Pyrker János László [Johann Ladislaus, felsőeőri]
római katolikus püspök, költő, műgyűjtő
Született: 1772. november 2. Felsőláng, Fejér vármegye
Meghalt: 1847. december 2. Pest
Iskola
A székesfehérvári gimnáziumban pálos rendi tanárok – Ányos Pál, Virág Benedek – tanították magyar, latin és német nyelvre (1780–1787), majd a pécsi bölcseleti és jogi akadémia hallgatója (1787–1789). Belépett a ciszterci szerzetesrendbe (Lilienfeldben, 1792. okt. 18.-án), a rend Sankt Pölten-i akadémiáján tanult (1792–1796), pappá szentelték (1796). Az MTA tagja (t.: 1844. dec. 24.).
Életút
A budai Helytartótanács díjnoka (1790–1792), majd egy szicíliai gróf titkára, aki magával vitte Itáliába is (1792). Teológiai tanulmányainak befejezése után a lilienfeldi apátság gazdasági igazgatója (1798–1800), az uradalmi kancellária és az erdészeti hivatal vezetője (1800–1807). Türnitzi plébános (1807–1811), a lilienfeldi kolostor priorja (1811–1812), apátja (1812–1819), a szepesi egyházmegye püspöke (1819–1827; kinevezték: 1819. ápr. 18.), egri érsek (1827–1847; kinevezték: 1827. ápr. 9.). Heves és Külső-Szolnok vm. főispánja (1827–1847). Velence pátriárkája (1820-tól), Dalmácia prímása (1821-től). Valóságos belső titkos tanácsos (1821-től).
Bőkezű mecénás volt, elsősorban Eger, mint érseki székhely fejlesztésére adott nagyobb összegeket. Kezdeményezte az egri rajziskola megalapítását (1828-ban), létrehozta az egri Városszépítő Comissiót (szintén 1828-tól működött), megalapította az egri tanárképzőt. Az egri gyógyfürdő fejlesztésének egyik szorgalmazója és kiépíttetője. Intézkedései nyomán kezdődött meg továbbá az egri vár rendezése, annak történelmi emlékhellyé való kialakítása. ő építtette az eger-szarvaskői, részben sziklába vágott közutat. Hild József tervei alapján felépíttette az egri főszékesegyházat (1831–1836). Végrendeletében 4550 koronát hagyott a Magyar Tudós Társaságnak (1847-ben).
A magyarországi német nyelvű költészet jelentős alakja. Termékeny szerző volt, de kizárólag csak német nyelven alkotott, mert a magyar nyelvet nem tartotta alkalmasnak ünnepélyes témáihoz. Eposzait és Die Perle der heiligen Vorzeit (‘Szent Hajdankor gyöngyei’) c., 1821-ben megjelent elbeszélő költeményét, továbbá egyéb kisebb munkáit az osztrák irodalomtörténet tartja számon. Költeményei, cikkei, beszédei az Archiv für Geographie, Historie… (1816, 1825, 1827), az Iris c. folyóiratokban (1840), a Jahrbuch des deutschen Elements c. évkönyvben (1846) és a Pázmány Füzetekben jelentek meg (1855–1856). Fő művét, a Die Perle der heiligen Vorzeit-et Kazinczy Ferenc 1830-ban magyar nyelvre fordította, emiatt Bajza József és Toldy Ferenc is hevesen támadta őt (Pyrker-pör, 1830–1834). Az 1810-es években kezdett el festményeket gyűjteni. Velencei pátriárkaként jelentős kollekciót gyűjtött (190 db festmény), amelyet Egerbe is magával vitt. Szerződést kötött az egri érseki palota déli szárnyának képtár céljára való átépítésére (1828-ban), ennek elkészülte után képeit az emeleti rész hat kisebb helyiségében és egy nagyobb teremben helyezték el (1830-ban). A gyűjteményéből megalakult egri érseki képtár Egerben további értékes képekkel gyarapodott, egyúttal megkezdte a rossz állapotban lévő festmények restaurálását is. Azon a napon, amikor az országgyűlés 500 000 forintot szavazott meg a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) felépítésére (1836. ápr. 12.) 140 db festményt ajánlott fel az MNM-nek, azzal a feltétellel, hogy a képtárat együtt kell tartani (az ajándékozást az 1836. évi XXXVIII. törvénycikk 2. §-a külön rögzítette; az MNM épületének felépítéséig a gyűjtemény Egerben maradt, végül is 1844-ben 190 db képet szállítottak Pestre).
Emlékezet
Lilienfeldben temették el, de szíve az egri bazilika altemplomában nyugszik. Róla nevezték el az egri bazilika előtti teret. Kőnyomatos arcképét Josef Kriehuber készítette (1842-ben).
Főbb művei
F. m.: Historische Schauspiele. (Wien, 1810)
Tunisias. Ein Heldengedicht in zwölf Gesängen. (Wien, 1819; olaszul: Milano, 1826; Venezia, 1828)
Die Perle der heiligen Vorzeit. (Ofen, 1821; 2. kiad. Wien, 1826; új kiad. Stuttgart és Tübingen,1841; magyarul: Szent hajdan gyöngyei. Ford. Kazinczy Ferenc. Buda, 1830; új kiad. 1839 és 1842)
Rudolph von Habsburg. Ein Heldengedicht 12 Gesängen. (Wien, 1825)
Sämmtliche Werken. Neue durchaus verbesserte und vermehrte Ausgabe. I–III. köt. (Stuttgart, 1832–1834; 2. kiad. 1845; új kiad. 1853–1858)
Oestreich. Eine Volkshymne, gesungen bei Gelegenheit des Mozart-Festes in Salzburg. (Salzburg, 1842)
Bilder aus dem Leben. Jesu und der Apostel. Mit 24 Stahlstichen. 1–12. füz. (Leipzig, 1842–1843; 2. kiad. 1846; 3. kiad. 1855)
Legenden der Heiligen auf alle Sonn- und Festtage des Jahres. In metrischer Form. Mit 70 Vignetten und 11 Randverzierungen. (Wien, 1842)
Lieder der Sehnsucht nach den Alpen. (Stuttgart, 1845; 2. bőv. kiad. 1846)
Bilder aus dem neuen heiligen Bunde und Legenden. (Stuttgart, 1847)
Mein Leben. 1772–1847. Sajtó alá rend. Czigler, Aladar Paul. (Fontes Rerum Austriacarum. Wien, 1966).
Irodalom
Irod.: Toldy Ferenc: P. J. L. (Magyar Tudós Társaság Évkönyve, 1848)
P. J. Emlékkönyv. (Eger, 1865)
Koncz Ákos: Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. (Eger, 1892)
Weber Samu: Ehrenhalle verdienstvollen Zipser des XIX. Jahrhunderts. (Igló, 1901)
Zivuska Jenő: P. L. élete és művei. (Besztercebánya, 1904)
Esztergár Károly: Kisfaludy Károly, mint Pyrker fordítója. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1904)
Miklós Ferenc: Pyrker költészetének magyar vonatkozásai. (Philologiai dolgozatok a magyar–német érintkezésekről. Heinrich Gusztáv Emlékkönyv. Bp., 1912)
Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története. Bp., 1926; hasonmás kiad. Máriabesenyő–Gödöllő, 2002; németül: Münster, 1931)
Czigler Ábel: P. L. Teológiai doktori értek. (Bp., 1937)
Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai. (Bp., 1955)
Suchy, Viktor: Nicolaus Lenau und Ladislaus Pyrker. (Lenau-Forum, 1973)
Kiss Péter: A Pyrker-képtár sorsa Egerben a 19–20. században és Pesten 1848-ig. (Művészettörténeti Értesítő, 1987)
P. J. Emlékkönyv. Szerk. Hölvényi György. (Eger, 1987)
Csányi László: P. J. L., vagy a halhatatlanság zsákutcája. (Dunatáj, 1990)
Rózsa György: Die Ikonographie Johann Ladislaus Pyrkers. (Folia Historica, 1992)
T. Erdélyi Ilona: Egy kései kiengesztelés története. Néhány megjegyzés a „Pyrker-pör” kapcsán. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1996)
T. Erdélyi Ilona: Deutschsprachige Dichtung in Ungarn und ihre Gegner um 1820–1830. Der „Pyrker-Streit”. (Jahrbuch der ungarischen Germanistik, 1997)
Bayerle Alajos: A magyar tanítóképzés kezdetei. P. J. L. munkásságának bemutatása. (Kutatások az Eötvös József Főiskolán, 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
