Pukánszky Béla
irodalomtörténész
Született: 1895. december 22. Pozsony
Meghalt: 1950. október 26. Budapest
Temetés: 1950. október 30. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Pukánszky Béla (1859–1899) teológus, a pozsonyi teológiai akadémia r. tanára. F: 1924-től Kádár Jolán (1892–1989) irodalom- és színháztörténész, könyvtáros. Leánya: Pukánszky Jolán középiskolai tanár, 1947-től Varga Ottó (1909–1969) matematikus, Kossuth-díjas akadémikus felesége. Fia: Pukánszky Béla (1926–1986) vegyészmérnök, a Műanyagipari Kutatóintézet osztályvezetője, Pukánszky Lajos (1928–1996) matematikus, a University of Pennsylvania egy. tanára. Unokája: Pukánszky Béla (1950–) vegyészmérnök, az MTA tagja.
Iskola
A budapesti tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori okl. (1918), magyar–német szakos középiskolai tanári okl. (1919), a német irodalomtörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1927). Az MTA tagja (l.: 1932. máj. 6.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
A budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon a német nyelv lektora (1920–1927). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a német irodalomtörténet magántanára (1927–1936), c. ny. rk. tanára (1936–1941). A debreceni Tisza István Tudományegyetemen, ill. a Debreceni Tudományegyetemen a német nyelv és irodalom ny. r. tanára (1941–1950); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1947–1948). A budapesti tanárképző intézetben a német irodalomtörténet r. tanára (1936–1941).
Magyarországi német irodalom- és művelődéstörténettel, magyar–német irodalmi, művelődéstörténeti és zenei kapcsolatok történetével, általános magyar irodalomtörténeti kérdésekkel foglalkozott. Monográfiában dolgozta fel A magyarországi német irodalom történetét (a legrégibb időktől 1848-ig; 1926-ban). A mű a szepesi németség első irodalmi „termelésétől” a német nemzetiségeknek a magyar forradalomban játszott szerepéig tekinti át a hazai német irodalmat, amelyet a magyar irodalom fejlődésétől elválaszthatatlannak tekintett. Később kutatásaiban részletesebben kitért az erdélyi német nemzetiségekre, elsősorban a szászokra. Alapvetően új eredményeket ért el a német polgárosodás sajátosságainak feltárása, a német, ill. az erdélyi szász öntudat alakulásának tanulmányozása terén. Igen sok filológiai dolgozatot írt a magyar klasszikus irodalom németországi fogadtatásáról; vizsgálta a magyar történelem sorseseményeinek (pl. mohácsi csata, Rákóczi-szabadságharc stb.) korabeli német sajtó- és irodalmi visszhangjait, esettanulmányokban elemezte a hazai németség meghatározó személyiségei (pl. Budenz József, Pulszky Ferencné Walter Terézia stb.) magyarrá válásának állomásait.
Emlékezet
Budapesten (Krisztinaváros, I. kerület Attila körút 19., majd Erzsébetváros, VII. kerület Csengeri utca 3.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben – feleségével közös sírban – nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Az utóbbi években több művét újra kiadták: A Német polgárság – magyar földön c. klasszikus munkáját Niederhauser Emil rendezte sajtó alá (2000-ben).
Elismertség
A Magyar–Német Társaság Művészeti Bizottságának elnöke (1940–1945), a Társaság igazgatótanácsának tagja (1944–1945).
Szerkesztés
Az Irodalomtudományi Évkönyv. A Pázmány Péter Tudományegyetem Német Intézetének Évkönyve szerkesztője (Thienemann Tivadarral, 1936–1938). Az Ungarn c. folyóirat szerkesztője (1941–1944).
Főbb művei
F. m.: Herder hazánkban. Herder és a német irány. Egy. doktori értek. is. (Német Philologiai Dolgozatok. 23. Bp., 1918)
Schopenhauer és a századvégi magyar líra. (Minerva, 1922)
Az ágostai hitvallás megszilárdulása az erdélyi szászok között. (Protestáns Szemle, 1924)
A magyarországi német irodalom története a legrégibb időktől 1848-ig. Monográfia. (Német Philologiai Dolgozatok. 31. Bp., 1926; németül: Geschichte des deutschen Schrifttums in Ungarn. Münster, 1931)
Mohács és az egykorú német közvélemény. (Mohácsi Emlékkönyv. Szerk. Lukinich Imre. Bp., 1926)
Die Druckerei Brewer in Leutschau. (Gutenberg-Jahrbuch. Mainz, 1927)
Sebastian Tinódi und der deutsche Zeitungsgesang. (Aus den Forschungsarbeiten der Mitglieder des Ungarischen Instituts und des Collegium Hungaricum in Berlin, 1927)
A százéves magyar irodalomtudomány. (Széphalom [folyóirat], 1928; és külön: Széphalom Könyvtár. 6. Szeged, 1928)
A német irodalom kis tükre. (A Magyar Szemle Kincsestára. 35. Bp., 1930)
Nachdrucke deutscher Erbauungsschriften aus ungarländischen Offizinen des 17. Jahrhunderts. (Gutenberg-Jahrbuch. Mainz, 1931)
Hegel és magyar közönsége. (Minerva Könyvtár. 38. Bp., 1932)
Ungarische Goethegegner und Kritiker. 1830–1849. (Ungarische Jahrbücher, 1932)
Balthasar Elischer und seine Goethe-Sammlung. (Deutsch–Ungarische Heimatsblätter, 1932)
Geschichte der deutschen Literatur in Ungarn. 1867–1918. (Deutsch–Österreichische Literaturgeschichte. 3. Wien–Leipzig, 1933)
Pulszky Ferencné Walter Teréz útja a németségtől a magyarsághoz. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1933)
Patrióta és hazafi. Fejezet a magyarországi német irodalom történetéből. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1933. febr. 27.; megjelent, két részben: Budapesti Szemle, 1933; kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1933)
Lenau és a magyar föld. (Berzeviczy-emlékkönyv. Bp., 1934)
Jakob Bleyer. (Deutsche Hefte für Volksforschung, 1934)
Rákóczi a német irodalomban. (Rákóczi Emlékkönyv. II. köt. Szerk. Lukinich Imre. Bp., 1935)
Ungarische Frakturdrucke im 16. Jahrhundert. (Gutenberg-Jahrbuch. Mainz, 1935)
Wagner Richard halálának félszázados évfordulójára. P. B. előadása az Eötvös Kollégium Volt Tagjainak Szövetsége XII. közgyűlésén. (Közgyűlési Előadások. 2. Bp., 1935)
A mai osztrák irodalom. Monográfia. (Kultúra és tudomány. Bp., 1936)
Nagynémet eszmék irodalmi visszhangja. Budapesti Szemle, 1936 és külön: Bp., 1936)
Budenz József, Göttinga és a magyar nyelvhasonlítás. (Nyelvtudományi Közlemények, 1936)
A szászok és az erdélyi gondolat. (Történeti Erdély, 1936; és külön: Az Erdélyi Férfiak Egyesülete Jancsó Benedek Társaságának kiadványa. Bp., 1936)
A weimari Goethe-ünnep. (Budapesti Szemle, 1936)
Deák Ferenc kiadatlan levelei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1936)
Az ember tragédiája és az osztrák irodalom. (Budapesti Szemle, 1937 és külön: Bp., 1937)
A német népi öntudat hazai formái. (Budapesti Szemle, 1938)
Beethoven és Kant. (Athenaeum, 1939 és külön: Bp., 1939)
A német dráma a Nemzeti Színházban. (A Nemzeti Színház emlékalbuma. Bp., 1939)
Magyar–német szellem a Szepességben. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1939)
A német „Csongor és Tünde.” Mohácsi Jenő fordításáról. (Budapesti Szemle, 1939)
Deutsche Offizinen im Dienste des ungarischen Buches. (Gutenberg-Jahrbuch. Mainz, 1939)
Német polgárság – magyar földön. Monográfia. (Magyarságismeret. 4. Bp., 1940)
A szászok. (Erdély. Szerk. Deér József. Bp., 1940 németül és olaszul is)
Der Urfaust. – Goethe in Ungarn. (Gastspiel des Ungarischen Nationaltheaters in Deutschland, 1941. Bp., 1941)
Magyar–szász művelődési kapcsolatok. (Erdély és népei. Szerk. Mályusz Elemér. Bp., 1941; németül: Bp.–Leipzig–Milano, 1943)
Erdélyi szászok és magyarok. Monográfia. (Bp., 1942)
Mozart. P. B. előadása a Magyar–Német Társaságban. (A Magyar–Német Társaság Kiadványai. 11. Bp., 1942)
Az új magyar zene. (Budapesti Szemle, 1942)
A német műveltség magyar munkásai. (Forrás, 1943)
Szászok a magyarság és a románság közt. (Hitel, 1943)
Gerhart Hauptmann. (Budapesti Szemle, 1943)
A hatvanéves Kodály. (Magyarságtudomány, 1943)
Magyar–szász művelődési kapcsolatok. Hasonmás kiad. (Erdély és népei. Szerk. Mályusz Elemér. Bp., 1999)
Német polgárság – magyar földön. Monográfia. Hasonmás kiad. Sajtó alá rend. Niederhauser Emil. (Bp., 2000)
A magyarországi német irodalom története a legrégibb időktől 1848-ig. Monográfia. Hasonmás kiad. (Historia Incognita. 1. Történettudomány. 1. Máriabesnyő–Gödöllő, 2002)
Erdélyi szászok és magyarok. Monográfia. Hasonmás kiad. (Historia Incognita. 1. Történettudomány. 7. Máriabesnyő–Gödöllő, 2003)
szerk.: Német közgazdasági olvasókönyv. Szemelvények német közgazdasági írók műveiből. Főiskolai és szemináriumi használatra. Összeáll. (Pécs, 1925)
Hoffmann, E. T. A.: Brambilla hercegnő. – Diótörő és egérkirály. Ford. Sárközy György. A bevezetőt írta P. B. (Élő Könyvek. 2. Külföldi Klasszikusok. 18. Bp., 1930)
Kisfaludy Károly: A kérők. Vígjáték 3 felvonásban. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1938)
Deutsch–Ungarische Begegnungen. Szerk. (Ungarn-Bücherei. 2. Bp.–Leipzig–Milano, 1943)
ford.: Braun, Otto: Bevezetés a történetfilozófiába. Ford. (Filozófiai Könyvtár. 2. Szekszárd, 1922).
Irodalom
Irod.: Némedi Lajos: Béla Pukánszky. (Német Filológiai Tanulmányok, 1964). *Valamennyi lexikon téves halálozási adata: okt. 2.! Gyászjelentése szerint okt. 26-án hunyt el!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
