Peregriny Elek
pedagógus, író, műfordító
Született: 1812. február 12. Gálszécs, Zemplén vármegye
Meghalt: 1886. április 3. Budapest
Család
Lengyel nemesi családból származott. Sz: Peregriny György orvos, Máramaros vm. főorvosa. F: 1843-tól lenkei és zádorfalvi Lenkey Emma (1824–1850), Lenkey János (= a „Lenkey-huszárok” parancsnoka) és Lenkey Károly honvédezredes unokatestvére. Három leánya született, leányai közül Peregriny Jolán, Ney Ferenc (1814–1889) fiának felesége.
Iskola
Középiskoláit Máramarosszigeten végezte, majd Pozsonyban és a pesti egyetemen tanult (1833-ig); közben belépett a piarista szerzetesrendbe, két évet Kecskeméten töltött (1827–1829; kilépett a rendből: 1829). A pesti egyetemen bölcsésztudori okl. (1840), az általános neveléstan tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1866). Az MTA tagja (l.: 1841. szept. 3.).
Életút
Tanulmányai befejezése után gr. Andrássy Károly családjánál nevelő; három évig ő nevelte gr. Andrássy Gyulát, a későbbi miniszterelnököt (és testvérét, Andrássy Manót, 1833–1836); majd hosszabb utazást tett német és olasz városállamokban (1836– 1837). Br. Mednyánszky Alajos családjának nevelője (1837–1840), újabb hosszabb utazást tett, ezúttal Német- és Olaszországon kívül Angliába, Franciaországba, Svájcba is eljutott (1842–1844), hazatérése után rövid ideig ismét nevelői állást vállalt (gr. Károlyi György családjánál, 1844). A Helytartótanács munkatársa, a királyi könyvbíráló bizottság tagja (1844–1848), Csejtén (Nyitra vm.) haszonbérlő (1848). A pesti tudományegyetemen a pedagógia ny. r. tanára (1848–1849), a Közoktatási Minisztérium miniszterei tanácsosa (1849). A szabadságharc bukása után Csejtére vonult vissza gazdálkodni. Pesten fiúnevelő intézetet létesített (1857–1861; Budára helyezte át: 1861). A pesti tudományegyetem magántanára (1866-tól). Buda város tanácsnoka (1857–1873).
A Pesti Állami Tanítóképző igazgatósági tagja. A Kisdedóvó Egyesület Tanügyi Szakosztályának elnöke.
Pedagógiai munkásságában elsősorban a kortárs német szakírók műveit népszerűsítette, ill. számos ifjúsági természettudományos művet írt, fordított, szerkesztett és olvasókönyvet állított össze. Az első, magyar nyelvű ifjúsági történelemkönyve (A magyarok történetei, 1838) a magyar tankönyvirodalom klasszikusa, több mint 25 éven át hat kiadásban jelent meg.
Emlékezet
Mint a királyi könyvvizsgáló bizottság tagja, valójában cenzorként működött. A forradalom és szabadságharc idején, azonban a reformkor írói – többek között – Bajza József és Vörösmarty Mihály kiállt mellette, amikor hivatalából felmentették, és javadalmát megvonták (sőt, később miniszteri tanácsosi kinevezést kapott). A forradalom idején a budai várban, a Lenkey-házban (Úri utca 19.) élt családjával, a szabadságharc bukása is rejtőzködött felesége unokatestvére, Lenkey Károly. A Lenkey-ház 1828-ban került a család tulajdonába, korábban, 1803-tól a br. Eötvös családé volt (Eötvös Ignác vásárolta meg). Ugyanebben a házban született br. Eötvös József is (1813-ban). A házat emléktáblával jelölték meg. Fiúnevelő intézete később Budán, a Lenkey-házban működött; ott tanult Petőfi Zoltán, Petőfi Sándor fia is. Budán hunyt el, az MTA-n Ney Ferenc mondott felette emlékbeszédet. A Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik (Ney Bélával közös sírban). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
A Rajnavidéki Enciklopédiai Társaság tagja.
Elismerés
A Magyar Tudós Társaság Gorove-díja (1845).
Szerkesztés
Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia munkatársa. Utazásairól a Hírnök (1837–1841) és a Századunk c. lapokban számolt be (1838), nevelési dolgozatai elsősorban az Athenaeum c. lapban jelentek meg.
Főbb művei
F. m.: Campe, Joachim Heinrich : Amerika fölfedezése. Mulatságos olvasókönyv gyermekek és ifjak számára. Ford., átd. A három rész [Kolumbusz, Cortes és Pizarro] egybekötve. (Pest, 1836; 2. kiad. 1850)
Életből szedett képek csarnoka. Ifjú szívek művelésére. (Pozsony, 1837)
A ‘magyarok történetei. Az első ifjúság használatára. (Buda, 1838; 2. bőv. kiad. Nagy-Szombat 1840; 3. és 4. kiad. Pest, 1850?; 5. kiad. 1861; 6. kiad. 1863)
Bánya. Az ifjúság képzésére. Nyolcz füzet, két kötetben. Kő- és fametszetekkel. (Buda és Pest, 1840–1845; a II. köt. külön is megjelent A kis gyűjtő címmel, Pest, 1845)
A tanítási rendszerekről, különösen a humanismusról és a realismusról. (Tudománytár. Új folyam, 1842)
Természettörténet műtudományi jegyzetekkel. A tanuló ifjúság számára alkalmazá. (Buda, 1842; 2. kiad. Pest, 1844)
János gazda, vagy a falu barátja. (Pest, 1843)
Uj ABC, vagy ki akar magyarul és németül olvasni? Magyar és német nyelven. Négy színezett képpel. (Pest, 1844)
Mythologia. A két nembeli ifjúság használatára. (Pest, 1845; 2. bőv. kiad. 165 képpel. 1857)
Állatok, növények és ásványok országának természetleírása. Kérdések és feleletek tanulók számára. (Pest, 1845)
Olvasókönyv. Városi és falusi gyermekek számára. (Pest, 1846)
Természettörténet. Az ifjúság tanítására és házi használatra. 16 tábla színezett rajzzal. (Pest, 1847; 2. kiad. 1852)
Olvasókönyv a negyedik elemi osztály számára. (Buda, 1847)
Magyarország története az algymnasium számára. (Pest, 1863; 2. kiad. 1866)
Általános neveléstan. Egy. tankönyv. (Pest, 1864)
A római és görög mythologia. (1–2. kiad. Pest, 1870)
A budai m. kir. állami tanítóképezdék négy évi történetének vázlata. (Bp., 1874).
Irodalom
Irod.: P. E. (Fővárosi Lapok, 1886)
Ney Ferenc: P. E. l. tag emlékezte. (MTA Emlékbeszédek. Bp., 1887)
T. Ágoston László: A budavári filozófus. Az Andrássy grófok és Petőfi Zoltán nevelője. (Hévíz [folyóirat], 2001).
Megjegyzések
1. Akadémiai székfoglalót nem tartott. Akadémiai tagsági éve egyébként ellentmondásos: Szinnyei szerint: 1843! Az MTA tagjai. 1825–2002 között c. kiadvány szerint: 1841! 2. Peregriny János (1853–1924) más lexikonok adataival szemben nem a fia!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
