Pulszky Ágost, cselfalvi és lubóczi
politikus, jogász, szociológus
Pulszky Ágoston
Született: 1846. július 3. Bécs, Ausztria
Meghalt: 1901. szeptember 11. Budapest
Temetés: 1901. szeptember 13. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Elmagyarosodott, evangélikus hitéért üldözött, lengyel nemesi családból származott: a család ősét, Pulszky Sámuelt Mária Terézia nemesi oklevéllel tüntette ki (1741. szept. 13.) és Cselfalvát, majd Lubócot nemesi adományként ajándékozta neki. Sz: Pulszky Ferenc (1814–1897) politikus, régész muzeológus, Walter, Theresa (írói nevén: Pulszky Teréz; 1819–1866), egy bécsi bankár leánya. Testvére: Pulszky Károly művészettörténész, művészeti író, muzeológus, az MTA tagja; Pulszky Garibaldi (1861–1926) mérnök, miniszteri tanácsos, Pulszky Gyula (Giulio, 1849–1863) és Pulszky Gábor (†1866); Pulszky Polyxénia (1857–1921) írónő, Hampel József (1849–1913) régész, az MTA tagja felesége és Pulszky Harriet (†1866). F: Figdor Hermine. Leánya: Szirmay Tamásné Pulszky Harriet (= Henriette, Harry; 1883–1970) orvos; Uxa Vilmosné Pulszky Ilona.
Iskola
Gyermek- és ifjúkorát szüleivel emigrációban töltötte, középiskoláit Londonban és Torinóban végezte, édesapja amnesztiája után ő is hazatérhetett, a pesti tudományegyetemen jogtudori okl. szerzett (1868).
Az MTA tagja (l.: 1887. máj. 13. ).
Életút
Nógrád vármegye aljegyzője (1868–1869), a Pénzügyminisztérium (PM) fogalmazója (1869–1871). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) államtitkára (br. Eötvös Loránd mellett, 1894–1895). A Füleki (1871–1872), a Szécsényi (1872–1887), a Verbászi (1887–1894), a Zurányi (1894–1896), a Szászkabányai választókerület országgyűlési képviselője (1896–1901). A Szabadelvű Párt (1869–1877), az egyesült ellenzék tagja (1877–1884), pártonkívüli (1884–1889), ismét kormánypárti képviselő (1889–1901).
A budapesti tudományegyetemen a jogbölcselet magántanára (1874–1875), ny. r. tanára (1875–1894), a jog- és államtudományi kar dékánja (1883–1884).
A magyar szociológiatudomány egyik megalapítója, a jogpozitivista iskola magyarországi elindítója. Tudományos pályafutásának kezdetén az első magyar börtönügyi szakmunka szerzője (A börtönügy újabb története és jelen állása Európában, Tauffer Emillel, 1867). A műben elsőként fejtette ki a bűn, a büntetés, a büntetési nemek és a szabadságvesztés kategóriáit, s elsők között szögezte le, hogy a büntetés célja a megtorlás helyett a javítás, a fogházi munka ösztönzése és a szellemi és erkölcsi képzés mellett. Később érdeklődése a jogbölcsészeti kutatások felé fordult, munkássága alapvető jelentőségű a modern angol tudományos szemléletmód és a brit társadalomtudományi gondolkodás magyarországi megismertetése és új orientációs munkák alkalmazása terén.
A jog- és állambölcsészet alaptanai (1885) c. munkája a társadalom, az állam és a jog új fogalmi elemzését valósította meg: a tudomány fogalomkészletének, módszerének és törvényszerűségeinek egzakt felvázolása után kezdett az egyes társadalmi jelenségek problémájának tárgyalásához. Pulszky szerint minden tudomány kizárólag a jelenségek és azok viszonyának, ill. törvényeinek ismeretére vállalkozhat, a tudomány a különböző jelenségek magyarázata, mert tudományosan magyarázni annyit jelent, mint okszerűséget kimutatni. Elsőként határozta meg a társadalomtan (= szociológia) tudományát, mint a legmagasabb rendű tudományt, amely magában foglalja az erkölcstant, a jog- és állambölcseletet és a politikát. A jog- és állambecsület az emberi társas együttélés alakzatait és szabályait kutatja. arra keresi a választ, hogy az emberi tudat és az emberi akarat hogyan jelenik meg a „közületben“. A tudat és az akarat eredménye lehet törvény, jogi vagy politikai intézmény vagy maga az állam. A jog- és állambölcselet feladata tovább, hogy a közjog, a magánjog, a nemzetközi közjog és a nemzetközi magánjog intézményeit és összefüggéseit kutassa. A mű, amely tkp. a hazai szociológiai irodalom első munkája volt, igen nagy feltűnést váltott ki. A reakciók közül kiemelkedik Concha Győző (1846–1933) írása, a két jogtudós vitája az 1880-as évek egyik fontos tudománytörténeti eseménye volt. Concha Győzőnél a legmagasabb rendű tudomány a politika volt, amelynek feladata a nemzet országló tevékenységének és az állam fogalmának kifejtése, továbbá a politika hivatott az állam céljainak, eszközeinek, életelveinek és intézményrendszerének kutatására, ezek összefüggésrendszerének kimunkálására. A politika tudományának eredménye az emberi élet alaptörvényeinek feltérképezése, amelyhez az indukció és az analízis, ill. a dedukció és a szintézis módszerének váltogatásával juthatunk el.
További munkái közül kiemelkedik az első, tudományos igényű tanulmány a szociális problémákról (A munkáskérdésről, 1890), és első kísérlete a ‘nemzetiség’ fogalmának meghatározására (A nemzetiségről, 1901). Szociálliberális nézetei nagy hatást gyakoroltak Jászi Oszkárra (1875–1957), aki tanítványának vallotta magát.
Politikusként, az országgyűlésben elsősorban mint hadügyi előadó tevékenykedett, első jelentősebb beszédét is a honvédségi törvény vitája kapcsán mondta el. Az önkéntesi intézmény bevezetésekor ő az első önkéntes (gr. Szapáry László parancsőrtisztjeként vett részt a boszniai hadjáratban, 1878-ban; a hadjárat után főhadnaggyá léptették elő).
Emlékezet
Budapesten, a Józsefvárosban (VIII. kerület Öt Pacsirta utca 12.) élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Fiumei úti temetőben, Henriette leányával közös sírban nyugszik (a síremlék Vögerl Alajos alkotása). Az emlékbeszédet az MTA részéről korábbi vitapartnere, Concha Győző mondta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
Halála után róla nevezték el – az általa megalapított – Társadalomtudományi Társaság Pulszky Ágost-könyvtárát. Tiszteletére az MTA Jogtudományi Intézete Pulszky Ágost-emlékérmet alapított (2007-ben). Munkásságával újabban Kupa László foglalkozott.
Szerkesztés
A Társadalomtudományi Társaság, az első magyar szociológiai társaság alapító elnöke (1901), a Huszadik Század c. folyóirat megindítója.
Főbb művei
F. m.: Levelek a speziai öbölből. (Politikai Hetilap, 1865)
Dante. (Ország Tükre, 1865)
Regék Olaszföldről. Pulszky Ferenccel és Pulszky Terézzel. (Pest, 1866)
A börtönügy újabb története és jelen állása Európában. Monográfia. Tauffer Emillel. A budapesti tudományegyetem által I. díjra érdemesített pályamű. (Pest, 1867; kivonatosan: Budapesti Szemle, 1866)
Az eperjesi kollégium (Vasárnapi Ujság, 1867)
A római jog s az újabbkori jogfejlődés. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből. I. köt. 7. Pest, 1869)
A nemzetközi jog fejlődéséről. – Lieber véleménye a népszavazásról nemzetközi kérdésekben. (Jogtudományi Közlöny, 1871)
Az ind jogról. (Budapesti Szemle, 1874)
Az angol jogbölcsészet történetéhez. (Budapesti Szemle, 1875)
A féligmúlt történetéhez. (Budapesti Szemle, 1877)
A pártkormányzat és a korkérdések. (Budapesti Szemle, 1878)
Észjogi jegyzetek. P. Á. előadásai nyomán kiadta Mayer István. (Bp., 1879; Szerk. Skultéty Gyula. 2. kiad. 1880)
P. Á. beszéde szécsényi választóihoz 1880. május 17-én. (Bp., 1880)
Jogbölcseleti jegyzetek. P. Á. előadásai után jegyezte Márkus Dezső és Weiner Adolf (Bp., 1880; I–II. köt. 2. átd. és bőv. kiad. 1881–1882; 3. átd. és bőv. kiad. 1883)
A jogbölcsészet általános tanai. P. Á. előadásai után közli Halász Frigyes. (Bp., 1884)
A jogbölcsészet története Szent Ágostontól Kantig. (Bp., 1885)
A jog- és állambölcsészet alaptanai. (Bp., 1885)
A democratia jövője. (Budapesti Szemle, 1886)
Pázmány Péter. (Olcsó Könyvtár. 587. Bp., 1887 és kivonatosan: Budapesti Szemle, 1886)
P. Á., az újverbászi választókerület képviselőjelöltjének Topolyán, 1887. jún. 14-én tartott programbeszéde. (Kula, 1887 németül is)
A vallás a történelemben. (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888)
The Theory of Civil Law and Civil Society. (London, 1888)
A jog- és állambölcsészet feladatai. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1888. febr. 6.; megjelent: Értekezések a társadalmi tudományok köréből. IX. köt. 7. Bp., 1888)
Az egyetemi kérdések Magyarországon. (Bp., 1889)
A jog- és államtudományi szakoktatás reformja. – Concha Győző: Újkori alkotmányok. (Jogtudományi Közlöny, 1889)
A munkáskérdés. (Bp., 1890)
Bosznia igazságügye. (Budapesti Szemle, 1890)
A felekezetek szerepe az államéletben. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság felolvasásai. Bp., 1891; és A felekezetek szerepéről címmel: Protestáns Szemle, 1891)
A jelenkori társadalmi mozgalmakról és tanokról. (Protestáns Szemle, 1894)
A nemzetiségről. P. Á. előadása Lugason, a Szabad Lyceumon, 1901. ápr. 3-án. (Bp., 1901)
Demokrácia és nemzetiség. (Huszadik Század, 1901)
The Theory of Civil Law and Civil Society. Hasonmás kiad. (Westport [Connecticut], 1979)
ford.: Vandrák András: A Short Account of the College of Eperjes. Az eperjesi evangélikus collegium vázlatos rajza. Angolra ford. Dallos Gyulával. (Pest, 1864)
Kingsley, Charles: A hősök. Görög tündér-mesék gyermekek számára. Ford. (1–2. kiad. Pest, 1865)
Maine, Henry James Sumner: A jog őskora, összeköttetése a táradalom alakulásának történetével, s viszonya az újkori eszmékhez. Ford., a bevezetést írta. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. 22. Bp., 1875)
Heron, Denis Caulfield: A jogtudomány alapelvei. Ford. Hajduska Emil. Az előszót írta P. Á. (Bp., 1877)
Florence, Forster-Arnold: Deák Ferencz. Politikai életrajz. Ford. (Olcsó Könyvtár. 331–337. Bp., 1881; 2. kiad. 1897)
De Laveleye, Émile: A tulajdon és kezdetleges alakjai. I. köt. Ford. Bartha Béla. A bevezetés írta és a fordítást ellenőrizte P. Á. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. Új sorozat. 33. Bp., 1897).
Irodalom
Irod.: Weinmann Fülöp: P. Á. (Jogtudományi Közlöny, 1901)
Jászi Oszkár: P. Á. (Jogállam, 1902)
P. Á. emlékezete. (A Társadalomtudományi Társaság kiadványa. Bp., 1902)
Concha Győző: Emlékbeszéd P. Á. l. tag fölött. (MTA-emlékbeszédek. XIII. köt. 2. Bp., 1906)
Concha Győző: P. Á. (Jogállam, 1906)
Bárd József: P. Á. jogbölcselete. P. Á. portréjával. (Magyar jogászegyleti értekezések. Új folyam. XIII. köt. 81. Bp., 1917)
Zsigmond Gábor: Henry S. Maine és P. Á. (Ethnographia, 1973)
Zoványi György: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. (3. bőv. kiad. Bp., 1977)
Kupa László: P. Á. tudományelmélete. (Közelítések. Szociológiai tanulmányok. Szerk. Némedi Dénes. Bp., 1991)
Praznovszky Mihály: Nógrádi Mikszáth-lexikon. I–II. köt. (Salgótarján, 1991)
Sipos Júlia: A honi rozsda megfogta, megette. 1. P. Á. Beszélgetések Nagy J. Endre szociológiatörténésszel. (Liget, 1994)
Kupa László: P. Á. bölcselete. Monográfia. (Seneca Könyvek. Bp., 1996)
Mezey Barna: A polgári börtönügyi tudományosság a XIX–XX. század Magyarországán. (Jogtörténeti Értekezések. 20. A magyar börtönügy kutatásának alapjai. Szerk. Bódiné Beleznai Kinga és Mezey Barna. Bp., 1997)
P. Á. Vál., sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Kupa László. (Magyar Panteon. 2. Bp., 1999)
Szabadfalvi József: P. Á. (Magyar jogtudósok. Szerk. Hamza Gábor. II. köt. Bp., 2001)
Estók József: A magyar börtönügy arcképcsarnoka. P. Á. (Börtönügyi Szemle, 2011)
Egresi Katalin: P. Á. és Concha Győző vitája az államról. (Jog, állam, politika, 2011)
Kupa László: A polícia alkonyától a szociológia hajnaláig. A magyar szociológiai gondolkodás kialakulása a reformkortól a századfordulóig. Egy. tankönyv. (Bp., 2012).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015
