Révai József
kultúrpolitikus, irodalomtörténész, költő, szerkesztő
1916-ig Lederer József
Született: 1898. október 12. Budapest
Meghalt: 1959. augusztus 4. Balatonaliga, Veszprém megye
Temetés: 1959. augusztus 7. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Sz: Lederer Izsák üveg- és porcelánkereskedő, Siedwers Laura. Hárman voltak testvérek. Testvére: Révai Emma, Szántó Zoltán (1893–1977) politikus, az MDP PB tagja felesége és Révai Dezső (1903–1996) fotóriporter. F: 1934-től Grünwald Lívia (Lili, 1905–1990) nőpolitikus, az MKP nőtitkárságának vezetője (1946–1947), Gács László (1903–1968) a Magyar Rádió és Televízió kormánybiztosa, majd elnöke (1957–1962) testvére. Fia: Révai János (1940–) fizikus, tudománydoktor és Révai Gábor (1947–) filozófus. műfordító, a budapesti főpolgármesteri hivatal sajtófőnöke (1991–1994). Unokája Révai Vera, Demszky Gábor (1952–) Budapest főpolgármestere harmadik felesége.
Iskola
A budapesti Barcsay utcai gimnáziumban tanult, az Alkotmány utcai felsőkereskedelmi iskolában éretts. (1917), a bécsi egyetemen filozófiát hallgatott (1921–1922).
Az MTA tagja (t.: 1949. okt. 31.).
Életút
A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tisztviselője (1917–1919). A Galilei Kör tagja (1917), a KMP alapító tagja (1918. nov.). A Tanácsköztársaság idején a Vörös Ujság munkatársa, a Budapesti Központi Forradalmi Munkás és Katonatanács tagja (1919. márc. 21.–1919. aug. 1.), a bukás után Bécsbe emigrált (1919 ősze). A Bécsi Vörös Ujság egyik szerkesztője (1921-től), a párt elméleti lapja, az Új Március főmunkatársa (1925-től). A KMP KB póttagja (1926–1928), tagja (1928–1930). Több ízben járt Budapesten illegális pártküldetésben, a politikai rendőrség letartóztatta (1930. dec. 31.), a bíróság három év hat hónap fegyházra ítélte (1931. szept.; 1932. dec.-től a szegedi Csillag börtönben raboskodott). Szabadulása után – Prágán keresztül – a Szovjetunióba távozott (1934. jan.). Moszkvában a Komintern VB tagja és a Nemzetközi Lenin Iskola r. tanára (1934–1937). Az ország német megszállásáig Csehszlovákiában élt (1937–1939), Prágában az ottani magyar pártszervezet vezetője, a Dolgozók Lapja és a Magyar Nap munkatársa (1937–1939). Visszatért Moszkvába, az Új Hang c. lap és a moszkvai Kossuth Rádió munkatársa (1940-es évek). A II. világháború kitörése után részt vett a magyar hadifoglyok antifasiszta átképzésében is, az Igaz Szó c. hadifogolylap szerkesztője (1942–1944).
A Vörös Hadsereggel tért vissza Magyarországra (1944. nov. 5.), Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Népfront egyik szervezője, lapja, a Délmagyarország társszerkesztője (1944. nov. 19.–1945. márc. 25.). A Szabad Nép főszerkesztője (1945. márc. 25.–1950. jún. 3.), az MKP KV Sajtóosztálya, ill. Propaganda Osztálya (1945. ápr. 13.–1946. okt. 14.), az MKP KV Értelmiségi Osztálya (1946. okt. 15.–1947. okt. 15.), az MKP KV Külügyi Osztálya vezetője (1947. okt. 16.–1948. jún. 15.). Népművelési miniszter (1949. jún. 11.–1953. júl. 4.). Az MDP elméleti folyóirata, a Társadalmi Szemle főszerkesztője (1953. okt.–1954. júl.). – Az MKP és az MDP KV tagja (1944. nov. 7.–1956. okt. 31.) és az MKP KV titkára (1945. jan. 26.–1946. okt. 1.), az MDP KV titkára (1948. jún. 15.–1953. jún. 28.). Az MKP, ill. az MDP PB tagja (1945. máj. 22.–1953. jún. 28. és 1956. júl. 18.–1956. okt. 31.). Az MDP KV főtitkárhelyettese (1950. máj. 31.–1951. márc. 1.). Az MSZMP KB tagja (1957. jún. 29.–1959. aug. 4.).
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Szeged, 1944. dec. 16.–1945. nov. 4.). Nemzetgyűlési képviselő (Csongrád és Csanád vármegyék Szeged és Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú városokkal, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Magyar Függetlenségi Népfront, Csongrád és Csanád vármegyék Szeged és Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú városokkal, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Csongrád megye, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17. és 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; Hazafias Népfront, budapesti lista, 1958. nov. 16.–1959. aug. 4.).
Az államfői jogok egy részét gyakorló Nemzeti Főtanács póttagja (1945. jan. 26.–1945. máj. 11.) tagja (1945. máj. 11.–1945. szept. 27.). Az Elnöki Tanács elnökhelyettese (1953. júl. 3.–1958. nov. 26.), tagja (1958. nov. 26.–1959. aug. 4.).
Szépirodalmi pályára készült, avantgárd költőként Kassák Lajos (1887–1967) köréhez tartozott, lapjainak (Ma, Tett) munkatársa. Hamarosan szakított Kassákkal, György Mátyással, Komját Aladárral és Lengyel Józseffel közös irodalmi antológiával jelentkeztek (Szabadulás címmel, 1918-ban). Az I. világháború végén a Korvin Ottó vezette forradalmi szocialistákhoz csatlakozva részt vett a háborúellenes mozgalomban (1918. jan.-tól). A Tanácsköztársaság bukása után az emigrációban a KMP belső harcaiban Kun Bélával szemben Landler Jenő (1875–1928) mellé állt. Az 1920-as években röbbször járt különböző pártmegbízatásokkal Magyarországon: 1928-ban ő szervezte meg az illegálisan kiadott és terjesztett Kommunista című lapot. Az emigráció belső vitáiban a szociáldemokráciával és a szakszervezeti mozgalommal kapcsolatos békülékeny álláspont ellen érvelt, Lukács György magyarországi helyzetelemzésétől, az úgynevezett Blum-tézisektől, azok „opportunista” volta miatt szintén elhatárolta magát. Börtönben írta két nagy tanulmányát a Szabó Evin helye a magyar munkásmozgalomban (1931) és a Marx és a magyar forradalom (1932) címűeket. Budapesti szabadulása után Moszkvában élt, majd Prágában telepedett le. Elméleti munkáiban ekkor a népfrontpoltika és a kommunista mozgalom kapcsolatát igyekezett tisztázni, jelentős szerepet játszott a Komintern új stratégiai irányvonalának kidolgozásában. Az ország német megszállása után visszatért Moszkvába. Aktív szerepet vállalt a népfrontos összefogáson alapuló antifasiszta küzdelemben, ideológiai írásai rendszeresen megjelentek az Új Hangban, szerkesztette a moszkvai Kossuth Rádió adásait és az Igaz Szó c. újságot. Fontos tevékenységet fejtett ki az 1944. szept.-i és okt.-i értekezleteken, amelyeken megvitatták a kommunista párt új akcióprogramját, s amelynek szövegét Gerő Ernővel együtt ő véglegesítette.
Révai József Gerő Ernő, Farkas Mihály és Nagy Imre társaságában érkezett meg a szovjet csapatok által „felszabadított” Szegedre (1944. nov. 5-én, az MKP új Központi Vezetőségét nov. 7-én alakították meg.) Pártja részéről ő kezdeményezte a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front dec. 2-i megalakulását eredményező tárgyalásokat a Magyar Frontban részt vevő többi párt képviselőjével („szegedi kézfogó”). A parasztpárti Erdei Ferenccel együtt elérték, hogy Balogh István szeged-alsóközponti plébános Délmagyarország c. lapját a népfront szolgálatába állítsa, amelynek Révai a társszerkesztője is lett. A Szabad Nép főszerkesztőjeként az MKP-n belül kezdettől fogva a kultúra és az ideológia első számú felelőse volt. Kezdetben mint a népfront híve a széleskörű baloldali összefogást hirdette, amely hosszú távon számolt a többpártrendszerrel. Miután helytelen nézetei miatt önkritikára kényszerült, 1947 végén–1948 elején már az egységes munkáspárt, az MDP programnyilatkozata kidolgozását irányította. A pártfúzió után is az új párt meghatározó ideológusa, legfőbb dogmatikusa maradt, jóllehet az MDP legszűkebb vezetőségéből egyedül neki voltak kétségei a Rajk-perrel kapcsolatban. Népművelési miniszterként (1949–1953), kormányzati funkciójában, a kultúra teljhatalmú diktátoraként viselkedett, a kultúra minden területén a marxizmus-leninizmus hegemóniájára törekedett, s minden ellentétesnek tűnő ideológiai véleményt (pl. Lukács-vita, Déry Tibor Felelet-vitája stb.) erőszakosan elfojtott, haladó baloldali és nemzeti konzervatív írókat üldözött, egzisztenciálisan ellehetetlenített. Az MDP KV 1953. jún. 27–28-i ülésén elfogadott határozatban név szerint elmarasztalták, mert minisztersége alatt kisajátította a párton belül az elméleti és a kulturális munka irányítását. Leváltották KV-titkári pozíciójából, kimaradt a PB-ből és a júl. 4-én Nagy Imre vezetésével megalakított új kormányból. A hatalommal nem rendelkező kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács elnökhelyettesévé nevezték ki.
Miután 1956. márc.-ban keményen bírálta Rákosi Mátyást, és sürgette a törvényesség helyreállítását, a Rákosi leváltását hozó 1956. júl. 18–21-i KV-ülésen visszakerült a PB-be. A forradalom kirobbanása miatt okt. 23-án este összeülő, éjszakába nyúló KV-ülésen eltávolították a PB-ből, okt. 31-én több bukott rákosista politikussal együtt a Szovjetunióba menekült. Az MDP utódaként megalakult MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága engedélyt adott arra (1957. febr.), hogy visszatérjen moszkvai emigrációjából (1957. ápr.-ban érkezett haza). Moszkvában azonban Eszmei tisztaságot! c. politikai helyzetértékelésében sérelmezte a Rákosi-rendszert ért „túlzó” kritikákat. Kádár János azonban az 1957. jún.-i pártértekezleten ideológiai restaurációs kísérletként értékelte Révai József álláspontját. Révai ismét „önkritikát gyakorolt”, azaz pártszerűen visszavonta nézeteit. Ideológiai visszavonulása után beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába, tisztségét haláláig megtarthatta. A törvénysértéseket lezáró 1962. évi KB-határozat nem nevezte meg a felelősök között…
Emlékezet
Révai József Lederer József néven született, 1916-ban vette fel a Révai nevet, az 1930-as években az illegális mozgalmi neve Sommer Jenő volt, a csehszlovákiai és a nyugat-európai emigráns lapokban általában Vörös Sándor néven publikált, Népiség, demokrácia, szocializmus (1943) c. művét Kállai Gyula, Magyar partizánok a salgótarjáni szénmedencében (1945) c. művét dr. Geró György neve alatt jelentette meg.
Irodalomtudósként elsősorban a magyar forradalmi költészet hagyományaival, Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila munkásságával, a 20. századi ideológiai-agitációs irodalommal foglalkozott, történészként a magyarországi dogmatikus marxista ideológia egyik legjelentősebb képviselője volt.
Révai József 1945 után Budapesten élt és tevékenykedett, utolsó éveiben azonban a nyarakat Balatonaligán töltötte. Balatonaligán hunyt el, a budapesti Kerepesi úti Temetőben (később: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon, ma: Fiumei úti Nemzeti Sírkert) nyugszik. A gyászszertartáson díszőrséget állt – többek között – Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Münnich Ferenc a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla és Fock Jenő, az MSZMP PB tagjai. Az MSZMP KB nevében Marosán György, a KB titkára és az MSZMP Budapesti Bizottsága első titkára, az Elnöki Tanács nevében Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, az MTA nevében Molnár Erik rendes tag mondott búcsúbeszédet. Irodalmi jelentőségét az 1960-as–1970-es években Agárdi Péter, Bodnár György és F. Majláth Auguszta vizsgálta. F. Majláth Auguszta gondozta hagyatékát és Agárdi Péterrel ő rendezte sajtó alá irodalmi és történeti műveit, valamint ifjúkori írásait.
Elismerés
Kossuth-díj (1949).
Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst fokozata, 1946), a Köztársasági Elnök Elismerésének aranykoszorúja (1947), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (1948), Kossuth Érdemrend (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1953), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1958).
Főbb művei
F. m.: Szabadulás. Versek. György Mátyással, Komját Aladárral, Lengyel Józseffel. (Bp., 1918)
Polgári forradalom – proletárforradalom. (A Közoktatási Népbiztosság kiadványa. Bp., 1919; angolul, németül és franciául is)
Népiség, demokrácia, szocializmus. Kállai Gyula nevén. (Társadalmi Könyvtár. Bp., Téka, 1943)
Kossuth Lajos. – Magyar szabadság, világszabadság. Két tanulmány. (Moszkva, Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, 1944 és Kolozsvár, 1945; 2. kiad. Bp., Szikra, 1945)
Magyar partizánok a salgótarjáni szénmedencében. Dr. Geró György nevén. (Bp., Szikra, 1945)
Miért harcol a kommunista párt a független, szabad, demokratikus Magyarországért? R. J. beszéde 1945. febr. 8-án. (MKP Szeminárium. 1. Bp., 1945)
Az ország újjáépítésének politikai előfeltételei. R. J. beszéde 1945. jún. 12-én. (Bp., Szikra, 1945)
Mit tett pártunk a magyar népért? R. J. beszéde a választási agitátorokhoz 1945. aug. 20-án. (Debrecen, 1945)
Választási agitációnk és programmunk főbb szempontjai. R. J. előadása az agitátorok részére, 1945. aug. 30-án. (Szolnok, 1945)
A magyar demokrácia nemzeti jellege. R. J. beszéde a Közalkalmazottak Nagygyűlésén, 1945. szept. 13-án. (Bp., Szikra, 1945)
R. J. beszéde az Ideiglenes Nemzetgyűlés 7. ülésén, 1945. okt. 12-én. (Bp., Szikra, 1945)
Szekfű Gyula útja. (Új szellemi front. Bp., Szikra, 1945)
Marxizmus és magyarság. Tanulmányok, cikkek. 1931–1946. (Bp., Szikra, 1946)
Marxizmus és népiesség. Tanulmány. (Bp., Szikra, 1946)
A nemzeti összefogás politikája. (Szemináriumi füzetek. Bp., 1946)
A választások és a magyar demokrácia néhány fő kérdése. (Társadalmi Szemle, 1946)
Munkásegység. R. J. előadása az MKP Politikai Akadémiáján. (Bp., Szikra, 1946)
Ady Endre. R. J. előadása a MKP országos székházában 1946. jan. 7-én tartott emlékünnepélyen. (Bp., Szikra, 1946)
Petőfi Sándor. R. J. előadása az MKP Politikai Akadémiáján. (Bp., Szikra, 1946; orosz nyelven: 1948; angolul: 1949; cseh nyelven: 1949; szlovákul: 1949; franciául: 1949; németül: 1949; olaszul: 1949)
Az összeesküvés tanulságai. R. J. előadása a Zeneakadémián, 1947. febr. 19-én. (Társadalmi Szemle, 1947 és külön: Bp., Szikra, 1947)
A válság tanulságai. R. J. előadása a Magyar Színházban, 1947. jún. 9-én. (Bp., Szikra, 1947)
A magyar értelmiség útja. R. J. előadása a Zeneakadémián, 1947. aug. 12-én. (Bp., Szikra, 1947)
A demokratikus nevelés szelleme. R. J. előadása a Zeneakadémián, 1947. dec. 12-én. (Bp., Szikra, 1947)
Marxizmus, népiesség, magyarság. Tanulmányok, cikkek. 1931–1948. (2. bőv. kiad. Bp., 1948; 3. kiad. 1949)
48 útján. Cikkek, tanulmányok a forradalom századik évfordulójára. (Bp., Szikra, 1948)
A szociáldemokrácia két irányzata. (Bp., Szikra, 1948)
Szilárd munkásegységet! R. J. előadása a pártfunkcionáriusok országos értekezletén, 1948. jan. 10-én. (Bp., Szikra, 1948)
A népi demokrácia kérdései. R. J. előadása nyomán. (Oktatási füzetek. 5. Bp., 1948). Munkásifjakat az egyetemre és a középiskolákba! R. J. előadása. (A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége kiadványa. Bp., 1948)
A NÉKOSZ helyzete és feladatai. R. J. előadása a NÉKOSZ kommunista nagyaktíváján. (A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége kiadványa. Bp., 1948)
Harcba a népi demokrácia egyeteméért! R. J. előadása. (A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége kiadványa. Bp., 1948)
Petőfi. Tanulmányok. (Bp., Szikra, 1949)
A reformkorszak. A pesti nép a 48-as forradalomban. Táncsics. Petőfi, Kossuth. 1848 időszerű tanulságai. (Az MDP KV Oktatási Osztálya kiadványa. Bp., 1949)
Megvédjük a békét! R. J. beszéde a Magyar Értelmiség Nemzeti Bizottsága és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége által rendezett nagygyűlésen. (A Honvédség Politikai Kiskönyvtára 4. A Magyar Értelmiség Nemzeti Bizottsága kiadványa. Bp., 1949)
Népi demokráciánk jellegéről. (Társadalmi Szemle, 1949)
Mit értünk el négy év alatt? R. J. előadása az MDP propagandista tanfolyamán. (Bp., Szikra, 1949)
Lenin útja. R. J. beszéde a Lenin halálának 25. évfordulóján rendezett emlékünnepélyen, 1949. jan. 25-én. (Bp., Szikra, 1949)
Kölcsey Ferenc válogatott művei. R. J. bevezető tanulmányával. (Bp., Hungária Könyvkiadó, 1949)
Élni tudtunk a szabadsággal. Vál. cikkek és beszédek. 1945–1949. (Bp., Szikra, 1949; cseh nyelven: Praha, 1952; szlovákul: Bratislava, 1952)
Ady. Tanulmányok. (Bp., Szikra, 1949; 2. kiad. 1952)
A magyar népi demokrácia jellege és fejlődése. (Bp., Szikra, 1950)
Új magyar képzőművészet. Az 1950. évben rendezett I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás anyagából. Album. Az előszót írta R. J. (Bp., 1950)
Harc a béke megvédéséért! R. J. előadása 1950. szept. 15-én. (Az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztálya kiadványa. Bp., 1950)
A Rákosi-per. (Társadalmi Szemle, 1950 és külön: Bp., 1950)
Megjegyzések irodalmunk néhány kérdéséhez. (Társadalmi Szemle, 1950)
Irodalmi tanulmányok. (Bp., Szikra, 1950; cseh nyelven: Praha, 1952; szlovákul: Bratislava, 1952; németül: Berlin, 1956)
R. J. felszólalása a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusán, 1951. febr. 26-án. (Bp., MDP, 1951)
A magyar irodalom feladatai. – Az új magyar építészet kérdései. (Társadalmi Szemle, 1951)
Kulturális forradalmunk kérdései. Cikkek, tanulmányok, beszédek. (Bp., Szikra, 1952)
Megjegyzések egy regényhez. Déry Tibor: Felelet. (Társadalmi Szemle, 1952 és külön: Bp., 1952)
Móricz Zsigmondról. (Irodalomtörténet, 1952 és külön: Bp., 1952)
Rákosi Mátyás hatvan éves. – Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. (Társadalmi Szemle, 1952)
Ady Endréről. (Irodalomtörténet, 1952)
Marx és az 1848-as magyar forradalom. Tanulmány. (Bp., Szikra, 1953)
Sztálin és a népek barátsága. – Harcban az új feladatok megvalósításáért. – Móricz Zsigmond értékeléséhez. (Társadalmi Szemle, 1953)
Az októberi ellenforradalom és az ifjúság. (Társadalmi Szemle, 1957)
Eszmei tisztaságot! (Népszabadság, 1957. márc. 7.)
József Attila. Szerk. Szántó Judit. A bevezető tanulmányt írta R. J. (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai. 3. Bp., Magyar Helikon, 1958)
Ady Endre: A tűz csiholója. Vál. versek. Vál., szerk., az utószót írta R. J. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1958)
József Attila költészetéről. 1–2. (Kortárs, 1958)
Madách Imre: Az ember tragédiája. (Társadalmi Szemle, 1958)
Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Sajtó alá rend. Erdős Magda, ill. Zichy Mihály. Az utószót írta R. J. (Bp., Magyar Helikon, 1958; 2. kiad. 1960; 3. kiad. 1962)
A tűz csiholója. Ady Endre halálának 40. évfordulójára. (Társadalmi Szemle, 1959)
Válogatott irodalmi tanulmányok. Vál., szerk. F. Majláth Auguszta. (Pártmunkások Könyvtára. Bp., Kossuth, 1960)
Ady. Tanulmányok. (Esztétikai Kiskönyvtár. Bp., Kossuth, 1965)
Válogatott történeti írások. I–II. köt. Vál., szerk. F. Majláth Auguszta. (Az MTA Irodalomtörténeti Intézete kiadványa. Bp., Kossuth, 1966)
Petőfi. Tanulmányok. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Bodnár György. (Esztétikai Kiskönyvtár. Bp., Kossuth, 1973)
Az ország újjáépítésének politikai előfeltételei. – A magyar értelmiség útja. – Marxizmus és népiesség. (A magyar értelmiség történetéhez. Dokumentumok. I–II. köt. Szerk. Léderer Pál, vál. Dérer Miklós. Bp., 1973–1976)
József Attila. Tanulmányok. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Erki Edit. (Esztétikai Kiskönyvtár. Bp., Kossuth, 1974)
Recenzió Lukács György Történelem és osztálytudat című kötetéről, 1925. (Magyar Filozófiai Szemle, 1974)
Viták Adyval és Adyról. (Szemelvények a két világháború közötti Ady-viták dokumentumaiból. Szerk., a bevezetést írta Kovács Géza. Bp., TIT, 1977)
Átcsoportosulás a köztársasági Spanyolországban. – Az Erdélyi-eset. – Polgári forradalmak kora? – Szellemi fornt? (Gondolat. Antológia, 1935–1937. Vál., szerk. Hegedős Mária. Bp., Magvető, 1978)
Marx és a magyar forradalom. – Recenzió Lukács György Történelem és osztálytudat című könyvéről. (A magyar marxista filozófia a két világháború között. Vál., szerk. Nyíri Kristóf. Bp., Kossuth, 1979)
Ifjúkori írások. 1917–1919. Sajtó alá rend. Agárdi Péter és F. Majláth Auguszta. (Irodalom – szocializmus. Bp., Akadémiai, 1981)
Az új magyar építészet kérdései. (Új építészet, új társadalom. 1945–1978. Válogatás az elmúlt évtizedek építészeti vitáiból. dokumentumaiból. A dokumentumokat vál., a kötetet szerk. Major Máré és Osskó Judit. Bp., Corvina, 1981)
Népiesek és humanisták. (Világszemlélet és irodalom. A magyar marxista irodalomszemlélet kialakulásának dokumentumaiból. Szerk. Illés László, József Farkas, Szabolcsi Miklós. Bp., Kossuth, 1982)
Karl Liebknecht erkölcsi példája. (A filozófia időszerű kérdései. A marxista etika történetéből. Összeáll., a bevezetőket írta Farkas Endre. Bp., 1984)
Megjegyzések irodalmunk néhány kérdéséhez. (A Lukács-vita. 1949–1951. Szerk., az előszót írta Ambrus János, az utószót írta Zoltai Dénes. Bp., Múzsák, 1985)
„Pánszlávizmus” és „szellemi honvédelem”. (Helyünk Ezrópában. Nézetek és koncepciók a 20. századi Magyarországon. Vál., szerk. Ring Éva, a bevezető tanulmányt írta Berend T. Iván. Bp., Magvető, 1987)
Szektárius vonások a proletárirodalomban. (Új írók, új írások. 1920–1944. Irodalomelméleti viták a szocialista magyar munkásmozgalomban. Vál., szerk., az előszót írta M. Pásztor József. Bp., Múzsák, 1988)
Lenin útján. (Magyarország társadalomtörténete. III. köt. 1945–1989. Vál. tanulmányok. Vál., szerk. Fokasz Nikosz és Örkény Antal. Bp., 1998).
Irodalom
Irod.: Halálhír, nekrológ. (Népszabadság, 1959. aug. 5.)
Marosán György búcsúbeszéde. (Népszabadság, 1959. aug. 8.)
R. J. (Irodalomtörténet, 1959. 3–4.)
R. J. (Párttörténeti Közlemények, 1959. 3–4.)
Molnár Erik: R. J. (Történelmi Szemle, 1959. 3–4.)
Molnár Erik: R. J. (Századok, 1959. 5–6.)
R. J. (Társadalmi Szemle, 1959. 8–9.)
R. J. (Kortárs, 1959. 9.)
Sőtér István: R. J. (Magyar Tudomány 1959. 9.)
R. J. (Pedagógiai Szemle, 1959. 10.)
R. J. (Filmvilág, 1959. 16.)
R. J. (Élet és Irodalom, 1959. 32.)
Bodnár György: Vázlatok R. J. pályaképéhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960. 2.)
Jovánovics Miklós: A munkásosztály keresi szellemi őseit. Gondolatok R. J. irodalmi tanulmányairól. (Élet és Irodalom, 1960. 40.)
Béládi Miklós: R. J.: Válogatott irodalmi tanulmányok. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1961. 3.)
Péter László: Proletár költő – nemzeti klasszikus. R. J. tanulmányai József Attiláról. (Alföld, 1962. 6.)
Molnár Erik: R. J. történelem szemléletéről. (Kritika, 1966. 7.)
Katona Jenő: R. J.: Válogatott történeti írások. I–II. köt. (Könyvtáros, 1967. 1.)
Mód Aladár: R. J. történetszemléletéről. (Valóság, 1967. 1.)
Erényi Tibor: R. J. történelem szemléletéről. (Párttörténeti Közlemények, 1967. 2.)
Hársfalvi Péter: R. J. válogatott történelmi írásai. (Kritika, 1967. 3.)
Bimbó Mihály: R. J. és a „népi írók” történelemszemléletének értékelése. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1967. 4.)
Bimbó Mihály: R. J.: Válogatott történeti írások. I–II. köt. (Alföld, 1967. 5.)
Köpeczi Béla: R. J.: Válogatott történeti írások. I–II. köt. (Társadalmi Szemle, 1967. 5.)
Tolnai Gyula: R. J.: Válogatott történeti írások. I–II. köt. (Magyar Filozófiai Szemle, 1968. 2.)
Varga Rózsa: R. J.: Válogatott történeti írások. I–II. köt. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1968. 2.)
Bodnár György–Majláth Auguszta: R. J. hagyatékából. (Kritika, 1969. 8.)
Pándi Pál: R. J. Petőfi-képéhez. (Párttörténeti Közlemények, 1972. 2.)
R. J. jegyzetei Horváth János Petőfi c. monográfiájához. Közli Agárdi Péter és F. Majláth Auguszta. (Irodalomtörténet, 1973. 1.)
Lackó Miklós: Révai-problémák. 1–2. (Új Írás, 1973. 8. és 1973. 9. és Társadalomtudományi Könyvtár. L. M.: Válságok-választások. Történeti tanulmányok a két háború közötti Magyarországról. Bp., Gondolat, 1975)
Szerényi Sándor: R. J. 1930-as hazatérének körülményeiről. (Párttörténeti Közlemények, 1977. 1.)
Urbán Károly: R. J. (Párttörténeti Közlemények, 1978. 3.)
R. J. jegyzetei Lukács György Ady-tanulmányaihoz. Közli Agárdi Péter és F. Majláth Auguszta. (Irodalomtörténet, 1978. 4.)
F. Majláth Auguszta: R. J. összegyűjtött műveinek kiadásáról. (Kortárs, 1978. 10.)
Bodnár György: A szocialista irodalompolitikai fordulat ellentmondásai. R. J. pályája a felszabadulás után. (Literatura, 1981. 1–2.)
Hársfalvi Péter: R. J.: Marxizmus és népiesség. (Történelmi Szemle, 1981. 4.)
Botka Ferenc: R. J.: Ifjúkori írások. 1917–1919. Sajtó alá rend. Agárdi Péter és F. Majláth Auguszta. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1982. 5–6.)
Urbán Károly: R. J. (Társadalmi Szemle, 1983. 6.)
Kálmán C. György: R. J.: Ifjúkori írások. 1917–1919. Sajtó alá rend. Agárdi Péter és F. Majláth Auguszta. (Párttörténeti Közlemények, 1984. 3.)
Székely Gábor: R. J. írása az átmeneti időszak értelmezéséről. R. J.: A fasizmustól a proletariátus diktatúrájáig vezető átmenet kérdéséhez. (Párttörténeti Közlemények, 1986. 3.)
Gábor Andor levelei R. J.-nek. (Kedves Anyóli! G. A. levelei Vidor Ferikének. Függelék. Vál., sajtó alá rend. Petrányi Ilona, az előszót írta Tasi József. Bp., 1988)
Nagy Imre kontra R. J., 1936. Cikk és ellencikk Szabó Ervinről és 1848-ról. Közli Urbán Károly. (Társadalmi Szemle, 1991. 6.)
Urbán Károly: Révai, a kultúrdiktátor. (Rubicon, 1993)
Bolvári-Takács Gábor: R. J. és a Népművelési Minisztérium létrehozása. (Zempléni Múzsa. Társadalomtudományi és kulturális folyóirat, 2002. 8.)
Cserne Péter: Köznemesi felkelő vagy következetlen forradalmár? Szabó Ervin és R. J. Kossuth értelmezései. (A bűnbaktól a realista lényeglátóig. A magyar politikai és tudományos diskurzusok Kossuth-képei. 1849–2002. Szerk. Dénes Iván Zoltán. Bp., 2004)
László Ferenc: R. J. pályaképe. Egy veszedelmes elme. (Magyar Narancs, 2009. 24.)
Németh László: „R. J. (…) elemében volt, mikor vagdalkozni kezdett.” A Szabad Nép szerepe 1948-ban. (Valóság, 2018. 4.).
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Csongrád megye forradalmi harcosainak életrajzi gyűjteménye. Szerk. Rácz János. (Szeged, 1973)
Urbán Károly: R. J. (Politikuspályák. Szerk. Sánta Ilona. Bp., 1984)
A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona. Főszerk. Antalffy György. (Szeged, 1987)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Botka Ferenc: Távlatok és zsákutcák. Emigráció és irodalom. Moszkva, 1921–1932/34. Doktori értek. (Bp., 1991)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Személyi adattár. (Bp., 2001)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Óvári József: Kaposvár, 1956. A Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács – 1956. október 30. – emlékére. (Bp., 2005)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005)
neten:
https://magyarnarancs.hu/belpol/revai_jozsef_palyakepe_-_egy_veszedelmes_elme-71583
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020
