Moravcsik Gyula
bizantinológus, klasszika-filológus
Született: 1892. január 29. Budapest
Meghalt: 1972. december 10. Budapest
Család
Fia Moravcsik M. Gyula (1931) filozófus.
Iskola
Az MTA tagja (l.: 1934. máj. 11.; r.: 1945. máj. 30.).
Életút
Moravcsik Gyula (1892. jan. 29. Bp. – 1972. dec. 10. Bp.): bizantinológus, klasszika-filológus. – Fia Moravcsik M. Gyula (1931) filozófus. – A bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori okl. (1914), görög–latin szakos tanári okl. szerzett (1920); közben a müncheni és a párizsi egyetemen tanult (1913), a középkori görög filológia fődiszciplinái, különös tekintettel a m.–bizánci érintkezésekre tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1924), az MTA tagja (l.: 1934. máj. 11.; r.: 1945. máj. 30.). – Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített, orosz hadifogságban volt (1915–1920), a bp.-i VI. ker.-i Mária Terézia Leánygimn. h. (1902–1921), r. tanára (1921–1923), az Eötvös Collegium tanára (1923–1936). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1924–1932), a görög filológia c. ny. rk. (1932–1936), ny. r. tanára (1936–1950), tanszékvezető egy. tanára (1951–1967). A Római M. Történeti Int. olaszo.-i ösztöndíjasa (1926–1927), majd Hariszeion-ösztöndíjjal Görögo.-ban folytatott kutatásokat (1934–1935). – A m. bizantinológiai kutatások nemzetközileg is elismert, iskolateremtő személyisége. Alapvetően új eredményeket ért el a középkori m.–bizánci kapcsolatok, ill. a bizánci–török művelődéstörténeti érintkezések vizsgálata terén- Forráskiadói tevékenysége is jelentős, közzétette a m. őstörténetre vonatkozó bizánci forrásokat. – Az Ókortud. Társaság elnöke. A Bolgár (1942-től), a Bajor (1954-től), az NDK (1955-től), az Osztrák Tud. Akad. külső l. tagja (1964-től). A Szerb Tud. és Művészeti Akad. (1965-től), az Athéni Akad. külső tagja (1965-től). Az athéni Bizantinológiai Társaság t. tagja (1930-tól). Az Association Internationale des Papyrologues (1948-tól), az Association Internationale des Études Byzantines tagja (1963-tól), t. alelnöke (1964-től). – Az athéni egyetem t. doktora (1937). – MTA Sámuel-díj (1932), MTA Nagyjutalma (1948), Kossuth-díj (1949), M. Népköztársasági Érdemrend (1950), Ábel Jenő-emlékérem (1968), Munka Érdemrend (ezüst, 1972).
Főbb művei
F. m.: A csodaszarvas mondája a bizánci íróknál. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1914)
Szt. László leánya és a bizánci Pantokrator-monostor. (Bp.–Konstantinápoly, 1923)
Az onogurok történetéhez. (Bp., 1930; hasonmás kiad. 1977)
A magyar történet bizánci forrásai. (Bp., 1934)
A magyar szent korona görög feliratai. Akad.-i székfgolaló is. (Elhangzott: 1935. máj. 6.; Értekezések a Nyelv- és Széptudományi Osztály Köréből, 1935)
A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység. (Szent István Emlékkönyv. I. Bp., 1938)
A papiruszok világából. (Bp., 1942; hasonmás kiad. 2000)
Byzantinoturcica. I–II. (Bp., 1942–1943; átd. bőv. kiad. Berlin, 1958)
Szellemtudományok és élet. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1947. máj. 5.)
Bizánc és a magyarság. (Bp., 1953)
Die byzantinische Kulturund das mittelalterliche Ungarn. (Berlin, 1955)
Bevezetés a bizantinológiába. (Bp., 1966; 2. kiad. 1989; németül Bp.–Darmstadt, 1976)
Studia Byzantina. (Bp.–Amsterdam, 1967)
Byzantium and the Magyars. (Bp.–Amsterdam, 1970)
Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Sajtó alá rend. Kapitánffy Iván, Ritoók Zsigmond. (Bp., 1984; 2. kiad. 1988).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
