával tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1898). Az MTA tagja (l.: 1909. ápr. 29.).
Anyanyelve magyar volt, gyermekkorában megtanult németül és héberül, később angolul, arabul, arámiul, görögül, latinul, olaszul írt és olvasott, ill. kiválóan megtanulta az ókori egyiptomi nyelvet és írást.
Életút
Oppolzer bécs-josephstadti magán-csillagvizsgálójának asszisztense (1880–1885), a bécsi cs. és kir. Osztrák Fokmérő Bizottság (= kaiserlich-königliche Österreichische Gradmessungs-Bureau) kalkulátora, segédkutatója (1885–1896). Hazatért Magyarországra, a budapesti Háromszögméreti Számító Hivatal tisztviselője (1896–1899), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Érem- és Régiségtárának asszisztense, segédőre (1899–1909), őre (1909–1914). A budapesti tudományegyetemen magántanára (1898–1905), c. rk. tanára (1905–1910), c. ny. rk. tanára (1910–1914), ny. r. tanára (1914–1928). A Keleti Népek Ókori Története Tanszék vezetője (1910–1928), a Sémi Filológiai Tanszék h. vezetője (1921–1923) és a Keleti Szeminárium igazgatója (1922–1928). A Keleti Kereskedelmi Akadémia r. tanára is. A Stella Csillagászati Egyesület elnökségi tagja (1924–1933).
A modern magyarországi egyiptológiai és asszírológiai kutatások megalapítójaként elsősorban az ókori keleti népek művelődéstörténetével, bibliai kronológiával és vallástörténettel foglalkozott.
Tudományos pályafutásának kezdetén csillagászati matematikával, elsősorban a Naprendszer, kisebb égitestek, üstökösök és kisbolygók pályáinak számításával foglalkozott, majd érdeklődése az időszámítással és a naptárral foglalkozó történeti segédtudomány, a kronológia felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el az ókori zsidóság és a kialakuló kereszténység világtörténeti jelentőségű eseményeinek pontosabb meghatározása terén: a világon az elsők között próbálta meg a pontos évszámokat kideríteni a kronológia és a csillagászati matematika tudományos eredményeinek felhasználásával. Véleménye szerint pl. az Exodus, azaz a zsidóságnak Egyiptomból való kivonulása meghatározására a tíz súlyos csapás közül a kilencedik, azaz a sötétség szolgált, amely egy adott év márc. 13-án bekövetkezett napfogyatkozással magyarázható (és az egyik legismertebb egyiptomi fáraó, II. Ramszesz uralkodása idején történt). Az evangéliumi hagyományok és a zsidó naptár vizsgálata alapján vizsgálta Jézus Krisztus halálának időpontját, majd bekapcsolódott a 20. század eleji nemzetközi naptárreformmal kapcsolatos csillagászati kutatásokba.
Régészként, nevéhez fűződik a dunapentelei ásatások megindítása és az akkor feltárt anyagok feldolgozásának megkezdése (Intercisa római kori település feltárásának vezetője, 1900. márc. 12-étől–1910. aug. 9-ig vezette a munkálatokat). Ő vezette továbbá a Császár községben, a vasútvonal építésekor talált római sírkövek (1901), a Solymár község közelében lévő Györgyhegyen talált római kori leletek (1903) és a szolnoki őskori lakóterület feltárását (1906). Egyiptomban járt hosszabb régészeti kutatókörúton (1909–1910), később sikertelenül próbálkozott egy osztrák-magyar–egyiptomi egyiptológiai társaság megalapításával. A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) régészeként ő vette át és ő katalogizálta Beöthy Zsolt (1848–1922) irodalomtörténész egyiptomi útjai során szerzett gyűjteményét (1911–1913-ban, a gyűjtemény 1936-ban Uppsalába került…).
Emlékezet
Mahler Ede Cifferben (Pozsony vm., Nagyszombati járás) született vallásos zsidó családban. Középiskoláit Pozsonyban, egyetemi tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte, oklevele megszerzése után Bécsben élt (1880–1896). Bécsben nősült, ott születtek gyermekei, ott írta első, feltűnést keltő matematikai, csillagászati és történeti kronológiai műveit (az Alserstrasse 25-ben lakott). Budapestre 1896-ban költözött, a fővárosban először az I. kerületben (Országház utca 12.), majd az 1900-as évek elejétől a Ferencvárosban lakott (IX. kerület, Ferenc körút 24.). Az 1910-es évek elején költözött a Lipótvárosba (V. kerület, Széchenyi utca 1. II. 20.) Mahler Ede 1924-ben 100 000 koronát és gyűteménye egy részét az MTA-nak adta. Széchenyi utcai otthona, Budapest ostromának idején (1945. jan. 18-án) megsemmisült, elpusztultak bútorai, használati tárgyai, könyvtárai, kéziratritkaságai és műgyűjteménye. Gyűjteményének csak az a része maradt meg, amelyet az MTA-nak adott! Az ország német megszállása idején tanítványai, egyetemi munkatársai bujtatták előbb Győrszentmártonban (= Pannonhalmán), majd Istvántelken (= Rákospalota). Istvántelken hunyt el, feleségével és Lénárt fiával, a Kozma utcai Izraelita Temetőben, közös sírban nyugszik. Temetésén Kornis Gyula filozófus, az MTA elnöke és Lukinich Imre történész, az MTA osztálytitkára búcsúztattya. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben).
Nyolcvanadik születésnapján tanítványai és barátai létrehozták a Mahler Ede Jubileumi Bizottságot, amelyik tiszteletére Mahler Ede-emlékkönyvet adott ki (1937-ben). Róla nevezték el a az ókori Kelet és mindenekelőtt Egyiptom történetével foglalkozó budapesti Mahler Ede Művészettörténeti Kör (1984-től). Nevét vette fel a Mahler Ede Terem, a Szépművészeti Múzeum Egyiptom Gyűjteménye. Tudományos munkásságának első feldolgozója Rezsabek Nándor, aki 2010-ben kismonográfiát írt életéről.
Elismertség
A damaszkuszi Arab Akadémia tagja (t.: 1924). A Pesti Izraelita Hitközség dísztagja (1937–1945).
Főbb művei
F. m.: Az egyenes vonalú sugárrendszerek általános elmélete. Egy. doktori értek. (Bécs, 1880)
Untersuchung über die in der Bibel erwähnte ägyptische Finsterniss. (Sitzungberichte der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien, 1885)
Untersuchung einer im Buche „Nachum” auf den Untergang Ninives bezogenen Finsterniss. (Sitzungberichte der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien, 1886)
Zur Chronologie der Babylonier. (Zeitschrift für Assyrologie, 1886)
Fortsetzung der Wüstenfeld’schen Vergleichungstabellen der muhammedanischen und christlichen Zeitrechnung. (Leipzig, 1887)
Chronologie der Hebräer. (Wien, 1887)
Untersuchung einer zu Semirjetsi gefundenen Grabinschrift, Der Stern „Misri” der Assyrer. (Sitzungberichte der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien, 1887)
Der Kakkab Misri. (Zeitschrift für Assyrologie, 1887)
Untersuchung über die angebliche Finsterniss unter König Thakelat II. von Aegypten. (Denkschiften der Mathematisch-Naturwissenschaftlichen Classe der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften, 1888)
Chronologische Vergleichungstabellen nebst einer Anleitung zu den Grundzügen der Chronologie. (Wien, 1889)
Maimonides Kiddus Ha-chodes. (Wien, 1889)
König Thutmosis III. (Zeitschrift für aegyptische Sprache, 1889)
Astronomisches aus Babylon. (Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, 1890)
Die Jahrrechnungen der Assyrer. (Zeitschrift für Assyrologie, 1890)
Ramses II. – Die Sethis- und die Phönixperiode der alten Aegypter. (Zeitschrift für aegyptische Sprache, 1890)
Die Tekuphen-Rechnung im Kalender der Juden. (Sitzungberichte der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien, 1891)
Der Kalender der Babylonier. 1–2. (Sitzungberichte der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien, 1892–1893)
Die Apisperiode der alten Aegypter. (Sitzungberichte der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien, 1894)
Der Schaltcyclus der Babylonier. (Zeitschrift für Assyrologie, 1894; Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, 1898)
Zur Chronologie der Babylonier Vergleichungstabellen der babylonischer und christlichen Zeitrechnung von Nabonassar 747 v. Ch. bis 100 v. Ch. (Denkschiften der Mathematisch-Naturwissenschaftlichen Classe der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften, 1895)
Der Pharao des Exodus. (Wien, 1896)
Der Saros-Canon der Babylonier. (Zeitschrift für Assyrologie, 1896)
Aegyptologische Studien auf dem Gebiete der Chronologie. (Wiener Zeitschrift für Kunde des Morgenlandes, 1898)
A régi egyiptomiak évformái és nagy periodikus időrendszerei. (Akadémiai Értesítő, 1898)
Egyiptológiai tanulmányok a chronologia köréből. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. XVII. köt. 1. Bp., 1898)
A régi népek naptáraiból. (Budapesti Szemle, 1898)
Az egyiptomi nyelv alapelemei. (Bp., 1899)
A szumér ősnép nemzetisége. (Ethnographia, 1899)
II. Ramses, az Exodus fáraója. (Értekezések a történeti tudományok köréből. XVIII. köt. 9. Bp., 1900)
Egyiptomi emlék Ó-Budáról. (Budapest Régiségei, 1900)
Spezieller Canon der Sonnen- und Mondfinsternisse für das Ländergebiet des classischen Alterthums. (Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, 1900)
Über zwei zu Al-Madina gesehene Sonnenfinsternisse. (Wiener Zeitschrift für Kunde des Morgenlandes, 1900)
Adalékok az egyptomi nyelvhez. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. XVII. köt. 9. Bp., 1901)
Die Datirung der Babylon. Arsacideninschriften. (Wiener Zeitschrift für Kunde des Morgenlandes, 1901)
Egyiptomi emlékek a Magyar Nemzeti Múzeumban. (Archaeologiai Értesítő, 1901)
Az ókori nap- és holdfogyatkozásokról. (Természettudományi Közlöny, 1901)
Nestanuter koporsója a Nemzeti Múzeumban. – A régibb bronzkor chronologiájához. – Császári [Komárom vármegye] sírleletek. Hampel Gáborral és Kuzsinszky Bálinttal. – Föliratos agyagtábla Babilonból. – Kőkori zsugorított csontvázakról. (Archaeologiai Értesítő, 1902)
Egyiptomi papyrusok a Magyar Nemzeti Múzeumban. Két melléklettel. (Magyar Könyvszemle, 1902 és külön: Bp., 1902)
Egyiptomi régiségek Magyarországon. (Budapesti Szemle, 1902)
Ó-Egyiptom. (Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1902. évi állapotáról. Bp., 1903)
Babilonia és a Biblia. (Uránia népszerű tudományos felolvasások. 5. Bp., 1903)
Az egyiptomiak mathematikai és astronomiai ismeretei. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1904 és külön: Bp., 1904)
Bibliai és babiloniai művelődési elemek. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, 1904)
Római feliratos kőemlékek Dunapenteléről. – A nippuri ásatások. (Archaeologiai Értesítő, 1904)
A legrégibb törvénygyűjtemény. (Ethnographia, 1904)
Országhalom szumér szó? (Magyar Nyelvőr, 1904)
A sumir nyelv rokonságáról. – Babilonia és Assyria. 1–2. (Budapesti Szemle, 1904)
Babilonia és Assyria. (Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1904. évi állapotáról. Bp., 1905)
Egyiptomi kultúrelemek a Bibliában. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, 1905)
Budakeszi sírleletek. (Archaeologiai Értesítő, 1905)
Újabb római feliratos elemek Dunapenteléről. 1–2. (Archaeologiai Értesítő, 1905–1906)
Babilonia és Assyria. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadóvállalata. Új folyam. Bp., 1906)
Das Himmelsjahr als Grundelement der altorientalischen Chronologie. (Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, 1906)
Néhány pannoniai kőemlék. (Archaeologiai Értesítő, 1906)
Études sur le calendrier égyptien. Dates calendériques au point de vue de l’histoire de la civilisation. (Annales du Musée Guimet. 24. Paris, 1907)
Zu Genesis. XLI. (Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, 1907)
Dunapentelei ásatások az 1907. évben. – Pannoniai feliratos emlékek. 1–2. (Archaeologiai Értesítő, 1907)
A Biblia és a Talmud a tudomány szolgálatában. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, 1908)
Dunapentelei ásatásaim 1908-ban. (Archaeologiai Értesítő, 1908)
Egyiptomi emlékek Magyarországon. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1909. jún. 7.; megjelent: Akadémiai Értesítő, 1909)
Ókori Egyptom. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadóvállalata. Új folyam. 79. Bp., 1909)
Der Kalender der Babylonier. (Hilprecht Annyversary Volume, 1909)
Római feliratos kőemlékek Dunapenteléről. 1–2. (Archaeologiai Értesítő, 1909)
A Nemzeti Múzeum ásatásai 1909-ben. – Római kőemlékek Dunapenteléről. (Archaeologiai Értesítő, 1910)
Az assuani és elephantinei aramaeus papyrus okmányok történeti jelentősége. (Értekezések a történeti tudományok köréből. XXIII. köt. 2. Bp., 1911; Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, 1912)
Az egyiptológia hazánkban. (Budapesti Szemle, 1912)
Beöthy Zsolt egyiptológiai gyűjteménye a budapesti kir. m. tudományegyetemen. Magyarázó jegyzék. Bevezetés az ókori egyiptomiak művészet- és kultúrtörténetébe. 4 táblával. (Bp., 1913)
Ásatások Egyiptomban. (Archaeologiai Értesítő, 1913)
A leydeni nemzetközi vallástörténeti congressus. (Történeti Szemle, 1913)
Adalék az Egyiptomi Ó-Birodalom chronologiájához. (Archaeologiai Értesítő, 1914)
Az ókori egyiptomi nevelés. (Magyar Paedagogia, 1914)
Ókori chronologiai kutatások. (Értekezések a történeti tudományok köréből. XXIV. köt. 1. Bp., 1915)
Handbuch der jüdischen Chronologie. (Frankfurt, 1916)
Naptárunk újjáalakítása és a húsvéti kérdés. (Értekezések a történeti tudományok köréből. XXIV. köt. 7. Bp., 1916)
Keleti tanulmányok. Mikor vonultak ki a az izraeliták Egyiptomból? A naptár az ókori Kelet népeinél. (Népszerű Zsidó Könyvtár. 13. Bp., 1924)
Újabb leletek az ókori Kelet földjén, különös tekintettel a Tutankhamonra vonatkozó ásatásokra. (Budapesti Szemle, 1924 és külön: Bp., 1924)
Tutankhamon és kora. (Gróf Klebelsberg Kuno Emlékkönyv. Bp., 1925)
Az astronomia művelése az ókori egyiptomiaknál. (Stella-Almanach. Bp., 1926)
Adalék a naptár-kérdéshez. (Stella-Almanach. Bp., 1927)
A kronológiai kutatás tudományos módszereiről. (Történeti Szemle, 1928)
A Magyar Nemzeti Múzeum két történeti fontosságú egyiptomi kőemléke. (Történeti Szemle, 1929)
Az astronomia a történettudomány szolgálatában. 1–2. (Stella-Almanach. Bp., 1929–1930)
Zur Chronologie der Könige Judas und Israels. (Monatsschrift für Geschichte Wissenschaft des Judentums, 1934)
Handbuch der jüdischen Chronologie. Hasonmás kiad. (Hildesheim, 1967)
Ókori Egyptom. Hasonmás kiad. (Bp., Anno Kiadó, 1998 és Tyukod, Black and White Kiadó, 2006)
Babilonia és Assyria. Hasonmás kiad. (Zikkurat Könyvek. 5. Debrecen, 2003).
Irodalom
Irod.: Emlékkönyv M. E. nyolcvanadik születésnapjára. – Dissertationes in honorem Eduardi Mahler. Szerk. Löwinger Sámuel és Somogyi József. A M. E. Jubileumi Emlékbizottság kiadványa. Bp., 1937)
Dobrovits Aladár: M. E. (Századok, 1945/46)
Wessetzky Vilmos: M. E. (Antik Tanulmányok, 1954)
Rezsabek Nándor: M. E., a csillagásztörténész és kronológus. (Természet Világa, 2005)
Rezsabek Nándor: Az utolsó magyar polihisztor. M. E. kronológus emlékezete. (Bp., 2010).
Irod.: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Don Péter: Magyar zsidó históriák. Anekdota lexikon. Szerk. Raj Tamás. (Bp., 1997)
Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Hubai Péter: M. E. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Zsidó síremlékek Budapesten. Szerk. Haraszti György. (Bp., 2004).
Megjegyzések
Halotti anyakönyvi adatai szerint Mahler Ede Istvántelken hunyt el. Istvántelek 1949. dec. 31-ig Rákospalota település része volt, 1950. jan. 1-jétől került Budapest IV. kerületéhez, azaz Újpesthez. Lexikonok téves halálozási adata ezért Budapest, ill. Újpest!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
