Manninger Rezső

Született: 1890. július 7. Sopron, Sopron vármegye
Meghalt: 1970. február 4. Budapest

Iskola

Az Állatorvosi Főiskolán állatorvosi okl. (1912), állatorvos-doktori okl. (1914), az immunitástan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1918), az MTA tagja (l.: 1927. máj. 5.; r.: 1939. máj. 12.).

Életút

Az Állatorvosi Főiskola Járványtani Intézet gyakornoka (1912–1916), tanársegéde (1916–1917), főiskolai adjunktusa (1917–1923) és az immunitástan magántanára (1918–1921), c. ny. rk. tanára (1921–1923), ny. rk. tanára (1923–1927), a járványtan ny. r. tanára (1927–1934), egyúttal az Élettani Intézet vezetője is (1925–1926). A bp.-i tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon az állategészségtan és -járványtan előadó tanára (1922–1934). Az Orsz. Állategészségügyi Intézet igazgatója (1928–1943). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar Állatjárványtani és Törvényszéki Állatorvostani Tanszék ny. r. tanára (1934–1945); közben a kar dékánja (1940–1941). A M. Agrártudományi Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Állatjárványtani és Törvényszéki Állatorvostani Tanszék ny. r. tanára (1945–1952); közben az egyetem rektora (1947–1948), az Állatorvos-tudományi Főiskola Járványtani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára (1952–1963). – A 20. sz.-i m. állatorvos-tudomány egyik legkiemelkedőbb személyisége. Nemzetközileg is különösen jelentősek a lépfene, ill. a hozzá hasonló szaprofiták tisztázására, a száj- és körömfájás vírusának változékonyságára, vmint a különféle állatfajok vérsavójának ún. komplementum-hatására vonatkozó megállapításai. Alapvetően új eredményeket ért el a sertésparatífusz, a sertéshimlő, a fertőző gyomor- és bélgyulladás, a lovak vírusos elvetélésének kóroktana terén. Jelentős irányító szerepet vállalt több mo.-i állatbetegség (pl. tenyészbénaság, veszettség, sertéspestis stb.) leküzdésében. – Az MTA ig. (1946. dec. 19.–1949. okt. 31.), elnökségi tagja (1958. máj. 30.–1960. ápr. 14.); az MTA IV. Osztályának elnöke (1953. máj. 30.–1956. szept. 15.), az MTA alelnöke (1960. ápr. 14.–1967. máj. 5.). A Német (l.: 1955), a Szovjet (l.: 1957), a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia tagja (t.: 1959). A Francia Állatorvosi (l.: 1958), a Bolgár (külföldi: 1960), a Csehszlovák (t.: 1962), a Francia Nemzeti Orvostudományi (l.: 1964), a Lengyel Tudományos Akadémia tagja (külső: 1967). A Nemzetközi Állatorvosi Szövetség (1959), az Angol Állatorvosi Sebészeti Kollégium (1960), a Lengyel (1960), a Görög Állatorvosi Egyesület tagja (1962). – A párizsi Nemzetközi Állategészségügyi Hivatalnál Mo. képviselője (1933–1967). Az Országos Állategészségügyi Tanács elnöke (1947–1967). A M. Mikrobiológiai Társaság elnöke (1955–1967), t. elnöke (1967–1970); A M. Állatorvosok Társasága elnöke (1961–1967), t. elnöke (1967–1970). – A lipcsei egyetem (1955), a bp.-i Állatorvosi Főiskola (1962), a szaloniki egyetem t. doktora (1964). – M. Népköztársasági Érdemrend (1952), Kossuth-díj (1950, 1961), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1954), Hutÿra Ferenc-emlékérem (1961), Akadémiai Aranyérem (1965).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013