Pauler Gyula
történész, levéltáros
Született: 1841. május 11. Zágráb
Meghalt: 1903. július 8. Badacsonytomaj, Zala vármegye
Család
Sz: Pauler Tivadar (1816–1886) jogász, politikus, az MTA tagja, Deréky Sarolta (†1885). F: 1868-tól Lenhossék Georgina (†1894), Lenhossék József (1818–1888) orvos, anatómus professzor unokahúga. Fia: Pauler Ákos (1876–1933) filozófus, az MTA tagja. Leánya: Pauler Júlia és Bogyayné Pauler Katalin. Unokája: Bogyay Tamás (1909–1994) történész.
Iskola
A pesti piarista gimnáziumban éretts. (1858), a pesti tudományegyetemen jogot hallgatott ügyvédi vizsgát tett (1863), jogtudori okl. szerzett (1864). Az MTA tagja (l.: 1870. máj. 25.; r.: 1877. máj. 24.; ig.: 1899. máj. 5.).
Életút
Pesten ügyvédi irodát tartott fenn (1863–1874), a Magyar Országos Levéltár első vezetője országos levéltárnoki (1874–1893), országos főlevéltárnoki beosztásban (1893–1903). Hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában (a levéltárügyet tanulmányozta 1874–1875) és Németországban (a levéltár-építkezést tanulmányozta, 1899).
Az MTA II. Osztályának elnöke (1895. máj. 10.–1903. júl. 8.). A Magyar Történelmi Társulat alapító tagja, első jegyzője (1867–1875), ügyésze (1871–1876), másodelnöke (1898–1903). Miniszteri tanácsos (1896-tól).
Nevéhez fűződik a Magyar Országos Levéltár (MOL) szervezeti felépítésének és ügykörének kidolgozása. Kinevezésekor a levéltári iratok mindössze három termet tettek ki, az 1890-es években a hivatali helyiségeken kívül nyolcvanhárom termet foglaltak el. Az új intézmény egyesítette ugyanis a központi hatóságok iratanyagát, Pauler továbbá kezdeményezte tudományos intézménnyé válását, ill. különböző magániratok átvételével állandó gyarapodását. Összegyűjtötte a magyar diplomatikai levéltár anyagát, visszaszerezte a Hunyadi-levéltár összes, a Frangepán-levéltár töredék anyagát, megindította a bécsi levéltár magyar iratainak megszerzését. Elsőként javasolta a levéltárnoki szakminősítés bevezetését, felvetette egy önálló levéltári épület szükségességét (tervei alapján költözik majd a levéltár a budai Bécsi Kapu térre).
Első történeti dolgozatát 17 évesen, Zrínyi Miklósról írta (a Vasárnapi Ujságban jelent meg, folytatásokban, 1858-ban). Pályafutásának kezdetén elsősorban történetelméleti kérdésekkel foglalkozott: Auguste Comte, Edward Gibbon, Thomas Babington Macaulay és Leopold Ranke munkásságát vizsgálta. Később érdeklődése a XVII. század magyar története felé fordult, monográfiát írt a Wesselényi-féle összeesküvésről (1876), majd a magyar középkor kezdeteit tanulmányozta. A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt (1893) tekinthető az Árpád-kor első, széles forrásbázison alapuló korszerű monográfiájának.
Az utókor mégis leginkább a millennium (= millenárium) kapcsán kialakult történeti vitákból ismeri Pauler Gyula nevét. A történészeket megosztotta az a vita, hogy valójában mikor történt a honfoglalás? A honfoglalás kezdő évével kapcsolatban az MTA Pauler álláspontját fogadta el, aki a korabeli kútfők alapján a 895. évben jelölte meg a magyarok bejövetelének kezdőévét (Botka Tivadarral, Salamon Ferenccel és Szabó Károllyal szemben, akik tíz évvel korábbra tették ezt a dátumot). Mint az MTA által, a millennium évének meghatározására kiküldött bizottság tagja, a törvény az ő javaslatára fogadta el a honfoglalás időpontjának a 895. évet (más kérdés, hogy az ünnepségeket végül is csak 1896-ban rendezhették meg). Jelentős szerepet vállalt a millenniumi megemlékezésekből. Szilágyi Sándorral közösen szerkesztette A magyar honfoglalás kútfői c. sorozatot (1896–1900; Szilágyi halála után egyedül szerkesztette: 1900-ban jelent meg).
Emlékezet
Badacsonytomajban hunyt el, a budapesti Kerepesi úti Temetőben nyugodott (1952-ig, ekkor exhumálták és földi maradványait a Rákoskeresztúri Temetőben helyezték el). Pauler Katalin leánya, Bogyay Piroska a hamvakat Badacsonyba vitette és a Szent Donát-kápolna altemplomában helyezte örök nyugalomra (1982-ben). Itt nyugszik fia, Pauler Ákos is. A családi sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2009-ben). Róla nevezték el a Pauler Gyula-díjat, a levéltárosoknak adható legnagyobb állami kitüntetést (1999-től). A díjat minden évben, aug. 20-án adják át, és négy szakember kapja (a bronzból készült érem Szöllőssy Enikő szobrászművész alkotása és Pauler Gyula domború arcképét ábrázolja).
Elismertség
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi tagja. A Bács-Bodrogmegyei és a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat t. tagja.
Elismerés
Az MTA Nagyjutalma (Pesty Frigyessel, 1880; egyedül, 1884).
Főbb művei
F. m.: Zrínyi, a költő. (Vasárnapi Ujság, 1858)
Buda ostroma. Roggendorf bevétele, Szolimán által, 1541. (Vasárnapi Ujság, 1859)
A mohácsi csata. Történeti rajz. (Magyar Ifjúság Évkönyve. Pest, 1860)
Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. – Eger ostroma. (Vasárnapi Ujság, 1860)
Az utolsó Zrínyiek. (Családi Kör, 1861)
Zrínyi Péter és Frangepán Ferencz halála. (Vasárnapi Ujság, 1861)
A mohácsi csata. (Ifjúsági Album, 1862)
Jurisics Miklós. (Ország Tükre, 1864)
Wesselényi Ferencz és Széchy Mária Murányban. (Vasárnapi Ujság, 1865)
Gr. Zrínyi Miklós, a költő. (Magyarország Képekben, 1867)
Zrínyi Miklós és Montecuccoli Raymond. (Budapesti Szemle, 1867)
Zrínyi Péter. Történeti életrajz. 1–2. (Századok, 1867)
Gr. Ráday László által közölt röpirat. (Századok, 1868)
A bujdosók támadása 1672-ben. 1–3. (Századok, 1869)
Gyöngyösi István életéhez. – Újabb adatok Gyöngyösi István életéhez. (Századok, 1870)
A positivismus hatásáról a történetírásra. Akadémiai székfoglaló is (Elhangzott: 1871. jún. 12.; megjelent 1–2. Századok, 1871; kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1871)
Comte Ágost és a történelem. 1–3. (Századok, 1873)
A beszterczebányai gyűlés, 1670. (Századok, 1874)
Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése. 1664–1671. I–II. köt. (Bp., 1876)
A magyarok megtelepedéséről. 1–2. (Századok, 1877)
Szent István és alkotmánya. Akadémiai székfoglaló is (Elhangzott: 1878. okt. 14.; megjelent: 1–2. Századok, 1879; kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1878)
Frangepán Ferencz vallatása. (Történelmi Tár, 1880)
Lebedia, Etelköz, Millenarium. 1–2. (Századok, 1880)
Adatok megyei levéltáraink ismeretéhez. (Századok, 1881)
Megye? Várispánság? (Századok, 1882)
A millennium. (Budapesti Szemle, 1883)
Anonymus külföldi vonatkozásai. (Századok, 1883)
A történelem Bánk bánja. (Nemzet, 1883)
A Hartvik-legenda és pesti codexe. (Századok, 1884)
A Habsburg-házbeli királyok kora. (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben. I. köt. Bp., 1888)
Horvát-Dalmátország elfoglalásáról. 1091–1111. 1–2. (Századok, 1888)
A magyar királyi országos levéltár. (Magyar Könyvszemle, 1892)
V. István bolgár hadjáratai. (Hunfalvy-album. Bp., 1892)
A Hartvik legendáról. (Századok, 1892)
A sajómezei csata. (Hadtörténelmi Közlemények, 1893)
A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I–II. köt. (Bp., 1893; 2. jav. kiad. 1899)
Még egyszer – utoljára? – a Hartvik legendáról. (Századok, 1894)
A magyarok 954. és 955. évi hadjárata. (Századok, 1899)
A magyar nemzet története Szent Istvánig. (Bp., 1900)
A magyar honfoglalás kútfői. A honfoglalás ezredéves emlékére. Szerk. Szilágyi Sándorral. (Bp., 1900; hasonmás kiad. 1995)
A magyar nemzet első szereplése. (Uj Magyar Szemle, 1900)
A vezérek kora Istvánig. (Buenos Aires, 1974)
A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. A 2. jav. kiad. hasonmás kiadása. A szöveget gondozta. Sebestyén Lajos. (Bp., 1984; 2. kiad. 1985)
A magyar honfoglalás kútfői. A honfoglalás ezredéves emlékére. Szerk. Szilágyi Sándorral. Hasonmás kiad. Az utószót Vékony Gábor írta. (Bp., 1995; 2. kiad. 2000).
Irodalom
Irod.: P. Gy. bécsi levéltári kutatásai. (Századok, 1870)
Salamon Ferenc: P. Gy., min kritikus. 1–2. (Budapesti Szemle, 1887)
Domján István: A székely kérdés és P. Gy. új műve. (Erdélyi Múzeum, 1894)
Karácsonyi János: P. Gy.: A magyar nemzet története Szent Istvánig. (Katholikus Szemle, 1901)
P. Gy. halála. (Magyar Könyvszemle, 1903)
Csánki Dezső: P. Gy. (Századok, 1903)
Békefi Remig: P. Gy. emlékezete. Művei bibliográfiájával. (Bp., 1904)
Mihályfi Ákos: P. Gy. emlékezete. (Katholikus Szemle, 1905)
Károlyi Árpád: P. Gy. emlékezete. (Budapesti Szemle, 1909)
Thallóczy Lajos: P. Gy. emlékezete. (Századok, 1911)
Károlyi Árpád: Emlékbeszéd P. Gy. r. tag felett. (Bp., 1913)
Baráth Tibor: Comte pozitivizmusa és a magyar pozitivizmus. (Szentpétery- emlékkönyv. Bp., 1938)
R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. (Bp., 1973)
Az ezredév. A szemelvényeket és a képanyagot vál., az összekötő szöveget írta Tarr László. (Magyar tallózó. Bp., 1979)
Tóth Róbert: Adalékok az Országos Levéltár újjászervezésének kérdéséhez. P. Gy. országos levéltárnokká történő kinevezése 1874-ben. (Levéltári Szemle, 1984)
Fonay Tibor: A három Pauler Badacsonyban. (Horizont, 1989)
R. Várkonyi Ágnes: „Vagyon-é egymáshoz való igaz szeretet?” Történészvita Zrínyiről, 1868-ban. (Liget, 2000)
Szilágyi Ágnes Judit: P. Gy. és a magyar „millenarium” körüli polémia. (Sz. Á. J.: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban. Bp., 2007).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
