Balassa Gyula
politikus, rendőrtábornok
Született: 1903. augusztus 3. Bánffyhunyad
Meghalt: 1974. április 6. Budapest
Temetés: 1974. április 11. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Iskola
A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1937).
Életút
Az Igazságügyminisztérium előadója (1938–1944), a Közalkalmazottak Szakszervezete titkára (1945). A Szociáldemokrata Párt (SZDP) képviseletében Nógrád-Hont vm. főispánja (1945–1946), országos rendőrfőkapitány (altábornagyi rangfokozatban, 1946. febr. 27.–1951. febr.), koncepciós per során 12 év börtönre ítélték (1951), szabadulása után (1955. nov.), rehabilitálták (1956. aug.). A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese és az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője (1957–1966). Nyugdíjazását követően a Dunakanyar Intéző Bizottság elnöke, ill. a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tanácsadó testületének tagja (1966–1974).
A II. vh. utáni időszak egyik jelentős erdészeti vezetője. Nevéhez fűződik a Vadgazdálkodási Tanács (1957) és az Országos Trófeabíráló Bizottság megalapítása (1958). Bevezette a vadgazdálkodás hosszú lejáratú tervezését, vadászházakat létesített, kiállításokat rendezett. Irányította a pilisi parkerdők és a Duna-kanyar fejlesztését, kezdeményezte a nagykovácsi Erdészeti Nevelőotthon létrehozását és a visegrádi panorámaút megépítését.
Főbb művei
F. m.: Erdőgazdaságunk helyzete és fejlesztési célkitűzéseink. (Magyar Tudomány, 1960)
Erdészeti, vadászati és faipari lexikon. Szerk. (Bp., 1964)
Erdőgazdálkodás. (Bp., 1965)
Vadgazdálkodási és vadászati alapismeretek. (Bp., 1965).
Irodalom
Irod.: Madaras András: Végső búcsú B. Gy.-tól. (Az erdő, 1974)
B. Gy. (Vízgazdálkodás, 1974).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
