Pais Dezső
nyelvész
Született: 1886. március 20. Zalaegerszeg
Meghalt: 1973. április 6. Budapest
Család
Sz: Pais Kázmér tisztviselő, Shmiliár Ilona.
Iskola
Elemi iskoláit Zalaegerszegen végezte, a bp.-i Zrínyi Miklós Főreálgimnáziumban éretts. (1904). A bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium – tagjaként magyar–latin–görög szakos tanári (1908) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1911?). Az MTA tagja (l.: 1930. máj. 8.; r.: 1941. máj. 16.).
Életút
A Barkóczy-család nevelője (1908–1909), Zalaegerszegen állás nélküli tanár és a helyi vármegyei levéltárban kutatott (1909–1911), a soproni gimnázium helyettes tanára (1911–1912), a ceglédi gimnázium (1912–1919), a bp.-i (óbudai) Árpád Gimnázium r. tanára (1919–1924). A bp.-i középiskolai tanárképző intézet előadója és a Pázmány Péter Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetéhez beosztott r. tanár (1924–1933), az Eötvös Collegium r. tanára (1933–1937). A Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az ELTE BTK-n a magyar nyelvészet ny. rk. (1937–1938), ny. r. tanára (1938–1952), egy. tanára (1952–1959) és a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetője (1949–1959).
Az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kar forradalmi bizottságának elnöke (1956. okt.–nov.).
A 20. sz.-i magyar nyelvtudomány egyik legjelentősebb személyisége, a magyar irodalmi nyelvtörténeti kutatások elindítója tudományos pályafutást Horváth János hatására irodalomtörténészként kezdte (első dolgozatát br. Kemény Zsigmondról írta). Később érdeklődése a régi magyar irodalom nyelve felé fordult, utóbb a nyelvtudomány szinte minden ágában jelentőset alkotott, jóllehet elsősorban nyelv- és szótörténeti kutatásokkal és etimológiával foglalkozott. Elsőként rendszerezte a magyar történeti személynévkutatás elméletét, megteremtette a középkori személynévadás jelentéstanát, meghonosította a teljes szócsaládok vizsgálatát. Alapvetően új eredményeket ért el a magyar nyelvemlékek, elsősorban a Halotti Beszéd vizsgálata terén. Mondattan- történeti és -elméleti, ill. hangtörténeti kutatásai is kiemelkedő jelentőségűek.
Emlékezet
Budapesten élt és alkotott, Kosztolányi Dezső tér 12. sz. lakóházát emléktábla jelöli (2001. ápr. 9-étől). Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Tiszteletére, születésének 100. évfordulóján a Zala Megyei Tanács és az MTA Irodalomtudományi Intézete Pais Dezső-díjat alapított (a névtudomány és az irodalmi nyelv egy kimagasló kutatója veheti át, 1986-tól). Átadására a névadó születésnapján (márc. 20-án) kerül sor. Nevét vette fel a békásmegyeri (= budapesti, 1981-ben) és a zalaegerszegi Pais Dezső Általános Iskola (ez utóbbi helyen bronz mellszobrát is leleplezték: Fischer György alkotása, 1985-ben). Róla nevezték el a békásmegyeri (= Budapest III. került) Pais Dezső utcát (1979-ben). Születésének 90. és 100. évfordulójára tudományos konferenciát rendeztek (Zalaegerszegen, 1976-ban és 1986-ban).
Elismertség
Az MTA I. Osztálya elnöke (1943. nov. 8.–1949. nov. 29.). Az MTA Nyelvtudományi Bizottsága és Helyesírási Bizottsága elnöke (1946–1949). A Magyar Nyelvtudományi Társaság titkára, alelnöke. A Szent István Akadémia r. tagja (1934). A helsinki Finnugor Társaság tagja (l.: 1938; t.: 1954), a tartui Észt Tudós Társaság tagja (l.: 1938).
Elismerés
Munka Érdemrend (1953 és 1956). Az MTA Sámuel-díja (1919 és 1926), Kossuth-díj (1951), Révai Miklós-emlékérem (1968), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2003). Zalaegerszeg díszpolgára (1964).
Szerkesztés
A Magyar Nyelv szerkesztője (Gombocz Zoltánnal, 1927–1935; Melich Jánossal, 1935–1943; Benkő Loránddal, 1953-tól). A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai c. sorozat szerkesztője (egyedül, 1943–1953; Benkő Loránddal, 1953-tól).
Főbb művei
F. m.: Arany János levele Hunfalvy Pálhoz. – Kemény levelek a nemzeti múzeumban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1910)
Báró Kemény Zsigmond és az irodalmi élet. 1–3. Részben egy. doktori értek. is. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1911)
Az aszó elhomályosult összetételei. – Színt jelentő melléknevek lappangó kicsinyítői. (Magyar Nyelv, 1912)
„A walesi bárdok” tárgyának első említése irodalmunkban. – Madách és Eötvös. (Irodalomtörténet, 1918)
Régi személyneveink jelentéstana. (Magyar Nyelv, 1921/22)
Meddő. (Magyar Nyelv, 1929)
Konstantinos törzsneve. (Magyar Nyelv, 1930)
Fal. – A gyula és a kündüh. (Magyar Nyelv, 1931)
A magyarsággal kapcsolatos IX–X. századi népelemek és népmozgalmak. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1931. máj. 4.; megjelent: Jancsó Benedek: Erdély története. Kolozsvár, 1931)
A latin Anianus magyar származékaihoz. Horger Antallal. (Magyar Nyelv, 1933)
Jegyzetek Anonymushoz. – Régibb török jövevényszavaink magyarázatához. Ligeti Lajossal. (Magyar Nyelv, 1935)
A veszprémvölgyi apácák görög oklevele, mint nyelvi emlék. (Szent István Emlékkönyv. II. köt. Bp., 1938; hasonmás kiad. 1979)
Rengeteg. (Magyar népnyelv. A debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetének évkönyve, 1942)
A Halotti Beszéd olvasása és értelmezése. (Bp., 1942)
Kettőztetés, ikresítés a magyar nyelvben. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1942. máj. 4.)
Miklós püspök írta a tihanyi alapítólevelet? (Századok, 1944 és Magyar Nyelv, 1955)
Magyar szóalaktan. I. Szóösszetétel. (Bp., 1949)
Két fejezet a mondattanból. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. Bp., 1950)
Reg. A régi magyarság szellemi életének kérdésköréből. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. Bp., 1950)
Irányelvek a magyar hangtörténet tárgyalásában. (Bp., 1950)
Irányelvek a magyar hangtörténet tárgyalásában. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. Bp., 1950)
Kérdések és szempontok szóösszetételek vizsgálatához. (Magyar Nyelv, 1951)
Árpád- és Anjou-kori mulattatóink. (Zenetudományi tanulmányok. I. Kodály-emlékkönyv. Bp., 1953)
A fél névszó finnugor és magyar alaktani vonatkozásaihoz. – Budapest kialakulásának kezdetei. (Magyar Nyelv, 1954)
A magyar irodalmi nyelv. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Közleményei, 1954)
A magyar ly hang történetéhez. Bárczi Gézával, Benkő Loránddal. (Nyelvtudományi értekezések. 6. Bp., 1955)
A magyar helyesírás szabályai tizedik kiadásának előzményeihez és fogadtatásához. (Csillag, 1955)
Egy Bartók vers. Keresztury Máriával. – A búcsú és a szabad. – A szódarabok funkcionális megelevenedése. (Magyar Nyelv, 1956)
A jelentéstan helyzete hazánkban 1945 óta. Bánhidi Zoltánnal. – A szabad helynévi alkalmazásaihoz. (Magyar Nyelv, 1957)
Haj, huj, kaját. Hangutánzó-hangkifejező szavaink néhány ősi rokonságban lévő csoportjáról. (Zenetudományi tanulmányok. VI. Kodály Zoltán 75. születésnapjára. Bp., 1957)
Veres Péter egy ritka szava. Beke Ödönnel. – Az egy számnév meg az így határozószó. – A -nok, -nök és a -zat, -zet képzők. – Reg. (Magyar Nyelv, 1958)
A táltos meg az orvos. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Közleményei, 1958)
Példák a hangrendváltó osztódásos ikerítésre. – Az igekötők mivoltához és keletkezéséhez. (Magyar Nyelv, 1959)
Egy s más a szer dolgában. (Magyar Nyelv, 1960)
Szer. Egy szószerkezet szétágazásai a magyarban és más finnugor nyelvekben. (Nyelvtudományi értekezések. 30. Bp., 1962)
A magánhangzós előtagú – mássalhangzós utótagú ikerszók alakulásmódjai. (Magyar Nyelv, 1963)
Miért és hogyan voltunk barátok Bóka Lászlóval? (Valóság, 1964)
Az alanyos és tárgyas összetételek. (Alak- és mondattani gyűjtelék. (Nyelvtudományi értekezések. 46. Bp., 1965)
Régi személyneveink jelentéstana. (1–2. kiad. Bp., 1966)
Részletek a határozós összetételek fejezetéből. 1–3. (Magyar Nyelv, 1966–1967)
A garabonciás és társai. (Magyar Nyelv, 1967)
Aranyosrákosi Székely Sándor székely eposzának tündér mozzanatai. (Studia Litteraria, 1967)
A telek földterület jelentéstörténete. (Magyar Nyelv, 1971)
A tetem adatolásához és a tetem jelentéstörténetéhez. (Magyar Nyelv, 1972)
Életem, emlékeim, találkozásaim. Vál., szerk. Dorogi Zsigmond. (Bp., 1973)
A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből. Sajtó alá rend. Kázmér Miklós. (Bp., 1975)
Két fejezet a mondattanból. Hasonmás kiad. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. Bp., 1979)
A Horváth Jánossal társalkodó P. D., avagy tükörcserepek egy ötvennégy esztendős együttlét emlékeiből. (Irodalomismeret, 2002)
szerk.: Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Ford., a bevezető tanulmányt írta. 1 kihajtható térképmelléklettel. (A Napkelet könyvtára. 14. Bp., 1926)
Ómagyar olvasókönyv. Összeáll. Jakubovich Emillel. (Tudományos Gyűjtemény. Pécs, 1929; Hasonmás kiad. Bp., 1995)
Nyelvünk a reformkorban. Tanulmánygyűjtemény. Szerk. (Bp., 1955)
Horváth János: Versritmusú szólások a kötetlen beszédben. Szerk. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. 100. Bp., 1958)
Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből. Szerk. (Bp., 1960)
Szótörténeti és szófejtő tanulmányok. Szerk. Benkő Loránddal. (Nyelvtudományi értekezések. 38. Bp., 1963)
Dolgozatok a hangtan köréből. Szerk. Benkő Loránddal. (Nyelvtudományi értekezések. 67. Bp., 1969)
Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. A gesta hasonmás kiadása. Kihajtható térképmelléklettel. Ford. P. D. A bevezető tanulmányt írta Györffy György, szerk. Katona Tamás. (Bp., 1975; Bibliotheca historica. 2. kiad. 1977)
Anonymus: Gesta Hungarorum. III. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. A latin eredeti másolatából ford. P. D., prózájából a versadaptációt készítette Oromszegi Ottó. (Bp., 1994)
Ómagyar olvasókönyv. Összeáll. Jakubovich Emillel. Hasonmás kiad. (Bp., 1995)
Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. A gesta hasonmás kiadása. Kihajtható térképmelléklettel. Ford. P. D. A térképeket készítette Györffy György, a bevezető tanulmányt írta Thoroczkay Gábor. (Szent István Könyvek. Bp., 2003).
Irodalom
Irod.: Bartoniek Emma: P. D. Magyar Anonymusa. (Napkelet, 1926)
Sziklay János: Dunántúli kultúrmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Bóka László: P. D.: A magyar irodalmi nyelv. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1954)
Gáldi László: P. D.: A magyar irodalmi nyelv. (Magyar Nyelvőr, 1955)
Bóka László: P. D. 70 éves. (Magyar Nyelvőr, 1956)
Emlékkönyv P. D. hetvenedik születésnapjára. Szerk. Bárczi Géza, Benkő Loránd. Kihajtható térképmelléklettel. P. D. irodalmi munkásságával. A bibliográfiát összeállította Mikesy Sándor. (Bp., 1956)
Bóka László: P. D. 70 éves. (Magyar Nyelvőr, 1956)
Kniezsa István: P. D. 75 éves. (Magyar Nyelv, 1961)
P. D. nyolcvanadik születésnapjára. (Magyar Nyelv, 1966)
Lőrincze Lajos: P. D. köszöntése. (Magyar Nyelvőr, 1966)
Hexendorf Edit: Gondolatok P. D. születésnapján. (Magyar Nyelvőr, 1971)
Mikesy Sándor: P. D. tudományos munkássága. (Magyar Nyelv, 1973)
Benkő Loránd: P. D. (Magyar Tudomány, 1973)
Bárczi Géza: P. D. búcsúztatása. (Magyar Nyelv, 1973)
Búcsú P. D. akadémikustól. (MTA I. Osztálya Közleményei, 1973)
Komlovszki Tibor: P. D. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1973)
Kálmán Béla: P. D. (Nyelvtudományi Közlemények, 1973)
Nyíri Antal: P. D. (Acta Univarsitatis Szegediensis. Sectio Ethnographica et Linguistica, 1973)
I. Gallasy Magdolna: P. D. emlékünnepség és tudományos ülésszak. (Magyar Nyelvőr, 1975)
D. Mátai Mária: P. D. tudományos emlékülés Zalaegerszegen. (Magyar Nyelv, 1976)
Horváth Mária: P. D. befejezetlen Janus Pannonius-tanulmánya. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1978)
Ördög Ferenc: P. D. és a névtudomány. (Magyar Nyelvőr, 1984)
P. D. és a szülőföld. Dokumentumok. (Zalaegerszeg, 1986)
Emlékszám P. D. születésének 100. évfordulójára. (Névtani Értesítő, 1986)
Tolnai Gábor: P. D. századik születésnapján. (Magyar Nyelv, 1987)
Gergely János: P. D. és párizsi hívei. (Magyar Nyelv, 1988)
Benkő Loránd: P. D. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1993)
Albert Zsuzsa: Legenda P. D.-ről. (Pannon Tükör, 2001)
Kiss Jenő: P. D. életművéről. (Magyar Nyelv, 2003).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
