Németh G[éza. Béla]
irodalomtörténész, művelődéstörténész
Született: 1925. február 17. Szombathely, Vas vármegye
Meghalt: 2008. szeptember 5. Budapest
Iskola
Az ELTE BTK-n – az Eötvös Collegium tagjaként – m.–német szakos tanári okl. szerzett (1950), az irodalomtudományok kandidátusa (1966), doktora (1973), az MTA tagja (l.: 1982. máj. 7.; r.: 1990. máj. 21.).
Életút
A bp.-i XIV. ker.-i Abonyi úti ált. isk. tanára és úttörővezetője (1950–1951), a Főv.-i Szabó Ervin Könyvtár egyik fiókkönyvtárának könyvtárosa (1951–1953), a Bp.-i Pedagógiai Főisk. M. Nyelvészeti Tanszék tanársegéde (1953–1955), a bp.-i Madách Imre Gimn. tanára (1955–1956), az MTA Irodalomtörténeti Int. tud. munkatársa (1956–1959, 1963–1964); közben a bp.-i II. Rákóczi Ferenc Gimn. tanára (1959–1963). Az ELTE BTK III. sz. M. Irodalomtörténeti Tanszék, ill. a XVIII–XIX. sz.-i M. Irodalmi Tanszék egy. adjunktusa (1964–196?), egy. docense (196?–1975), egy. tanára (1975. jún. 1.–1995. aug. 31.), emeritusz professzora (1996-tól); közben az általa megszervezett Művelődéstörténeti Tanszék vezetője (1981–1987). Az Egy. Könyvtár főig.-ja (1980–1996). – Tud. pályafutásának kezdetén nyelvészeti és néprajzi kutatásokkal fogl., a nyelvnek és a népszokásoknak az életformákkal való együttalakulása foglakoztatta, majd érdeklődése a 19–20. sz.-i irodalom- és művelődéstörténet felé fordult. Első irodalmi tanulmányai a szimbolizmus nyelvi, stilisztikai és poétikai előzményeiről szóltak, később a 19. sz. második felének kevéssé ismert alkotóinak munkásságát vizsgálta. Alapvetően új eredményeket ért el a társadalom- és művelődéstörténetbe ágyazott irodalomtörténeti és esztétikai műelemzés, ill. a nyelvi eszközhasználat feltárása terén. Elsők között vizsgálta a 19–20. sz. irodalomtörténetének meghatározó stílusait társadalomlélektani megvilágítással, egyedi sors- és pszichológiai vizsgálattal. – Az MTA–TMB Irodalomtud. Szakbiz. (1979–1988), az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Oszt.-a elnöke (1990–1996), az Irodalomtud. Biz. tagja, a Poétikai Munkabiz. elnöke, a Művelődéstörténeti Munkabiz. tagja, a 19. sz.-i Munkabiz. elnöke, az Akad.-i Művészeti Gyűjtemény vezetője. A Gyűjteményi Tanács elnöke. Az Osztrák–M. Irodalomtud. Vegyesbiz., a Svéd–M. Történész Vegyesbiz. tagja. A Gesellschaft für Literatur tagja. – József Attila-díj (1977), Akadémiai Díj (1980), Déry Tibor-jutalom (1987), Ápr. Negyedike Érdemrend (1988), Széchenyi-díj (1996), Kosztolányi Dezső-díj (1997), Alföld-díj (2000), Oltványi Ambrus-díj (2001). – Az Arany János Művei Kritikai Kiadása szerkesztője (XI. és XII. köt., 1963–1968).
Főbb művei
F. m.: Egy dunántúli falu keresztnévanyaga 1790 óta. (Magyar Nyelvjárások. Bp., 1953)
A magyar szimbolizmus kezdeteinek kérdéséhez. Nyelvi és stílusproblémák. (Irodalomtörténet, 1956)
Az Uj Nemzedék. A Komjáthy–Reviczky-csoport folyóirata. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1956)
A próza zeneiségének kérdéséhez. Asbóth János. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1958)
A századvégi Nyelvőr-vitához. (Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből. Bp., 1960)
Arany László. (Bp., 1960)
A kiegyezés utáni másfél évtized irodalma, kitekintéssel a dualizmus korának kritikai irodalmára. Kand. értek. (Bp., 1965)
Mű és személyiség. Vál. tanulmányok. (Bp., 1970)
Tragikum és történetfelfogás. A századvégi tragikumvita. (Bp., 1971)
Türelmetlen és késlekedő félszázad. A romantika után. Doktori értek. is. (Bp., 1971)
Die Geschichte der ungarischen Literatur. Többekkel. (Bp., 1972)
Létharc és nemzetiség. Tanulmányok. (Bp., 1976)
11 vers. Verselemzések, versértelmezések. (Bp., 1977)
Az egyensúly elvesztése. A német romantika. Tanulmányok. (Bp., 1978)
Küllő és kerék. Tanulmányok. (Bp., 1981)
A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában. A kiegyezéstől a századfordulóig. Monográfia. (Bp., 1981; németül 1981)
7 kísérlet a kései József Attiláról. Verselemzések. (Bp., 1982)
Világkép és irodalomfelfogás Babits Európai irodalomtörténetében. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1983. máj. 23.)
11+7 vers. Verselemzések, értelmezések. (Bp., 1984)
Századutóról – századelőről. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. (Bp., 1985)
Babits, a szabadító. Tanulmányok. (Bp., 1987)
Hosszmetszetek és keresztmetszetek. Tanulmányok. (Bp., 1987)
Péterfy Jenő. Monográfia. (Bp., 1988)
A magyar lektűr egyik alaptípusa. Zilahy Lajos munkássága a két háború között. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1991. nov. 11.)
Kérdések és kétségek. Vál. tanulmányok. (Bp., 1995)
Emlékek, eszmék, emberek. Esszék. (Bp., 1996)
Versek és korok. Verselemzések. (Bp., 1997)
Írók, művek, emberek, krónika. (Bp., 1998)
Hét folyóirat. 1945–1950. (Debrecen, 2000)
Művelődéstörténet fiataloknak. 1848–1948. (Bp., 2001)
szerk.: Arany László válogatott művei. (Bp., 1960)
Péterfy Jenő válogatott művei. (Bp., 1962)
Az el nem ért bizonyosság. Elemzések Arany lírájának első szakaszából. (Bp., 1972)
Forradalom után, kiegyezés előtt. A magyar polgárosodás az abszolutizmus korában. (Bp., 1989)
Hét évszázad magyar költői. Versantológia. Vál. Kovács Sándor Ivánnal, Lakatos Istvánnal. (Békéscsaba, 1996). *Eltérő születési hely: Mihályfa, Zala vm.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
