Prohászka Ottokár

Született: 1858. október 10. Nyitra, Nyitra vármegye
Meghalt: 1927. április 2. Budapest

Család

Sz: Prohászka Domokos (1817–1879) katonatiszt, majd a Pénzügyminisztérium (PM) tisztviselője; Morvaországból származott, ősei németországi iparosok voltak, Filberger Anna Mária, svájci eredetű család, Filberger András pékmester leánya. Testvére: Prohászka Irma és Prohászka Gusztáv. A család tagjai egymás között németül beszéltek, Prohászka is csak évekkel később tanult meg magyarul.

Iskola

Gyermekkorát Nyitrán, Pozsonyban és Rózsahegyen töltötte: apja áthelyezései miatt a család gyakran változtatott lakóhelyet. Elemi iskoláit Rózsahegyen (1865–1866) és Losoncon végezte (1866–1869), majd a nyitrai piarista gimnáziumban (1869–1871), a kalocsai jezsuita gimnáziumban (1871–1873), ill. az esztergomi papi kisszemináriumban tanult (1873–1875); Esztergomban éretts. (1875). A római Collegium Germanico–Hungaricum tagjaként (1875–1882) a Szent Gergely Egyetemen filozófiai (1878) és teológiai doktori okl. szerzett (1882); közben pappá szentelték (1881. okt. 30.) Az MTA tagja (l.: 1909. ápr. 29.; r.: 1920. máj. 5.).

Életút

Az esztergomi líceumban a görög–latin nyelv r. tanára (1881–1884), a szemináriumban a teológia r. tanára (1883–1904) és a líceum ún. spirituálisa (1890–1904). A Katolikus Néppárt alapító tagja (1894), jelöltjeként a vágvecsei választókerület országgyűlési képviselőjelöltje (1896), a Regnum Marianum vezetője (1903-tól). A bp.-i tudományegyetem Hittudományi Karán a dogmatika ny. r. tanára és az egyetemi templom hitszónoka (1904. márc. 4.–1905. nov. 6.). Székesfehérvári megyéspüspök (1905–1927; kinevezték: 1905. okt. 17.; X. Pius pápa megerősítette: 1905. dec. 11.; Rómában felszentelték: 1905. dec. 21.; elfoglalta székét: 1906. jan. 21.), e tisztében a Főrendiház (1905–1918), majd a Felsőház tagja (1927). A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja programjával nemzetgyűlési képviselő (Székesfehérvár, 1920–1922), rövid ideig a párt elnöke is (1920–1921).

Legjelentősebb gyakorlati alkotása a Farkas Edit által megalapított Szociális Missziótársulat (megalakult: 1908. nov. 19-én). Tagjai Jézus Krisztus szociális királyságának megvalósulásáért dolgoztak, mint hivatásos szociális munkások egyházi és társadalmi szervezete. A társulat Prohászka kezdeményezésére árvaházakat tartott fenn, börtönpasztorációval foglalkozott, megszervezte a fővárosba került cselédlányok lelki vezetését, nővédelmi szervezeteket működtetett. A szervezet beltagjai szerzetesi fegyelemben éltek, kültagjai, általában arisztokrata hölgyek társadalmi befolyásukat állították a társulat szolgálatába. Prohászka hatásában Pázmány Péterrel összehasonlítható szónok, teoretikus és lelki író volt, az eucharisztia és Jézus Krisztus iránti mélységes áhítata a 20. sz. nagy misztikusai közé állítja.

A 20. századi modern katolicizmus első és legnagyobb hatású magyarországi képviselője, a század első évtizedében kibontakozó magyarországi keresztényszocialista mozgalom egyik szellemi vezetője és egyházi pártfogója. Több mint húsz éven át tevékenykedett az esztergomi kisszemináriumban, amely munkássága nyomán a 19. sz. végi katolikus megújulás egyik központjává vált. A rideg, korszerűtlen jozefinista papnevelői hagyományokkal szemben igyekezett bensőséges lelkiségre nevelni növendékeit, pedagógiai elképzeléseivel a magyarországi papnevelés forradalmi megújítójává vált. Olyan papi generációk tekintették mesterüknek, akik sikerrel birkóztak meg a 20. sz. eleji magyar társadalmi katasztrófákkal: forradalmak, háborúk idején tudtak tartást és hitet adni hívő magyar embereknek. – Nagy hatású hitszónok volt, tudományos és publicisztikai munkássága egyaránt jelentős. Műveiben a magyar egyházi írók közül elsőként rendszeresen foglalkozott szociális kérdésekkel. Magyarra fordította XIII. Leó pápa szociális enciklikáját (Rerum Novarum, 1891), s valószínűleg a század eleji szociáldemokrata mozgalmak hatására a magyar katolikus írók közül elsőként olvasta végig, elemezte és ítélte el tudományosan Marx Tőkéjét. Keresztényszocialista elveket hirdető írásaiban felismerte az új évszázad elején a szociális feszültséget, ill. azt, hogyha az egyház vezetésével nem sikerül megoldást találni, akkor – véleménye szerint – teret nyer egy osztályharcos, ateista, erőszakos, a „magántulajdon szentségét” semmibe vevő ideológia, amely végső soron minden értéket elsöpörhet. Hogy többet tehessen nézetei terjesztéséért országgyűlési képviselőjelöltként elindult a Vágvecsei választókerületben (s csak durva választási csalás miatt nem szerzett mandátumot, 1896-ban). Az 1900-as évek elején rendszeressé váltak országjáró utazásai, ahol híveket felrázó lelkigyakorlatos szentbeszédeket tartott; a legnagyobb figyelem a bp.-i Egyetemi Templomban rendezett ún. konferenciabeszédeit kísérte. – Írásai közül kiemelkedik a Föld és Ég (1902) c. tanulmánysorozat, amelyik természettudományos felkészültséggel bírálta az evolúcióelméletet, s azt nem tartotta összeegyeztethetőnek a keresztény világnézettel. Művei döntő része azonban az egyház megújítását, modernizálását vizsgálta. Modern katolicizmus (1907) c. kis könyvében és Az intellektualizmus túlhajtásai (1910) c. akadémiai székfoglalójában, bizonyos értelemben a modernizmus nézeteit vallotta (elsősorban Henri Bergson tanítványától, a modernista Édouard LeRoy-tól vett át bizonyos merész tételeket). Mivel X. Pius pápa az ún. modernizmust hivatalból üldözendőnek bélyegezte (1908-tól), Prohászkának e két írását és egy, az egyházi vagyonkezelés reformjának szükségességét hirdető karácsonyi hírlapi cikkét (Több békességet!, 1910) az illetékes kongregáció indexre tette (1911. jún.). Különösen fájdalmas volt számára a kongregációnak az a véleménye, hogy a Több békességet! cikk a szocialistákat támogatja, mivel egyfajta szellemi kommunizmust hirdetett meg. A történtek komoly önvizsgálatra késztették: nagy alázattal visszavonta megbírált írásait, azonban továbbra is hirdette az egyház megújulását és vállalta a párbeszédet a modern tudományokkal és a művészetekkel. (A II. Vatikáni Zsinat ötven évvel később hasonló nézeteket hirdetett meg!) Az I. világháborút Isten büntetésének fogta fel, amely az egyes ember és a társadalom erkölcsi megtisztulásának és újjászületésének ára; ezért kezdetben rokonszenvezett a forradalmakkal. A világháború által felszínre hozott társadalmi feszültségek megoldására a kommunistákhoz hasonlóan földreformot (a frontkatonák földhöz juttatása) és politikai reformokat (választójog) sürgetett. Később azonban felismerte az új rendszer erkölcstelenségét, ill. elhatárolódott antiklerikalizmusától. A „dicsőséges ellenforradalommal” hatalomra jutó Horthy Miklós kormányzóval rokonszenvezett, de a miniszterelnökségre való felkérését elutasította, ugyanakkor szembehelyezkedett a Habsburg-restaurációval, IV. Károly hazatérési kísérleteivel is. Tevőlegesen részt kívánt venni egy új keresztény magyar állam építésében, nemsokára azonban csalódott a magát keresztény kurzusnak nevező új rendből, amely szerinte csak nevében és jelszavaiban volt az. Politikailag is képviselt modern antiszemitizmusa a két világháború közötti Magyarország középosztályának gondolkodására alapvető hatást gyakorolt. A zsidóságot és nézeteit nem faji vagy vallási, hanem szociális alapon ítélte el, a zsidóság nála a kereszténységet kiszorítani igyekvő, idegen hatalom. Írásaiban gyakran használt olyan metaforákat, amelyeket később szélsőjobboldali lapok szívesen átvettek (sőt bizonyos nemzetiszocialista körökben Prohászkára divatos lett hivatkozni, anélkül, hogy a nyilas újságírók értették volna a püspök szociális érzékenységét). Prohászka már az összeomlás után hirdette a numerus clausust (1918-tól), a magyarság harcát a zsidóság és a liberalizmus ellen nemzeti önvédelemnek tartotta, amelynek az a célja, hogy bizonyos hivatalok betöltésénél a keresztény nemzeti középrétegek előnyt élvezhessenek (nála szerepel először a hungarizmus fogalma: az általa megalkotott fogalom azonban a liberalizmus ellentéte, egyfajta pozitív nemzeti ideológia volt). Munkássága hozzájárult a liberális Magyarország és a keresztény nemzeti Magyarország közötti szakadék elmélyüléséhez, bizonyos nézetei pedig, gyakran összefüggéseikből egyoldalúan és erőszakosan kiragadva a szélsőjobboldal által napjainkig is állandó újrahasznosításra kerülnek.

Emlékezet

A bp.-i Egyetemi Templom szószékén a nagyböjti lelkigyakorlatos szentbeszéd közben agyvérzést kapott (1927. ápr. 1-jén), másnap a pesti szeminárium betegszobájában hunyt el. Holttestét székvárosába, Székesfehérvárra szállították, ahol előbb a város északi részén lévő temető kápolnájában nyugodott, majd a Szent Jobb fehérvári látogatása idején (1938. jún. 1-jén) ünnepélyes külsőségek között átszállították a tiszteletére emelt vasútvidéki emléktemplomba (= Prohászka Ottokár-emléktemplom). Az 52 méter magas, kupolás templom a római Pantheon mintájára épült (a püspök emlékére, 1929–1933-ban; Fábián Gáspár tervei alapján). Prohászka Ottokár síremléke a templom belső terének jobb oldalán található (a carrarai márványból készült alkotás Orbán Antal munkája, 1936-ban), a templomkertben található még Kaszap István sírja és Prohászka Ottokár szobra is. A bronzszobrot (Fülöp Elemér többalakos emlékműve, 1934) eredetileg a bp.-i Károlyi-kertben állították fel, ám azt Faludy György író vezette szociáldemokrata ifjúmunkások ledöntötték (1947. ápr. 26–27-én éjszaka). A megmaradt főalakot az egyház kikérte (1982-ben), és előbb a székesfehérvári plébánia kertjében (1984-ben), majd a templom előtti parkban helyezte el (1992-ben). Emléktábláját elhelyezték a bp.-i máriaremetei templomon (1924. okt. 5-én, a templom felszentelésének 25. évfordulóján), a bp.-i Egyetemi Templom szószéke alatt (Dabóczy Mihály alkotása) és Esztergomban (a belvárosi plébániaházon). Nevét vette fel – többek között – a felvidéki magyar egyetemi és főiskolai hallgatók katolikus hitbuzgalmi és kulturális szervezete (Prohászka Ottokár Körök Szövetsége, 1929–1944), a Magyar Élet Kiadó szociográfiai tanulmányai (Prohászka-füzetek, 1937–1940). Nevét viseli– többek között – a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium, a székesfehérvári egyházmegye Prohászka Ottokár Kölcsönkönyvtára, és a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda. Emlékét őrzi még a székesfehérvári Prohászka Baráti Kör. – Hatása a 20. sz. magyar szellemi fejlődésére igen jelentős. Ádáz ideológiai harcot vívott a Nyugattal, s elsősorban Ady Endrével; Ady viszont legjelentősebb publicisztikáit éppen Prohászka Ottokár ellen írta (Prohászka Ottokár Nagyváradon, 1903). Másfél évvel később szenvedélyes vitát folytatott a III. éves Balázs Bélával, Ady későbbi barátjával (a bp.-i egyetem Négyesy-szemináriumában, az incidenst – többek között Juhász Gyula is megemlítette). Szellemi kapcsolatban állt a katolikus misztikus Dienes Valériával, az ún. evologika kidolgozójával, az orkesztika nevű mozdulatművészeti irányzat megalapítójával (1910-es évek). Gárdonyi Géza elsősorban Prohászka hatására lett ismét hívő katolikussá (ő nevezte el a püspököt „a napba öltözött embernek”, 1912-ben). Nagy hatással volt Szerb Antalra (Prohászka keresztelte meg!) és Sík Sándorra. Haláláról Reményik Sándor verssel emlékezett meg (Szószékről, 1927). Összes műveit a Szent István Társulat adta ki (1928–1929-ben, 25 kötetben, Schütz Antal szerkesztésében); naplóját külön, legutóbb Barlay Ö. Szabolcs tette közzé (1997- ben). Az 1940-es években a székesfehérvári egyházmegye kezdeményezte boldoggá avatását ám ezt sem Serédi Jusztinián érsek-hercegprímás, sem a Vatikán nem támogatta (ez utóbbi elsősorban az index miatt). A rendszerváltás után sorra adják ki újra a műveit, tiszteletére először Székesfehérvárott rendeztek emlékkonferenciát (Prohászka ébresztése címmel, 1995. okt. 10- én), ill. azóta minden évben, halálának évfordulóján konferenciával és misével emlékeznek meg. Székesfehérvárott újra kiadják írásait (2004-től). Püspökké avatásának 100. évfordulójáról az egyház Prohászka-emlékévvel emlékezett meg (2006-ban), életéről Szabó Ferenc írt monográfiát (2007-ben). Születésének 150. évfordulóján a lakiteleki népfőiskola panteonjában Bábel Balázs avatta fel legújabb mellszobrát (Kligl Sándor alkotása, 2008. okt. 10-én).

Elismertség

A Szent István Akadémia alapító tagja (t.: 1915). A Kisfaludy Társaság tagja (t.: 1926), a Petőfi Társaság t. tagja.

Elismerés

Székesfehérvár Díszpolgára (1912), Magyar Örökség Díj (2009).

Szerkesztés

A Magyar Sion (1887–1904) és az Esztergom c. politikai hetilap szerkesztője (1895–1904) és kiadója (1898–1910).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013